Az egyik szlovák bulvárlap körkérdést intézett politikusaink egy részéhez: Mit szól a magyar szőnyeghez? – hangzott az oknyomzó faggatás, mely abból indult ki, hogy a közös európai székhelyen fél évig Nagy-Magyarországon kell járnia minden EU-politikusnak.
Mikuláš Dzurinda külügyminiszter azt válaszolta: „Azt gondolom, a régi Magyarország (Uhorsko) térképe inkább történelemkönyvbe való, nem az EU Tanácsának épületébe, ahol inkább Európa jövőjéről esik szó.” Ugyanígy vélekedik Iveta Radičová kormányfő és Richard Sulík, a parlament elnöke is. Bugár Béla, a Most-Híd elnöke azt gondolja: „Az európai élet már másról szól. Nem azért vagyunk itt. Hogy folyton a múlt kérdéseit feszegessük, feladatunk gondoskodni a jelenről és Európa jó jövőjéről”. Berényi József, az MKP elnöke úgy válaszol: „Nem láttam részletesen ezt a jelképrendszert, de meggyőződésem, hogy ez is része az európai történelemnek, és ebben a szőnyegben nem a Szlovák Köztársaság elleni támadást kell látni”. Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke viszont állítja: „Ez párját ritkító botrány. Sokkol engem, hogy egy ilyen cselekedet bagatellizálnak!”
A legnagyobb szlovák liberális napilap meg azon sajnálkozik, hogy: „Főleg a szlovákoknak, románoknak és osztrákoknak fogja az 1848-as Magyarország térképén való lépdelés felidézni azokat az időket, amikor a magyarok uralkodtak felettük.” És hát rögtön hozzáteszik: másoknak sem tetszik a Nagy-Magyarország szellemének ébresztgetése az egyesült Európa talaján…
Hogy egy 1848-as korabeli térkép a Habsburg-birodalomról, amelynek egyik tartománya volt éppen Magyarország is – melynek nemzetei épp akkor kezdték meg önmeghatározásukat és nemzetépítésüket – miért ébreszt rossz érzést egy szlovákban vagy románban, sőt egy osztrákban is a magyar elnyomókról, annak – finoman fogalmazva – a tudatlanság a megmondhatója…
Felvidék Ma, ngyr