Körmöcbánya (szlovákul Kremnica, németül Kremnitz) első említése I. Károly oklevelében fordul elő, amikor (1328: Cremnychbana) városi kiváltságot szerzett. Ekkor kapta I. Károlytól bányászati és pénzverő jogait a csehországi Kuttenberg (Kutná Hora) mintájára.
A szakemberek ugyanis erről – akkor német – településről érkeztek. Ők alapították a pénzverdét, mely az aranybányászattal együtt hosszú időre meghatározta a város virágzását. Alapítását a hagyomány 750-76 közé teszi. A város német nevéből származik szlovák elnevezése.
Az ősi bányaváros a Beszterce patak és annak jobboldali mellékágai összefolyásánál, a Körmöci Hegyek koszorúzta völgyben fekszik a 65-ös út mentén. Egykor Bars vármegye területén feküdt. Ha Besztercebánya rezéről és Selmec ezüstjéről volt híres, Körmöcöt az arany tette nevezetes várossá.
A 8. sz. óta folyt bányászata. Aranyat, ezüstöt, vasat és ólmot termeltek. 36 thüringiai származású családból álló vállalkozás eredményeként épült föl, melynek tagjai kisajátították a főteret körülvevő telkeket. Őket Ringbürgereknek (gyűrűstéri polgárok) hívták. Joguk volt házukban boltot nyitni, és italt mérni. 1335 óta a kamaragrófok székhelye volt. 1388-ban szövetkeztek az alsó-magyarországi bányavárosok (Baka-, Béla-, Beszterce-, Körmöc-, Libet-, Selmec-, Újbánya) a közös érdekérvényesítés biztosítására. Ennek élén sokáig Körmöcbánya állt.
A 14. sz.-tól ismeretes a fejlett bányászati technológia, mely elsősorban az arany kitermelését és feldolgozását szolgálta. Így nyerték a 9-12 karátos nemesfémet. 1442-ben hét nagy és 24 kis bányavállalkozó birtokában 40 zúzómalom és 19 kohó volt. Évente 165 kg 12-karátos aranyat dolgoztak föl. A környező hegyek biztosították a nyersanyagot a faszén elkészítéséhez. A 14. sz. első felében kezdték verni a magyar ezüstgarast és az aranyforintot, a híres-nevezetes aranydukátot (súlya 3,52 gr). A körmöci céhes-életet az lendítette föl, hogy a helyi mestereket felmentették a püspöki és később a királyi vám fizetése alól. A gazdag városra Giszkra János is szemet vetett és elfoglalta. 1462-ben azonban meghódolt Mátyás előtt, s ezután a körmöci dukátot ismét a király verette. 1429-ben Zsigmond Gara Miklós nádornak adta. Ebben az évben az uralkodó a városnak adta el a kamaragrófságot és új pénzverő kamarát hozott létre Pozsonyban.
A pénzverdében a 15. sz.-ban évente 24.000 darab aranypénzt készítettek. A pénzverde és a vele egybeolvadó bányakamara élén kamragróf állt, akit a király nevezett ki szerződéses alapon. Főfeladata a pénzverés felügyelete volt. Ő felelt azért, hogy a forgalomba hozott körmöci arany súlya és finomsága, tehát értéke állandó legyen. A kamragróf kezében így óriási gazdasági hatalom összpontosult, amivel politikai téren is élni kívánt. Ez összeütközéshez vezetett a 15. sz.-ban már magas fejlettségi fokot elért önkormányzattal. A király a város oldalára állt. Ekkor a már fallal körülvett város 250 házat és 3.000 polgárt védett.
Hogy magyarok is éltek a városban a középkor óta, elárulja az egyik számadáskönyvben megmaradt bejegyzés, a magyar szerelmi líra egyik első emléke. Az úgynevezett körmöcbányai táncszót Kreusel János körmöci jegyző tollpróbaként hagyta az utókorra (1505):
„Supra aggnő, szökj fel kabla
Hazajött fírjed, tombj Kató!
