Dr. Feszty Dániel személyében fiatal felvidéki elnöke van a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének. Komáromból Brünnön és Skócián keresztül jutott feleségével Ottawába, ahol bekapcsolódott a magyar közösségi élet szervezésébe.
Feszty Dániellel szeptemberben Budapesten találkoztunk először személyesen, ahol részt vett a Magyar Állandó Értekezlet és a Diaszpóra Tanács ülésén. Közel tíz éve él családjával Kanadában, az Ottawai Egyetem repülőgép mérnöki karán tanít, és erősen kötődik nemzetéhez, szülőföldjéhez. Állandó olvasója portálunknak, korábban már leveleztünk egymással, mert a Felvidék.ma hírportál is foglalkozott egy évvel ezelőtt a kanadai magyarokat megosztó, a magyar kormányt lejárató Vádirattal, és egy feljelentéssel, amelynek célkeresztjében a montreáli gyülekezet felvidéki gyökerű lelkipásztora állt.
Budapesti találkozásunkkor Feszty Dánielnek a közéleti tevékenységét és magánéletét is érintő kérdéseket tettem fel, kifaggattam felvidéki kötődéséről is:
FD: Negyvenéves vagyok, Ógyallán születtem, de gyermekkoromtól Komáromban éltem, tősgyökeres komárominak érzem magam. Amikor az első kislányom megszületett Ottawában, a kórházban a karomba vettem és azt mondtam neki: látod, te is komáromi vagy, mint az apád. A különbség csak az, hogy én Ógyallán, te meg Ottawában születtél….
Hogyan kerültek Kanadába?
FD: Ottawában 2003 júniusa óta élünk, ekkor kaptam tanári állást az egyetem (Carleton University) gépészeti és repülőgép mérnöki tanszékén. Ez előtt hat éven át Skóciában éltünk a feleségemmel, mindketten ott szereztünk doktorátust: én a University of Glasgow repülőgépmérnöki szakán, ő a Glasgow Caledonian University-n, környezetvédelem szakterületen. Ez előtt pedig mindketten a Brünni Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán végeztünk 1996-ban, ahol természetesen oszlopos tagjai voltunk a helyi magyar diákokat tömörítő KAFEDIK-nek. Egyébként mindketten komáromiak vagyunk, én az Ipari Középiskolában, feleségem a Selye János Gimnáziumban végzett. Fehér István az egyik kedvenc tanára volt!
Kikkel tartja a kapcsolatot idehaza?
FD: Természetesen a családommal, és a volt brünni magyar diáktársakkal, akikhez nagyon szoros baráti szálak fűznek, s akikkel évek múltán is ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol legutóbb abbahagytuk. Ők a mai napig összejárnak odahaza, szinte heti gyakorisággal. Legtöbbjük mérnök, mára sokra vitték, gyerekeik vannak. Büszkén kínálom kanadai vendégeimet a nálunk is kapható Arany Fácán sörrel, az őgyallai sörgyár főmérnöke például egyik brünni diáktársunk, Vörös Péter. Amikor legutóbb haza látogattunk, és találkozót szerveztünk, megszámoltuk: egy baráti összejövetelen 32-en voltunk, 16 volt KAFEDIK-os és 16 gyerek. Azóta sajnos tragikus balesetben elvesztettünk egy barátunkat, a gyerekek létszáma viszont tovább nőtt, mi is és mások is növeltük a számot.
Önnek testvérbátyja Feszty Zsolt? Felvidéki közéletünk értékes tagja…
FD: Ez igaz. Zsoltit szerintem jobban ismerem, mint a felesége: húsz évet nyomtunk le szobatársként egy kis komáromi panelben, ahol felnőttünk. Szívesen megjósolom a következő lépéseit, szerintem nem fogok mellé… Emellett viszont tudatosítani kell, hogy bár az értékrendszerünk ugyanaz, teljesen más személyiségek vagyunk, más adottságokkal. Neki például Isten áldotta tehetsége van a nyilvános beszédhez, szónoklathoz, míg nekem ezt tanulnom kellett. A tanári pálya viszont nekem is megfelelő gyakorlási terepet biztosított a meglelő önbizalom megszerzéséhez, a nyilvános szerepléshez. A másik oldalon, azt hiszem, én pragmatikusabb vagyok.
