Szepsiben az idén augusztus 9-én 11 órakor kezdődött a szentmise Szent Rókus tiszteletére a fogadalmi kápolnánál, ahol megemlékeztünk az 1831-es kolerajárvány áldozatairól, napjaink koronavírus-ragályáról és a közelben ólálkodó sertéspestis veszélyéről.
Amint arról már többször tudósítottunk, hajdan a városban 6 hét alatt 212 lakos halt meg. Az 1872-es kolerajárvány újabb 34 áldozatot követelt.
Az akkori hívek a járvány elmúltával a város domboldalán Szent Rókus tiszteletére kápolnát emeltek, ahol minden esztendőben augusztus 16. – Szent Rókus emléknapja – táján rájuk emlékezünk és az utóbbi 15 évben napjaink testi-lelki betegeinek gyógyulásáért is imádkozunk.
A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka az egyházközségből származó főtisztelendő Fábry Péter, okleveles mérnök, jelenlegi perényi plébános, espereshelyettes volt. Szent szolgálata által Jézus Krisztus most ezen a hegyen is, önmagát ajándékozva az Eucharisztiában, a kenyér és a bor színe alatt ismét kiosztotta Testét és Vérét, megsejtetve a táborhegyi élményt: „Uram, jó nekünk itt lenni.” (Mt 17,4).
(Fotó: Kuzma Norbert)
Újból megtapasztalhatóvá lett, hogy Isten mennyire szolidáris az emberrel. Olyan szolidaritás ez, amelyik soha nem fogy el, ezért mindig ámulatba ejtő. Isten valóban egészen közel jön hozzánk. A keresztáldozatban megalázva önmagát, belép a halál sötétségébe, hogy életét adja nekünk, ami legyőzi a rosszat, az önzést és a halált. Osztozik utunkban, sőt, táplálékká lesz, valódi táplálékká, amely támaszt nyújt életünknek azokban a pillanataiban, amikor életutunk göröngyössé válik, vagy akadályok lassítják lépteinket.
Jézus Krisztus az Eucharisztia által végigjárja velünk önmagunk útját, ami a szolgálat, a javakban való osztozás és az adományozás útja. Velünk jár, hogy az a kevés, amink van, és akik vagyunk, ha megosztjuk másokkal, bőséggé váljék, mert Isten hatalma, ami a szeretet hatalma, leszáll szegénységünkre és átalakítja azt. (Ferenc pápa)
De Krisztus – a mi közreműködésünk nélkül, vagy akaratunk ellenére – nem „vált meg” minket, nem „vásárolhat vissza” bennünket, nem szabadíthat meg bűneinktől. Csak hív, bátorít, ösztönöz bennünket: az Isten- és emberszeretetre, ami megistenülésünk kezdete.
E krisztusi szeretettel egyesülve üdvözülünk. Krisztus kegyelméből megszabadítva, megszabadulunk önmagunktól: vagyis kilépve önző világunkból, kitárulunk a szeretet széles világa felé. A Krisztus szerezte elégtételre tehát nem Istennek, hanem az embernek van szüksége. Nekünk, hogy így az ingyen kapott bocsánat egyre tökéletesebb megtérést és hálás viszontszeretetet eredményezhessen.
(Fotó: Kuzma Norbert)
Az ünnepi szentmise ez idén is szentségimádással és szentségi áldással zárult a városra és a szűkebb pátriára. Imádva az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust, ismét alkalom adódott imádkozni a Budapesten 2021-ben megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eredményességéért és csöndben megkérdezni önmagunktól: hagyom-e, hogy átalakítson az Isten? Engedem-e, hogy aki önmagát adja nekünk, vezessen, és egyre jobban kilépjünk a különböző sövényekkel körülvett önmagunkból? Nem félünk-e adni, másokkal osztozni, szeretni Krisztust a testi-lelki szükséget szenvedőkben?
A Szent Rókus tiszteletére rendezett búcsú az idén is, hasonlóan, mint a múltban az egyháztanács tagjainak elkötelezettsége révén az emlékhely rendbe hozásával, az ünnepi eucharisztia méltóságteljes megünneplésével, a város lakosainak és az egyházközség híveinek közös összefogásáról tanúskodott.
Kiemelt tényként említhető, hogy az egyházközség néhány oszlopos tagjának szeretetteljes és áldozatkész találékonysága folytán a lelki találkozó nemcsak jól hallhatóan kihangosított volt, de követhető volt élőben és visszanézhető az egyházközség honlapján (www.romkat.sk).
(Fotó: Kuzma Norbert)
Láthatóvá lett, hogy az eucharisztikus találkozások valóban csúcsok és források, amelyek arra ösztönöznek, hogy megértve az idők jeleit, a sokrétű, sokszínű, sokváltozatú vihar közepette is legyen bátorságunk elindulni egymással és egymásért Urunk Jézus Krisztus felé, megosztva azt, akik vagyunk, és amink van – szeretetközösséget teremtsünk.
A szerző szepsi esperesplébános.
