„Soha ne add föl!” – A Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság (PFI) négy évenként sorra kerülő világtalálkozóján kilenc fős magyar csoport vett részt. A június végén, július elején tartott rendezvényen 120 országból közel ezer börtönlelkész és missziós munkatárs volt jelen.
Négy fogalom határozta meg a főtémát: a remény, a megbocsátás, a helyreállítás, és a béke.
Kanada miniszterelnöke, Stephen Harper üdvözlő soraiban a világ legnagyobb börtönszolgálati szervezetének nevezte a PFI-t, s reményét fejezte ki: ez a találkozó új távlatokat nyit a közösségi szolgálatra és a fogvatartottak evangéliumi nevelésére odaszánt munkatársak előtt. Az új távlatok és feladatok, módszerek megvitatása és kidolgozása folyt az igen jól megszervezett világtalálkozón. A reggeli katolikus, ortodox, protestáns áhítatok, a napot indító plenáris evangélizáció, majd a két délelőtti főelőadás, s a délutáni munkacsoportok, valamint rövid kurzusok tucatnyi izgalmas témával, majd az esti koncertek és a napot záró áhítat felfokozott légköre kiváló szellemi-lelki atmoszférát biztosított a műhelymunkához. A magas színvonalhoz a Sheraton Hotel kényelme és szolgáltatásai nyújtották a nagyszerű külső feltételt a munkához. A résztvevők színes sokasága – afrikai, latin-amerikai népviseletbe öltött lelkésznők, missziósok eleven, látványos csoportjai – ténylegesen érzékeltették a kulturális, nemzeti, egyházi sokféleséget. Amint Ron Nikkel, a PFI elnöke ezt meg is fogalmazta: „Összejövetelünk a remény jele mindazoknak, akik az igazságosság és irgalmasság szenvedélyes elkötelezettjei, akiknek szívében cselekvő együttérzés él a szegények, a fogvatartottak, az összetört emberi életek iránt”.
A világ ezernyi börtönében még ma is nagyon sok emberi tragédiával, megalázással lehet találkozni. A börtön sokak életét megtöri, egyéni és családi, közösségi és munkavállalói tekintetben egyaránt. Nagy szükség van a börtönökben Jézus evangéliumára, jó hírére, megbocsátásra a büntetés során, békességre a bilincsek között, helyreállító, talpra állító reményre és távlatokra a sokaknál megismétlődő elbukás, bűnismétlés közben. Erről szóltak a plenáris ülések előadásai, a különböző országokban forgatott rövidfilmek, melyek sokszor megrázó és elkötelező betekintést adtak egy-egy sorson vagy börtönlelkészi/missziós szolgálaton keresztül ennek a keresztyén munkaágnak a mélységeibe, különös lelki összefüggéseibe, és eredményeibe. Minden film, sors, talpra állás refrénje ugyanaz volt: Jézus, Jézus, Jézus, egyedül Jézus! A Magyar Testvéri Börtöntársaság kisfilmje is jól illett ebbe a sorba, ami beszámolt a hazai börtönökben egyre népszerűbb országos bibliaismereti versenyekről. Roszík Gábor evangélikus lelkész, a hazai PFI elnöke mellett megszólalt benne Dr. Kökényesi Antal bv. altábornagy, országos parancsnok is, értékelve ezt a kezdeményezést. A pódiumbeszélgetések egy-egy nap főtémájához kapcsolódtak, ezek egyikén hazai PFI elnökünk is beszámolt a magyar munkáról. Tapasztalatát a reménység összefüggésében így summázta: „Never give up! – Soha ne add föl!”.
A munkacsoportokban 48 témakörben hangzottak előadások, beszélgetések, például a külföldi fogvatartottak gondozásáról, a börtönlelkészi és missziós munka média-megjelenítésének módszereiről, a keresztyén-muszlim börtönlelkészi munka esélyeiről. Megismerkedhettünk a helyreállító igazságosság világszerte egyre elterjedtebb módszereivel, a családi kapcsolatok helyreállításának, gyógyításának tapasztalataival, a börtön és a büntetés bibliai összefüggéseivel. Érdekes volt az utolsó ítélet és a keresztyén etika, valamint a törvénykezés, ítélkezés kultúrájának a lehetséges kapcsolatáról hallani.
Csoportunk tagjai igyekeztek több helyen is jelen lenni. Magyari Márton koordinációjának köszönhettük ezt. Több felekezetből jöttünk mi is: L. Molnár István és Dr. Békefy Lajos, valamint a szlovák csoportból többször hozzánk csatlakozó Dr. Anatala Éva református, Jánosa Attila evangélikus börtönlelkészként, Dr. Magyar Máriusz ortodox esperes-lelkészként, Dani Józsefné baptista, Dr. Bányai Miklós római katolikus börtönmissziós munkatársként. A rendkívül gazdag tartalmú világtalálkozó anyagai, tapasztalatai még itthon is feldolgozásra várnak. Könyvek, munkafüzetek, módszerek fordítása és megbeszélése következik majd.
Bizonyos, hogy hazai börtönszolgálatunk tartalmilag, módszertanilag is gyarapodik a PFI kilencedik világgyűlése révén. Jó volt látni azt, hogy a világméretű mozgalom vezetése milyen mélyen ismeri és gondosan számon tartja, s becsüli a világ börtöneiben működő szolgálatokat és munkatársakat. A megbecsülés jeleként különböző nemzetközi díjak kerültek kiosztásra a kreatív munka, a börtönlelkészi tevékenység, az önkéntes szolgálat elismeréseként. A kitüntettek között bolgár, afrikai, amerikai, latin-amerikai, ázsiai személyek voltak. De jó lenne ebből is kicsit eltanulnunk! Remény, megbocsátás, helyreállítás, békesség – hogyan is működik ez közöttünk, nálunk, mit teszünk ezért börtönlelkészként, missziósként, de a magyar börtönrendszer hivatalos vezetőiként, állományi tagjaiként? Azt gondolom, van mit együtt tanulni, végezni. S talán ez az ösztönzés a legnagyobb és ismét megtapasztalt tanulsága ennek a világtalálkozónak. Köszönet érte mindenkinek, legfőképpen Urunknak, aki a PFI munkája révén is hirdeti és segíti a bilincsek közötti és zárkaajtók mögötti isteni szabadítás lehetőségét a foglyoknak és lesújtottaknak (Luk 4,18)!
Dr. Békefy Lajos
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/08/29558_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29558_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29558_3.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29558_4.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29558_5.jpg” width=”180″ height=”106″ title=”Börtönlelkészek” }Börtönlelkészek{/japopup}
