Megindultak a találgatások, vajon mit hoz az új év Szlovákia, és az itt élő nemzetiségek számára. Szlovákia szempontjából, mint tudjuk 2012 március 10-én előrehozott választások lesznek, melyen olyan pártnak kellene győznie, amely képes lesz kezelni a gazdasági válság által gerjesztett problémákat, és a kisebbségek által követelt önrendelkezési jogok megadását oly módon (mert az utóbbit, mi magyarok immár egyre határozottabban követeljük), hogy az, az elégtétel mellett megnyugtató is legyen a számukra.
Mert azt, hogy Fico pártja nyeri a választásokat, egy elemző sem vitatja. Hogy a válság kezelésére a Smer képes lesz-e, az csak négy év elteltével lesz igazán látható. Azért négy év múlva, mert Fico nem az a politikus, aki idő előtt bedobja a törülközőt, mint elődje tette. Ő ki fog tartani elképzelései mellett, ha törik, ha szakad, mert ki akarja élvezni a hatalom birtoklásának minden édes pillanatát. Ezért nem bíz a véletlenre semmit, és már most kormánykoalícióban gondolkodik. Hajlandó bárkivel koalícióra lépni, kivéve az SNS-t (eléggé érthetetlen számomra, hiszen a legutóbbi közös kormányzásuk idején nagyon jól megértették egymást). Ficonak talán éppen ez a legravaszabb húzása a választások előtt, mert ha sikerül neki, akkor a külföld szemében már elfogadható lesz, sőt demokratává válik majd, ellentétben azzal az Orbán Viktorral, aki bármit tesz nemzete érdekében, az senkinek sem felel meg, így boldog-boldogtalan belérúghat, bárhol a világban. Ami pedig bennünket illet, ne legyenek illúzióink, még akkor sem, ha társául Fico a Hídat, ne adj’ Isten, a parlamentbe jutó MKP-t választja majd. Mert aki ellenünk képes volt magyarellenes törvényeket hozni, az bizony túlságosan mélynemzeti gyökerekkel rendelkezik. Ezt pedig az említett két párt, még együttesen sem lesz képes kigyomlálni! Más lehetőségeket nem érdemes megemlíteni, mert Szlovákiában nem az a fontos, ki jobboldali, baloldali, nacionalista és soviniszta, netán ki képvisel demokratikus értékeket, hanem az, hogy ki gondolkodik a nemzetállam építésén. Mint tudjuk, ez valamennyiük közös vonása. Az egyik bevallja, a másik csendben építi, és tagadja! Így rajtunk kívül, mindenki megfelel Fico ízlésének.
Most pedig nézzük meg az érem másik oldalát. Van-e egyáltalán lehetősége az egyszerű szlovák polgárnak a kínálatból választani? Válaszom rá az egyértelmű: nincs! Mert a közelmúltban sokan eltévedve, önfeledten örültünk annak, szlovákok és magyarok, hogy egy valódi demokratikus jobboldali kormánykoalíció váltotta fel Ficót a kormányrúdnál. Bíztunk abban, hogy így talán nekünk felvidéki magyaroknak is több lehetőségünk lesz jogaink kivívására. Ma már tudjuk, hogy ismét csalódnunk kellett. Mert Radičová kormánya sem volt különb a Deákné vásznánál. A kettős állampolgárság felvételét sújtó megalázó törvényt meghagyta, másokat más megfogalmazásban tálalt újra elénk, de egyébként minden maradt a régiben! Azaz csupán retorikában van különbség a szélsőségesen nacionalista pártok, meg a liberális és demokratikus pártok cselekedetei között, mert a bennünket érintő témák kezelésében, már mindnyájan egyformák. Így aztán bárkivel köt is koalíciót a Smer, a nemzeti érdekek nem szenvednek csorbát. Ebből az következik, hogy mi felvidéki magyarok megint csak magunkra számíthatunk! Csak magunkra, hiszen szemünk láttára dőlt meg az a tétel, hogy a demokratikus szlovák politikusokkal csak közösen lehet megoldani a kisebbségi problémát. Megoldani valamit közösen pedig csak úgy lehet, ha azt mindkét fél akarja! Márpedig a másik fél amint látták, nem akarta! Ha pedig nem akarták a demokraták, vajon mit várhatunk Ficotól? Hiszen ezzel a témával kapcsolatban az írások tömege jelent már meg az évek folyamán, és nemcsak Szlovákiában, de a nemzetközi sajtóban is. Ezért egyre világosabbá kell, hogy váljék valamennyiünk számára, hogy a jelenlegi szlovák politikai garnitúrával megegyezni nem lehet, mert ők még a jogainkkal kapcsolatos gondolatot is lelkiismeret furdalás nélkül elhessegetik maguktól. Megvárni pedig egy újabb felnövekvő szlovák politikai generációt, már nekünk nem érdekünk. Hiszen semmi biztosíték nincs arra, hogy dolgukat másként teszik majd, mint elődeik tették. Nem beszélve arról, hogy aki ebben a fertőben nőtt fel, és ezt látta alkalmazni évtizedeken keresztül a kisebbségekkel szemben, nos náluk is ez lesz a természetes.
Mi vár tehát ránk, felvidéki magyarokra a 2012. évben?
Mivel szeretném, hogy egyszer már nekünk is legyen ünnepünk, akkor az legyen mihamarább, még ebben az évben. Ezért bízom a civil szervezetek további átgondolt, jól szervezett nagyszerű munkájában, közösségünk összefogásban, egymás támogatásában, és ez vonatkozik minden magyarra, legyen az bármely párt képviselője, emberjogi aktivista, autonómista, és éljen szórványban, vagy tömbben itt Dél-Szlovákiában. Mert az összetartás, az az erő, amelyet még a legmodernebb fegyverekkel sem lehetett sohasem legyőzni. Szorítsuk hát sarokba saját fegyverükkel, de kultúrált módon a szlovák politikusokat, és kényszerítsük őket a demokratikus értékek betartására.
Ehhez kívánok valamennyi honfitársamnak erőt, egészséget, kitartást és meg nem alkuvást.
Mészáros László, Felvidék.ma