A te szíp palástodban,
Gombos sarudban:
Haja-haja virágom!“
E rövid dalocska magyarázatával már sokan megpróbálkoztak. Annyi bizonyos, hogy táncra szólító ének, és egyike az elsõ, ismert magyar virágénekeknek.
II. Lajos nejének, Máriának adta Körmöcöt, akitől Thurzó Elek királyi kincstárnok vette bérbe. 1548-ban a Thurzók a Fuggerekkel együtt kaptak rá koncessziót. E két család csaknem egy évszázadon át gyakorolt döntő hatást az egész bányavidékre.
Miközben a város egymás után nyerte el a királyi privilégiumokat, nőtt a szociális feszültség az egyik oldalon álló tucatnyi gazdag família és a másik oldalon nyomorgó 300 családot számláló nincstelen bányászok között. Ez vezetett a 16. sz. folyamán többszöri rendbontáshoz. Sőt a körmöciek bekapcsolódtak a besztercebányai felkelésbe is (1525-26).
A 16. sz.-ban a Fuggerek és magyarországi megbízottaik, a Thurzók szerezték meg a körmöci bányák termelési jogát. A város a 14-16. közötti időben élte fénykorát. A bányák ontották a nemesfémeket s a bányaváros gazdagodott. A körmöci arany évszázadokon át a legjobb fizetési eszköz volt az európai piacokon. A 16. sz.-ban építette ki a bányaváros azt a nevezetes turcseki vízvezetékrendszert, mely 21 km távolságból szállította a bányaműveléshez szükséges vizet.
1560-ban vára leégett és vele együtt elhamvadt a város egy harmada. A 16. sz.-ban a reformációhoz csatlakozott, ami az anyanyelvű oktatás bevezetésével járt. Latin iskolájában – a Felvidéken először – ültették át a gyakorlatba a magyar származású Comenius János pedagógiai alapelveit. A protestáns polgárság mindig rokonszenvezett Bocskai, Bethlen és a Rákócziak mozgalmával. 1644-ben I. Rákóczi Györgyhöz való ragaszkodása miatt, hűtlenségi perbe fogták. 1653-ban a városban telepített ferencesek megkezdték a visszatérítést. Ekkor épült templomuk és rendházuk. 1678-ban Thököly Imre elfoglalta a várost. Az itt talált aranyból saját nevére veretett pénzt. II. Rákóczi Ferenc hadai csak rövid időre szállták meg. Ezután vára és körfalai elveszítették jelentőségüket és pusztulásnak indultak. A kuruc háborúk kiadásainak terhe elsősorban a bányavárosokat nyomta a tokaji borvidék mellett.
A város határában ütközött meg a téli hadjárat idején Görgey az osztrák hadakkal, majd ügyesen kisiklott kezükből (1849. január).
A 15-16. sz. folyamán az aranylelőhelyek kiapadtak. A 18. sz.-ban volt még némi fellendülés. A pénzverdét többször meg akarták szüntetni, de a 18. sz.-ban a Habsburg-birodalom legjelentősebb intézménye volt, hiszen 1724-25-ben itt verték az ország pénzeinek 58%-át. A hanyatlást előmozdította a többszöri tűzvész és az 1800-as földrengés, melynek következtében számos régi járat beomlott. A plébániatemplomot is le kellett bontani, mert összeomlással fenyegetett.
A pénzverde magával hozta az éremművészet és egyáltalán a képzőművészek megtelepedését. Angyal Béla (1847-1928) festőművész, pedagógus, bécsi tanulmányai után a fiumei tengerészeti gazdasági kollégiumban, majd Kecskeméten dolgozott, végül a körmöci süketnéma intézetben oktatott (1873-1901). Itt hunyt el. Itt született fia, Angyal Géza (1888-1956) festőművész, grafikus, pedagógus, Edvi-Illés Aladár, Révész Imre, Hollósy Simon és Olgyai Viktor tanítványa, 1919-től haláláig itt élt, a kassai Kazinczy Társaság tagja volt. S Körmöcön született Ferenczy Valér (1885-1954) festő és grafikus, aki Nagybányán tanult. Számos rézkarcot készített. Apjáról, Ferenczy Károlyról (1862-1917) monográfiát írt (1934). Édesanyja, Fialka Olga (1848-1930) jeles illusztrátor volt. Ikertestvérei Béni (1890-1967) és Noémi (1890-1957) szintén jelentős művészek voltak.
