November 16-án az Árpádok véréből sarjadt skót királynéra, Skóciai Szent Margitra emlékezik a katolikus egyház, aki III. Malcolm feleségeként vonult be a történelembe, nagy befolyást gyakorolva a kora középkori Skóciára, főként hitéleti tevékenységével.
Életrajzírója, Dunfermline-i Turgot (Theoderich) bencés szerzetes írásai és más források szerint Skócia népe hálás szeretettel tisztelte az irgalmasságáról híres Margit királynét, aki minden nyomorúságos szenvedőn segített. Különös figyelmet fordított a betegekre és a szegényekre.
A királylány 1047. június 10-én született Magyarországon, Réka várában, a Baranya megyei Mecseknádasd mellett, ahova atyja, Edvárd az angol trónt bitorló Kanut elől menekült. Édesanyja, Ágota, Szent István leánya (más források szerint húga) volt.
Skóciai Szent Margit képe az edinburgi kápolnában (Kép: Wikipédia)
Edvárd 1057 körül feleségével és gyermekeikkel – Margittal, Krisztinával és Edgárral – visszatért Anglia földjére. Királlyá koronázták, de néhány év múlva meghalt. 1066-ban fiát, Edgárt választották királlyá, ám Hódító Vilmossal szemben nem voltak esélyei, a legfontosabb állami hivatalok a normannok kezében voltak, akik Edgárt elűzve, Vilmost ünnepelték, mint új királyt. 1072-ben az özvegyen maradt Ágota gyermekeivel Skóciába, Anglia ősi ellenségéhez menekült.
Skóciában Véreskezű Malcolm uralkodott, aki félelmetes kegyetlenséggel állt bosszút Macbeth hívein, miután Macbeth atyját megölte, és elragadta a trónt.
Malcolm feleségül kérte Margitot, aki csak családjának sürgetésére mondott igent a házasságra.
Skóciai Szent Margit-emlékkő, születésének helyén, Mecseknádasdon (Kép: Wikipédia)
A művelt, több nyelven beszélő, írni, olvasni és latin nyelvet is tudó Margit 1069-ben III. Malcolm király felesége és így Skócia királynéja lett. Házasságukból nyolc gyermek született. Fokozatosan megszelídítette férjét. „Malcolm a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki még nemesebb volt bölcsességében és jámborságában. Hatására a király elhagyta vad szokásait. Egész környezete megváltozott, előtte többé egy durva szót ki nem ejtettek” – olvasható életrajzában, Theoderich, Margit gyóntatójának írásai alapján.
A királyné népének jótevője, a szegények segítője, az egyház pártfogója volt.
Egyházi reformok fűződnek nevéhez: egységesítette a liturgiát, rendezte az egyházi visszásságokat, templomokat, kolostorokat építtetett. Ő alapította a dunfermline-i apátságot.
Életrajza tanúsága szerint Margit összehívta a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő hagyományoktól, amelyek az egykor Írország felől megtérített skót egyházban még mindig föllelhetők voltak, megszabadítsa a skótokat. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek szabad-e Krisztus testét magához vennie.
Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, megtette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó.
Margit, aki Alfréd családjának utolsó királynéja volt, minden angol királynő anyja is lett azáltal, hogy leánya Matild, Hódító Vilmos legkisebb fiának, a Vilmos utódjává tett I. Henriknek lett a felesége. Margit legkisebb fia I. Dávid néven követte apját a skót trónon, ám mindvégig az angolok irányítása és ellenőrzése alatt uralkodott.
Skóciai Szent Margit képe az edinburgi kápolnában (Kép: Wikipédia)
Margit 1093. november 16-án halt meg, négy nappal azután hogy férje, Malcolm és idősebb fia az angolok elleni csatában elestek. Edinburgh mellett, a Malcolm által alapított Szentháromság-templomban temették el. A reformáció idején Margit és Malcolm földi maradványait Spanyolországba menekítették, az Escorial templomában nyugszanak.
Skócia pannóniai királynéját halála után szentként kezdték tisztelni.
A Margit név sokáig igen népszerű keresztnév volt Skóciában. IV. Ince pápa avatta szentté 1261-ben. 1669-ben Skócia védőszentjévé emelték. Ünnepét 1673-ban vették föl a római naptárba, június 10-re került. 1969-ben november 16-ra helyezték át.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
