„Igen, Dušan Čaplovičról van szó, aki némi tétovázás után mégiscsak elnyerte Fico bizalmát, s április negyedikétől Szlovákia új oktatási minisztere lesz. Most ő riogat. 2002 tavaszán viszont, amikor az akkori Demokratikus Baloldal Pártjában tetőztek a belső ellentétek, Milan Ftáčnik akkori oktatásügyi miniszter – aki éppen lemondását fontolgatta — Čaplovičcsal riogatott engem, mondván, majd meglátod mi lesz itt, s különösen a nemzetiségi oktatásüggyel, ha Dušan Čaplovič lesz az oktatási miniszter a következő választások után. A 2002-es parlamenti választások után sem a Smer, sem Dušan Čaplovič ambíciói hála Istennek nem teljesültek be. Most azonban, tíz év elteltével, Čaplovič végre elfoglalhatja hőn áhított bársonyszékét az oktatásügyi minisztériumban.
Vajon mit várhat a közvélemény egy szociálisan érzékeny párt oktatási miniszterétől első lépésként, ha nem a pedagógusbérek rendezését? A leendő miniszter első megnyilvánulásai viszont ezen a téren mindenkinek csalódást okoztak. A pedagógusok és egyáltalán az oktatásügyben dolgozók ne számítsanak béremelésre, mert nincs miből — nyilatkozta a leendő tárcavezető. Mint derült égből a villámcsapás következett Čaplovič határozott kijelentése a közoktatás fontos reformjával kapcsolatban. Gimnáziumba csak azok a tanulók jelentkezhetnek majd, akiknek az alapiskola felső tagozatán (6.-9. évfolyam) egyik évben sem volt rosszabb a tanulmányi átlaga 1,5-nél. A többiekre Čaplovič szerint a szakképzés vár. A bejelentés kapcsán az első megjegyzésem az, vajon miért éppen az 1,5-ös átlag a határ? Miért nem1,2 vagy 1,8? Vagy csak úgy a hasára ütött és kimondta az 1,5-öt? A következő gondom az, hogy egy intézkedés nem lehet retroaktív, azaz visszamenő hatályú. Így ez pedig az, mert a jelenleg 6. osztályos tanuló nem tudhatta, hogy ha gimnáziumba készül, akkor úgy kell igyekeznie, hogy a hátralévő alapiskolás tanulmányai során átlaga nem lehet rosszabb 1,5-nél. A 7., 8. és 9. osztályos tanulókra meg duplán érvényes. Esetleg Čaplovič úgy gondolta, hogy majd 4 év múlva lép hatályba a rendelet? További problémám az 1,5-ös átlaggal az, hogy iskoláink színvonala közt rendkívül nagy különbségek vannak. Nem biztos, hogy az egyik iskola 1,5-ös átlaga azonos értékű egy másik iskola ugyanilyen eredményével. Akkor, amikor a felvételi vizsgák eredménye helyett a központi — sokkal nagyobb objektivitással és validitással bíró — mérések eredményei a mérvadóak egy-egy középiskolába való bejutásnál, nem szabadna visszatérni egy megalapozatlan és nem szükségszerűen a tanuló igazi tudását tükröző, akár 1,5-ös tanulmányi átlaghoz. Nem beszélve arról, ha valaki egy nyelvi, vagy matematika—informatika tagozatos gimnáziumba szeretne járni, s például az ide szükséges profil tantárgyakból országos tanulmányi versenyek győztese, kimagasló tehetség, viszont más tantárgyak miatt tanulmányi átlaga netán 1,5 fölé ugrik. Akkor ez a rendkívüli tehetség nem jelentkezhet gimnáziumba? Sok a probléma és az ellentmondás a leendő miniszter elképzelésével kapcsolatban. Egy dologban azonban igaza van, s ezt kezelni kell, mégpedig a gimnáziumok és szakközépiskolák közti tanulók számának aránytalanságát. Helyes az a meglátás, hogy fokozatosan növelni kell a szakközépiskolák tanulóinak számát, meg kell reformálni a szakképzést. Ezt azonban nem lehet egy megalapozatlan, szakmai és társadalmi vitát nélkülöző 1,5-ös tanulmányi átlaghoz kötni. Valószínű, hogy most is érvényes a mondás „nem eszik a kását olyan forrón…” Talán az igazsághoz tartozik az is, hogy a leendő miniszter nagyot akart mondani, s egy kicsit túllőtt a célon.
Sajnos azonban, úgy néz ki, hogy az új miniszternek lesz elég ideje javaslatát az oktatásügyi minisztérium apparátusával újra átgondolni, s megtalálni annak módosított változata megvalósításának módját.” – olvasható Szigeti László sajtóközleményében.
{iarelatednews articleid=”33251″}