Nemcsak érmék, hanem plakettek is készültek itt. 1900-ban az összes bánya állami tulajdonba ment át. Trianon előtt 8-10 millió korona értékű arany- és ezüstpénzt hoztak forgalomba.
1880-ban alakult a Körmöcbányai Magyar Egyesület, mely a magyar nyelv terjesztését tűzte zászlajára.
Az első világháború végén a körmöcbányai Magyar Nemzeti Tanács felhívást tett közzé a lapokban, hogy aláírásgyűjtést kezd a Magyar Királyság területi sérthetetlensége megóvása érdekében, a Felvidék elszakítása ellen. Rövid időn belül negyedmillió aláírás gyűlt össze, ami felért egy népszavazással.
Az impériumváltás után a Honvédemlékművet ledöntötték.
Az Egyesült Magyar Párt, majd Magyar Párt (1939-45) kerületi szerve négy helyi szervezettel bírt. Elnöke Vondra József volt.
A nemesfémbányászatot 1971-ben állították le. Becslések szerint, 1300-1971 k. 16-17.000 kg aranyat és 210-220.000 kg ezüstöt termeltek ki mélyművelésű bányászattal. Az utolsó években már csak néhány gramm aranyat nyertek évente, de az akkori igazgató ebből is valamicskét félretett a maga számára. Könnyű volt rájönni erre a lopásra, mert az illető a hétvégeket Prágában töltötte, amit hivatalosan megállapított fizetéséből aligha engedhetett volna meg magának.
2003. júliusában a kanadai Tournigan Gold Corporation megvásárolta a Kremnica Gold geológiai bányászati rt-t és így jogot nyert egy 16,5 km2-nyi területen próbafúrásokat végezni. Ha a sejtett aranylelőhelyre rábukkannak, akkor szakértői vélemény szerint, akár további 150.000 kg-nyi aranyat bányászhatnak ki a következő években.
Körmöc gótikus vára (13-15. sz.) közepén a kéthajós késő-gótikus Szent Katalin-templom (1465-85) áll. Ez a település legmagasabb pontja. A 15. sz.-ban átépítették és bővítették (késő-gótikus presbitérium, 1488), reneszánsz és barokk átalakításon esett át (16-18. sz.), 1886-ban gótikus formában állították helyre. Belsejében gótikus és reneszánsz emlékekkel bír. A vár véderőműve gótikus (14. sz.). Részben megmaradt a kettős fal. A háromszintes Bányászbástya a be nem fejezett templom presbitériuma volt. A Szent Erzsébet-ispotálytemplom a 14. sz. végén épült. A románkori körbástyát a 13. sz.-ban építették. Benne a románkori Szent. András-kápolna (13. sz.) áll, alatta csontkamra. Ez volt a vár eredeti temploma. Közelében egy lőréses féltorony áll, melyre függőhíd vezetett. Az óratorony bástyakapuként szolgált. A várból földalatti folyosó vezetett a városba.
A vár és a vártemplom
Szép kilátás nyílik a városra és környékére a templomtoronyból.
A város történelmi magja védett terület. Az Alsó Kaput 1539-ben barbakánnal látták el. A gazdagon díszített kettőskapun I. Ferdinánd és felesége arcképét láthatjuk. Rendszerint a turisták ezen a kapun indulnak el felfedezni a várost. A városfalak a 14. sz.-ban épültek. A 17. sz.-ban megemelték őket. A Vörös és Fekete Torony a védrendszer része. Az előbbiben börtön, kínzókamra és hóhérlakás volt. Nevét az ott elfolyó sok vértől kapta.
A főtér közepén áll a barokk Szentháromság-szobor (1777, Stanetti Dénes és Martin Vogerle kezdte meg, haláluk után Anton Mayer és Josef Jenitzer fejezte be), mely pestis-emlékmű. A faragott barokk díszkút szintén Stanetti alkotása. Stanetti Dénes (1710-1767) német szobrász, Körmöcön kívül Privigyén, Selmecbányán és környékén működött. Martin Vogerle (1714-1770) osztrák szobrász, Körmöcbányán kívül Hainburgban és Nyitrán is dolgozott.