Az is tény, hogy nekem nincs olyan jó nyelvérzékem, mint Zsoltinak, ezért is szerettem volna angol környezetben tanulni, és utána otthon kamatoztatni a tudásomat. Ennek az első fele sikerült is, a glasgowi doktorátusra való ösztöndíj elnyerésével és sikeres elvégzésével. A második fele sajnos nem, mert bár kb. 60 állásajánlatot adtam be a tanulmányaim befejeztével, köztük számosat Magyarországra és az Európai Unióba, tehát közelebb a szülőföldhöz, végül csak egy kanadai és a göttingeni kutatóintézetben egy német ajánlat futott be. Mivel a kanadai felkérés hosszabb távra szólt, ezt választottuk, ugyanis szerettünk volna valami stabilat találni, hogy családot alapíthassunk. Bár nem szándékoztam tanári pályára lépni, úgy érzem, a Jóisten ezt szánhatta nekem, mert az évek során rájöttem, hogy nagyon is nekem való a tanítás, és a diákok visszajelzései alapján – amelytől egyébként közvetve függ a fizetésemelésünk, – talán nem is csinálom túl rosszul.
Felesége és két gyermeke, a család hogyan él Kanadában? Hazavágynak? Szeretné, ha gyermekei magyar környezetben nőnének fel?
FD: Feleségem, Kata is komáromi magyar lány, még 17 éves korában ismertem meg. Később kiderült, hogy ugyanabba a Nádor utcai óvodába jártunk, de ezt mindketten megkérdőjelezzük, mert nem emlékszünk egymásra, csak a többi, „dominánsabb” gyerekre, persze mindketten ugyanazokra. Nagyon fontos, hogy komáromiak vagyunk, a honvágy felerősödésekor, vagy egy-egy magyar dallam felcsendülésekor pontosan értjük, hogy mit gondol a másik. Együtt jártunk Brünnbe is, együtt kerültünk Skóciába és Kanadába is. Tíz év házasság után jöttek a gyerekek, Johanna (5 éves) és Flóra (2 éves). Természetesen itthon csak magyarul beszélünk mindannyian, erre egyébként bátorítanak is a kanadai tanárok, akik a rengeteg bevándorlóval szerzett tapasztalatuk alapján ösztönzik a szülőket az anyanyelv otthoni használatára – így lehet szerintük a legjobb tanulmányi eredményeket elérni.
Természetesen nem mondtunk le arról, hogy egyszer magyar környezetben éljünk, de nem az elsők lennénk itt Kanadában, akik egy életen át tervezik ezt a lépést. Nagyon szép, kiszámítható és biztonságos itt az élet. De sokszor mesélem a gyerekeimnek, hogy képzeljék el, van egy olyan része a világnak, ahol nemcsak otthon, hanem az utcán, az üzletekben, sőt a televízióban és rádióban is magyarul beszélnek. Számukra ez egyelőre elképzelhetetlen. Nekik egy kicsit olyan, mintha mi itt, Kanadában egy holt nyelven „kódolnánk”, amit csak mi négyen, a baráti körünk és a Magyar Házban találkozó közösség ért. Olyat még nem láttak, hogy egy elárusítónő magyarul köszönne. Magyarul játszanak egymás között, de ha játékból vásárolnak, akkor angolul köszönnek, hiszen ők csak ezt tapasztalták az üzletekben.
Az elmúlt években az Ottawai Magyar Ház kulturális igazgatójaként, valamint az Ottawai Magyar Katolikus Közösség világi elnökeként tevékenykedett. Mit kell tudni a házról és a katolikus közösségről.?
