Ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg december 13-án a vértanú lelkipásztorról Pozsonyban a Szent László-templomban, ahol a Missziós Kereszt jelenlétében, amelyben Boldog Brenner János atya ereklyéje is el van helyezve, magyar és szlovák hívek imádkoztak együtt.
A Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség tagjai 2018-ban részt vettek Brenner János boldoggá avatásán, valamint az első liturgikus emléknapját is ugyanazon év december 15-én ünnepelték Szombathelyen, az oda szervezett egynapos adventi zarándoklat alkalmával.
Idén nagy örömre adott okot, hogy a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vándorszimbóluma Boldog Brenner János ereklyéjével együtt épp azon az adventi héten lehetett Pozsonyban, amely advent harmadik vasárnapját is magába foglalta.
Ez a harmadik adventi vasárnap pedig december 15-re esett, csakúgy, mint 1957-ben, amikor erre a napra virradóra halt vértanúhalált az Eucharisztiát hősiesen védelmező fiatal lelkipásztor, János atya.
Pozsonyban is megemlítették, hogy működési helyein és vértanúsága helyszínén az advent harmadik vasárnapján sok helyen meggyújtásra kerülő rózsaszín gyertya helyett piros gyertyát gyújtanak az adventi koszorún, a lelkipásztor vértanúságára emlékezve.
A pozsonyi megemlékező szentmisére advent harmadik vasárnapja előtt, pénteken este került sor. A Szent László-templomban, ahol az egész év folyamán reggeltől estig szentségimádási lehetőség van, a Missziós Kereszt szentjeinek litániájával és szentségi áldással ért véget az egész napon át tartó adoráció.
A kétnyelvű szentmise fél hatkor vette kezdetét, szlovákul Haľko József segédpüspök, magyar nyelven pedig Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkipásztor szólt a templomot megtöltő hívekhez.
A Pozsonyi Főegyházmegyében zajló imaévre utalva, melynek során többek között minden misén újabb papi hivatásokért imádkoznak, buzdító példaként hangzott el az a történet – melyet a vértanú pap néhány hónappal ezelőtt Pozsonyban lelki napot tartó, ugyancsak pap öccse, Brenner József atya is elmesélt –, miszerint nagymamájuk nagyon szerette volna, hogy a fiából pap legyen, sokat imádkozott ezért. Ám Isten családapai hivatással ajándékozta meg a fiút, megnősült, három fiúgyermekük született, s végül mindháromból pap lett, egyikük pedig vértanú pap. Ez Isten bőkezűsége és nagyvonalúsága, egy fia helyett a nagymamának három unokája lett az oltár szolgája.
A papi hivatásokért folytatott imák nagyon fontos részei az eucharisztikus kongresszusra való készületünknek is, mert a papság és az Oltáriszentség elválaszthatatlanok.
Mindkét nyelven elhangzott Brenner János rövid élettörténete, a vértanúság éjszakájának eseményei, s a fiatal pap jelmondata, miszerint az Istent szeretőknek minden a javukra válik. A „magyar Tarzíciusz” tiszteletére tartott misén is szívesen szolgáltak a helyi ministránsok, akiknek figyelmét a pozsonyi ferences templom falán látható mosolygós képe minden mise alkalmával a példájára és életszentségére, annak követésére hívja fel.
