Rendkívül fontos esemény előtt állunk. Szombaton eldől, hogy hogyan tovább, felvidéki magyarság!
Egyetlen magyar pártunk, a Magyar Koalíció Pártja – nem egész két év kimaradás után – vajon visszatér-e a szlovákiai legfelsőbb törvényhozásba, hogy újult erővel felvegye a küzdelmet magyar közösségünk jogaiért, gazdasági és szociális helyzetének javításáért – önazonosságunk megőrzéséért és fejlesztéséért? Ez most a tét.
Az elmúlt két év alatt sokan sopánkodtak, hogy nem vagyunk parlamenti párt. Pedig nem így van, mert különleges, rendhagyó párt az MKP. Jó lesz, ha tudatosítjuk, hogy az MKP parlamenti párt – európai parlamenti párt, amely a múltban már kivívta az elismerést és megbecsülést nemzetközi szinten is. A „megtisztulást” – a MOST-osok kiválását – követően ismét megbízható, erős helyi és megyei képviselettel rendelkezünk, amit a nép által választott MKP-s polgármesterek és EP-képviselőink egészítenek ki. A feladatunk most az, hogy pótoljuk a hiányzó láncszemet – az MKP-nak legyenek ismét képviselői Szlovákia parlamentjében is. A pártunk támogatói által megválasztott demokratikus több szintes felépítmény szerkezetét ki kell egészíteni.
Mindebből következik, hogy hátterünk, alapjaink jók. Az európai pártszövetségek struktúráiban is az MKP-nak megvan a szilárd helye. Az Európai Néppártok szövetsége nagy családjának több mint tíz éve elismert tagja vagyunk, amelynek érdeke, hogy itthon is visszaálljon a természetes állapot – az MKP képviselői ismét helyet foglaljanak Szlovákia legfelsőbb törvényhozó testületében.
Mi vár ránk, magyarokra? Tudjuk, a jövő nem kecsegtet nagy reményekkel: visszatér az az arculat nélküli nemzeti szocialista, sőt soviniszta politikai hatalom, amely a múltban már megmutatta a foga fehérét. Aggodalmunk nem alaptalan. Feltételezhetően folytatódni fog létünket hatályos jogszabályokkal megnyomorító tevékenysége, nyelvünk, kultúránk és hagyományaink fokozatos megsemmisítése. És ezt az állapotot még tetézi a felvidéki magyarság egyes, önös érdekeket követő felelőtlen politikusai által előidézett megosztottság. Ezért van szükségünk olyan szakképzett és fölkészült parlamenti képviselőkre, akik szívósan és rendületlenül képesek küzdeni elsősorban magyar közösségünk jogbiztonságáért, a számbeli kisebbségek természetes és szerzett jogainak megőrzéséért, s mindemellett mindent megtesznek azért, hogy a felvidéki magyarok életszínvonala és szociális helyzete javuljon, valamint hogy magyarlakta régióink gazdasági fejlődése föllendüljön. Az MKP minden életbevágó területre kiterjedő programja jó biztosíték arra, hogy közösségünket szívós akarással és munkával talpra állítsuk, megmentsük. Stabil, kipróbált pártszervezettséggel és tapasztalt tisztségviselőkkel rendelkező párt vagyunk. De bölcsen és határozottan kell cselekednünk, hogy eredményesek legyünk. Már a múltban is megmutattuk, bizonyítottuk: hogyha összefogunk és józanul cselekszünk, akkor nagy tettekre vagyunk képesek. Rólunk, gyermekeink, unokáink – magyar közösségünk jövőjéről van szó!!!
A legutóbbi népszámlálás eredménye, minden okoskodás ellenére lehangoló és riasztó. Létszámunk a Felvidéken évről-évre veszedelmesen csökken – lassú öngyilkosság felé haladunk. A természetes szaporulat csökkenésének, az elvándorlásnak és elsősorban az anyanyelvhasználat visszaszorításának, az elszlovákosításnak – az asszimilációnak megvan a lesújtó eredménye. Mindehhez még rombolóan hozzájárul magyar közösségünk felelőtlenül kierőszakolt megosztottsága. Vajon a beolvadáson kívül mit kínálhat ebben a zilált, szlovák nacionalizmussal terhelt helyzetben a nehezen definiálható heterogén vegyes párt?
Nagy kihívások előtt állunk. Mindannyiunknak, minden magyarnak össze kell fognia és el kell gondolkodnunk, hogy mitévők legyünk, hogy megmentsük nemzeti közösségünket. Nem lehet közömbös számunkra, hogy az MKP milyen arányban, hány képviselővel jelenik meg a parlamentben? Itt az ideje az ébredésnek, félre a kételkedéssel és a borúlátással! Ne legyünk kishitűek, bízzunk önmagunkban és a Magyar Koalíció Pártjában. Józanul, bölcs megfontolással mindenkinek észre kell vennie, hogy melyik az a párt, illetve kik lehetnek azok a képviselők, akik majd harcolni is tudnak, mernek és akarnak nemzeti közösségünkért.
Bízom benne, hogy az MKP – rövid kétéves kimaradás után – „visszatér” és elfoglalja az őt megillető helyet az ország parlamentjében. Hogy ez így legyen, szombaton, március 10-én egyetlen becsületes, kisebbségi sorsunkat szívén viselő felvidéki magyar se maradjon otthon, hanem járuljon az urnához és a Magyar Koalíció Pártjának képviselőjelöltjére adja le szavazatát.
Duka Zólyomi Árpád, Felvidék.ma