FD: Az Ottawai Magyar Ház tavaly ünnepelte 30. évfordulóját. ’56-os magyar menekültek 1981-ben építették közadakozásból, egyetlen cent állami támogatás nélkül. Az első elnökségnek természetesen kölcsönt kellett felvennie, amire zálogként a saját családi házaikat tették fel! Nem tudom, hányan vállalnának ilyen kockázatot ma a magyarságért. Persze, azelőtt is összejöttek a helyi magyarok, de ehhez mindig bérelni kellett egy helyiséget másoktól. Ezért támadt az igény, hogy saját házuk legyen a magyaroknak. Ma a Magyar Háznak kb. 140 tagja van, itt tartjuk nemzeti ünnepeinket (ezen általában kétszázan jelennek meg), szervezzük meg a hazai fellépők előadásait, Mikulás-napot, Szilveszteri bált, stb. Péntekenként pedig étteremként működik, ebéd és vacsora is kapható, egész szép számú törzsközönség – 60-70 vendég – jön össze hetente. A nemzeti ünnepek lebonyolítását 2006 óta szervezem, először csak az október 23-ai ünnepeket, 2010-től pedig az összes nemzeti ünnepet és más kulturális eseményeket is én szervezek – ezóta vagyok a Magyar Ház kulturális igazgatója. Négy nagy ünnepünk van évente: március 15, június 4, augusztus 20 és természetesen október 23-a. Az október 23-i megemlékezéseinken sokan vesznek részt, ugyanis Kanada fogadta be az 56-os menekültek legnagyobb csoportját, majdnem 40 ezer embert, akik miatt a bevándorlási törvényt is megváltoztatták annak idején. A június 4-i megemlékezéseink kapcsán pedig hadd mondjam el, hogy az ottawai magyarok több, mint ezer euróval járultak hozzá a Te Ügyed Kör által Komáromban felállított Trianon emlékoszlop költségeihez, sokan viseljük itt az ezzel járó „acélgyűrűt”.
Az Ottawai Magyar Katolikus Közösség 1956 óta létezik, bár saját templomunk nincs, albérlők vagyunk angol közösségeknél, 1991-től majdnem 20 éven át volt állandó papunk is, Dr. Leslie László atya személyében. Ő honosította meg azt a hagyományt, hogy kihozatott egy-egy fiatal magyar katolikus papot doktorátusi tanulmányokra a helyi St. Paul University-re, amely kánonjog területén a legerősebb egyetemnek számít a világon. László atya életében 8 magyar kispapot taníttatott itt (hármat Erdélyből), akik mind visszatértek szülőföldjükre tanulmányaik után. László atya 2009-ben bekövetkezett halála után magyar pap nélkül maradtunk, és én vállaltam magamra, hogy utána nézek, hogyan szerezhetünk újra magyar diákpapot otthonról. Szándékunk meghallgatásra talált, s jelenleg Kürnyek Róbert atya a Szombathelyi egyházmegyéből végzi doktorátusi tanulmányait Ottawában, és közben végzi az Ottawai Magyar Katolikus Közösség lelkipásztori szolgálatát. Vasárnaponként 80 hívő jön a misére, nagyobb ünnepeken ez a szám megkétszereződik. 2009 óta tehát én voltam az egyházi közösségünk világi elnöke, s csak most szeptemberben mondtam le, hogy el tudjam látni a Kanadai Magyarok Országos Szövetségében rám bízott elnöki tisztséggel járó feladatokat.
Mikor alakult ez az országos szövetség, mi céljuk?
FD: Kanada hatalmas kiterjedésű ország, mely négy időzónába tartozik, s melynek magyarsága az idők folyamán 315 ezerre nőtt. Ez év március 3-án fiatal magyarok kezdeményezésére az Ottawai Magyar Házban 64 magyar szervezet: egyházak, magyar házak és ifjúsági szervezetek képviselői példás egyetértésben fejezték ki szándékukat és elhatározásukat egy országos magyar szervezet létrehozására. Miután ennek bejegyzése állami szinten megtörtént, a megalakuló és az elnökséget megválasztó közgyűlést szeptember 15-én tartottuk egyszerre két helyen, Torontóban és Vancouverben, telekommunikációs összeköttetés segítségével.