A Főtér fentről
A főtér 4. sz. házban látta meg a napvilágot Bátori Schulz Bódog (1804-1885) jogász, honvéd ezredes, Klapka helyettese a komáromi várban. 23 csatában vett részt. Bátorságáért kapta a Bátori előnevet.
A főtér 8. sz. kazettás mennyezetű háza Mária királynőé volt (II. Lajos felesége). A régi városháza (17. sz. ház). Érdekese a mellékutcákban megbúvó faerkélyes, emeletes bányászházak.
A főtéren álló két- és háromszintű házak eredetileg gótikusak voltak, de reneszánsz, majd barokk és klasszicista (18-19. sz.) átalakításon estek át. Ezek közé tartozik a városháza (17. sz.; Štefánik tér – Štefánikovo námestie 1.), a katolikus plébánia román stílusú pincével rendelkezik.
A Szentháromság szobor
A Körmöci Pénzek és Érmék Múzeuma az egykori pénzverdében nyert elhelyezést (Národná banka Slovenska – Szlovákia Nemzeti Bankja). Štefánik tér – Štefánikovo nám. 11/21 ‘ 045/674-21-21. Egy másik, közeli épületben A régi mesterségek szépsége c. kiállítás látható. (Štefánik tér – Štefánikovo nám.32/38) A következő épületben időszaki kiállítások tekinthetők meg (Štefánik tér – Štefánikovo nám. 33/40).
A ferencesek temploma és kolostora barokk (1653-60). Kolostorát 1732-ben, templomát lorettói kápolnával bővítették (1758). A kálvárián álló kápolna barokk (1734), úgy mint a Kolostor utcában álló kápolna (18. sz.) is.
Meg kell még emlékeznünk néhány jeles személyiségről, kiknek tevékenysége a városhoz kötődik. Kastner Sámuel (18. sz.) kékfestő, szülővárosában, majd Lőcsén volt a céh tagja. A mai Szlovákia területén ő készítette a legrégibb kékfestő vászont. A besztercebányai múzeum számára Divald Kornél szerezte meg munkáit.
Körmöcön hunyt el Pavol Križko (1841-1902) takács, orgonista és tanár (1860-72), városi levéltáros (1872-1902), néprajzi gyűjtő. Azzal tette nevét hírhedté, hogy kifaragtatta azt a feliratot Körmöc környékén, amit azután „felfedezett”. „Pavel Križko levéltáros jóval az első világháború előtt azon törte a fejét, hogyan lehetne bizonyítani a szlávok és Körmöcbánya kapcsolatát. Sajátos bizonyító eljáráshoz folyamodott. Egy cipészmestert, aki a Renbísen lakott, megtanított régi »betűket« vésni. Szerinte ószláv jeleket. A cipészmester kertjében kb. ötven évvel ezelőtt sok kő volt látható, amelyeken meg lehetett találni ezeket a betűket. Mikor a mester »kitanult«, Križko elvezette a Vörösgyúrra (Velestúr), kijelölt egy helyet, melyre rávésette az általa elkészített szöveget. Így »talált« bizonyítékot a szlávok jelenlétére.“ emlékezett vissza Balassa Géza tanár, régész a történtekre, aki gyermekkorát Körmöcbányán töltötte. Még látta az elhányt köveket, amelyeken a cipész tanulta a „rúnák” vésését.
Ma már csak néhány műkedvelő veszi komolyan e faragványokat. Ahogy Jozef Škultéty, a Matica slovenská elnöke Križko emléktáblájának leleplezésekor elmondta (1932): Túrócszentmártonban már a 19. sz. 90-es éveiben „mosolyogva mondták, hogy a Körmöci Hegyek feliratai Pavol Križko és J. B. Klemens [festőművész] műve.“ Matunák Mihály is úgy írja Körmöcbányáról szóló monográfiájában (1928), a felirat kezdeményezője Križko volt, a betüket Klemens rajzolta és Karol Moravtsík cipész véste ki.
