Az alábbiakban ThDr. Karaffa János lelkipásztor pünkösdi gondolatait olvashatják honlapunkon.
Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, hogyan töltötte el a Szentlélek ereje az apostolokat, és miként tettek tanúságot az összegyűlt tömeg előtt. Ez a tömeg az akkori világ sokféle népének és nemzetének tagjaiból tevődött össze: „az ég alatt minden népből” – hangsúlyozza a Szentírás. Ekkor következik be az a megmagyarázhatatlan esemény, hogy az összegyűlt különböző nyelvű emberek mind megértik az apostolok beszédét. Azt is mondhatnánk: A Szentlélek „lefordítja” az apostoli tanúságtételt a hallgatók sokféle nyelvére, és belőlük értő és hívő közösséget formál.
A pünkösdi nyelvcsoda olyan esemény volt, amely valami fontosat és lényegeset akart kifejezni. Az emberek meglepődtek és csodálkozva kérdezgették: Hogyan lehetséges ez? Mit jelent ez a számunkra? Mi is feltehetjük a kérdést: Mit jelent a számunkra a pünkösdi nyelvcsoda? Ahhoz, hogy ennek lényegét megérthessük, vissza kell lapoznunk a Szentírás első lapjaira, s el kell olvasnunk a bábeli toronyról szóló történetet (Gen 11,1-9). A torony megépítése előtt időkről ott azt olvashatjuk: „Minden embernek ugyanaz volt a nyelve, és ugyanazokat a szavakat használták (Gen 11,1). A beszéd külső egysége kifejezte az emberek belső egységét. Ezután azonban nekifogtak az emberi gőg és büszkeség jelének, a bábeli toronynak a megépítéséhez: „Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!” (Gen 11,4)
Az emberek magatartásából több dolog is nyilvánvalóvá válik:
1. A torony építői maguknak akarnak nagy nevet szerezni, Isten nevének dicsőítése helyett.
2. Az emberek maguk akarnak bizonyos egységet kialakítani, ahelyett, hogy elfogadnák az Isten által felkínált egységet és békét.
3. A tornyot az égig akarják építeni, tehát az isteni hatalom területére merészkednek, s nem vetik magukat alá Istennek.
A toronyépítők gőgje miatt az Úr összezavarja nyelvüket, s mivel nem értik meg egymást, ezért lehetetlenné válik, hogy befejezzék művüket. Mielőtt még bekövetkezne a nyelvek összezavarodása, már egy sokkal jelentősebb zavar keletkezik: mégpedig Isten és ember kapcsolatában.
A bábeli toronyról szóló elbeszélésnek mintegy „ellentörténete” a pünkösdi nyelvcsoda. Isten a Szentlélek által meg akarja gyógyítani azokat a sebeket, amelyeket az ember a bábeli torony építésével saját magának okozott – s okoz azóta is folyamatosan, amikor újra és újra fel akarja építeni a maga bábeli tornyait, mérhetetlen gőgjében és felfuvalkodottságában.
A világ gazdasági és politikai eseményeit figyelve kétségtelenül az lehet az ember benyomása, hogy az egységes világrend irányában haladunk. Mára sikerült az egész világot egy nagy globális faluvá átalakítani, amelyben mindenki mindenkit ismerhet ugyan, de mindenki ellenőrizhető is, akár akarata ellenére. Mi, keresztények aggódva szemléljük, hogy ebben az egységesülő világban egyre kevesebb hely jut Isten számára, és csupán egy bizonyos gépezet láncszemeként szemlélik benne magát az embert is. Nagy megdöbbenéssel szemléljük azt az igyekezetet, amely arra irányul, hogy Európa jövőjét sokan Isten és a keresztény értékek nélkül akarják alakítani. Rossz úton haladunk, ha Isten nélkül képzeljük el Európa jövőjét! Isten nélkül nem valósulhat meg az emberiség valódi, igazságosságban és szeretetben gyökerező egysége.
Az Úr a Szentlélek által vissza akarja adni az emberi közösségnek azt az egységet, amelyet kezdetben az emberi bűn megbontott, s azóta is megbont. A Sátán (a diabolosz, a széthúzó) erre a megbontásra, széthúzásra törekszik a történelem minden korszakában. Megbontotta a népek, nemzetek egységét és békés együttélését az ördögi módon kitervelt és végrehajtott trianoni békediktátum által, éket akart verni a magyar nemzet tagjai közé a hazug módon manipulált, testvért a testvér ellen uszító népszavazás révén vagy napjainkban azon törekvés által, amelyet a hatalom és pénz akarása irányít, s amely Felvidéken is megbontja magyar közösségünk egységét. Nap mint nap tapasztaljuk, mennyire belerögződött az emberekbe Bábel szelleme: mennyi zavar, veszekedés, meg nem értés van az emberek között! Ám mi keresztényként hisszük, hogy mindazt, amit a bábeli tornyok szétromboltak, amit a Sátán le akar rombolni, azt a Lélek újjáépíti.
Vajon mi melyik történetnek a szereplői közé tartozunk? Vajon a bábeli torony építői vagyunk-e, a Sátán, „a széthúzó” ügynökei vagy pedig a pünkösdi csodának a részesei? A Szentlélek Úristen világosítson meg bennünket, hogy mindig az egység, a béke munkálói legyünk az igazságban. Adjon nekünk segítő kegyelmet ahhoz, hogy a gyűlölködés világában is a szeretet és az összefogás erejének valóra váltói lehessünk!
Karaffa János, Felvidék Ma