Az említett Vörösgyúr (Velestúr; 1254 m) a Körmöci-Hegyek legmagasabb pontja. Szlovák neve a 19 sz.-i nemzeti romantika mesterséges szüleménye. A már említett Križko levéltáros volt a keresztapa, mert úgy vélte, a Körmöcön használt „Verezsdúr~Velestúr” a környékbeli német nyelvjárás torzításának következménye. Úgy érvelt, ez az ószláv szarvasmarha csordák istenének (Velesz) és a szláv hadisten (Tur) nevéből keletkezett. Ez egy kultikus hely volt, ahol a pogány szlávok áldozatot mutattak be a két istenségnek. Csakhát a szlávok egy istenséget tiszteltek: Perunt. A többi mind a nemzeti romantika szüleménye (Velesz, Csernobog, Veszna, Lada, Zsiva, Szvantovit, Radegaszt, Szvarogov, Dazsbog, Szvarozsics). A Tur meg nem is szerepel ezek között. E szó ősbölényt jelent.
A kuruc korban (17. sz. vége) a szlovákba a magyarból átvett vörösgyúr (verežďúr, veleždúr) nevű kulacs formája nagyon hasonlított a hegyre. Ugyanis Nagybányán élt egy mesterember, akit Vörös Györgynek hívtak. Nevével 1651-ben találkozunk. Az általa gyártott díszes kulacsokra átment a gyártó neve.
A hegyre több turista- és kerékpárút vezet. A vörösgyúri feliratot számos új pogány „vallás” és okkult „tudomány” híve keresi föl. Szertartásokat is tartanak ezen a helyen. Például kakas-áldozatot. A közelben egy szláv körszentélyt építettek egy ószláv bálványnak. További ószláv fabálványokat is állítottak mellé. A Perún-kör (Perúnov kruh) és a Mennydörgés Barátai (Priatelia hromu). Sőt a Slovenská pospolitosť soviniszta szervezet tagjai is érdeklődnek e hely iránt. Állítólag a rúna-feliratokra összpontosított hosszú koncentráció segítségével jósolni lehet. A lélekbúvárok szerint, ezek a praktikák súlyosan károsíthatják az emberi pszichét.
Meg kell még említenünk Matunák Mihály (1866-1932) történészt, levéltárost és plébánost. A teológiát Budapesten végezte. Körmöcbányáról jelentős monográfiát írt (1928). A magyar turkológia egyik jeles művelője volt. Kilenc nyelven beszélt. 1983-ban adták ki szlovák életművét. 1992-ben kapott emléktáblát a városban. Ő is leleplezte az egykori levéltáros mesterkedését.
Körmöcbánya azonban a látnivalók után felfrissüléssel is szolgálni tud. Ugyanis 1967-ben bányászati fúrást végeztek, ám 50oC fokos vízre bukkantak 376 m mélységben, mely gyógyhatású. Mozgásszervi sérüléseket és idegbántalmakat kezelnek vele. A bányászok régóta tapasztalták, hogy a körmöci víz gyógyít.
A Katarína (Katalin) strand a város déli részén, a Körmöc-patak mellett található (ul. Jula Horvátha – Horváth u. 391/6). Autókempinggel is rendelkezik. Öt medence várja a látogatókat, melyek hőmérséklete 26-39oC között mozog. Van úszómedence (27oC), két gyermekmedence és egy kisebb ülőmedence is (37oC). Egy nap maximálisan 2500 embert tudnak fogadni. Június elejétől augusztus végéig tartanak nyitva. Rendelkezésre áll egy étterem és egy büfé is. Hétfőn 11:00-18:00 óráig (ekkor kevesebb medence áll rendelkezésre, mert tisztítják némelyiküket), a hét többi napján 9:00-től 18:00 óráig tartanak nyitva. 15:00 óra után olcsóbb a belépőjegy ára. Esti fürdésre kedden, csütörtökön és szombaton van mód (18:30-20:30).
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
További képek megtekinthetők a Képgalériában.