Az új szervezet a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) nevet vette fel, és célunk az eddig szinte szigetekként működő magyar központokból élő hálózatot létrehozni, ezáltal a kanadai magyarságot valódi nemzetrésszé kovácsolni, s bekapcsolni azt a magyar nemzet vérkeringésébe. A Szövetség egyik fő célkitűzése a magyar nemzeti érdekek pártatlan képviselete a kanadai, magyar és a világ fórumai és közvéleménye előtt. Nagy megtiszteltetés, hogy elnöknek választottak, és egy széles összefogáson alapuló 17-tagú elnökség segíti a munkámat, akiket három csoportra lehet osztani: a 8 végrehajtó elnökségi tag a napi munka döntő többségéért felelnek, a 6 területi alelnök a helyi szinten váltakozó magyar vezetők és a KMOSZ között töltenek be fontos híd-szerepet, és van három tiszteletbeli alelnökünk. A tiszteletbeli alelnökök a nyugati magyarság 3 tartópillérének – a Magyar Házak, a magyar iskolák és cserkészet, valamint az egyházi közösségek – jelöltjei, akik alanyi jogon tagjai a vezetőségnek. Kanadában az anyaországi és határon túli magyarok már hosszú évek óta együtt viszik hátukon a magyar szervezeteket, a fiatalabb generációhoz tartozók közül most a határon túlról érkezettek a legaktívabbak, hiszen nekik a vérükben van a magyar identitás megőrzésének a parancsa. A magyar szervezetekben részt vevő fiatalok legtöbbje ma Erdélyből és Délvidékről érkezik.
Az elmúlt évben a Felvidék.ma oldalon is foglalkoztunk egy kanadai magyar csoport tevékenységével, akik a közösség lejáratásán fáradoznak. Mi a helyzet most?
FD: Nagyon hangosak ma is. És van egy sajnálatos, Felvidéket is érintő fejlemény. Őszintén meglepődtem, és aggodalmamnak hangot is adtam, amikor a Kanadai Magyar Hírlapban arról értesültem, hogy a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala és a Pons Danubii európai régiós társulás elfogadta a meghívást „az LMP-hez kapcsolódó Ökopolisz Alapítvány”(idézet a hírből) által szervezett rendezvényen október 19-én Budapesten, amelyen a magyar kormány és a határon túli magyarság viszonyának elemzése volt a napirenden. Arra kaptam fel a fejem, hogy a rendezvényre egy kanadai résztvevőt is meghívtak, jellemzően olyat, aki finoman szólva is rossz véleménnyel van minden nemzeti összefogásról, a kanadai magyar szervezetekről is. A beharangozás arról szólt, hogy Dr. Christopher Adam a „Diaszpóra Tanács stratégiai szerepéről” fog előadást tartani. Én kötelességemnek tartottam a felvidéki meghívottakat tájékoztatni arról, kivel fognak egy gyékényen árulni. Figyelmeztettem őket, hogy Dr. Christopher Adam a 6 egyéni tagot számláló Kanadai Magyar Demokratikus Charta alapító tagja, valamint az elhíresült Amerikai Népszava New York-i online hírportállal (ebben jelent meg Kertész Ákos író magyarokat gyalázó írása) szellemi közösséget vállaló Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztője. A Kanadai Magyar Demokratikus Charta egy éve alakult meg. Magát nyíltan a Gyurcsány Ferenc által alapított Magyar Demokratikus Charta tagszervezeteként jelöli meg, s egy 25 oldalas „Vádirat az Orbán-kormány ellen” című magyar és angol nyelvű kiadványt adott ki és juttatott el a nyugati sajtónak, politikusoknak éppen egy évvel ezelőtt, 2011. október 23-án. Sőt, mi több, a Charta feljelentést tett egyik köztiszteletben álló vezetőnk, Androvich Tamás akkori montreáli magyar plébános ellen, mert nyílt olvasói levélben merte bírálni a Charta tevékenységét. A kanadai magyarság országos petícióban utasította vissza a Charta vádjait, amely a hazai sajtóban az első Nyugatról érkező kiállás volt Magyarország mellett. A Felvidék.ma is közölte a nyilatkozatunkat, ezúton is köszönöm a szerkesztőség gyors reagálását.
Szerkesztőségünk pedig sok sikert kíván a Feszty családnak kanadai átmeneti tartózkodásuk idején, és azt reméljük, hogy sikerül visszajönniük a szülőföldre!
Pogány Erzsébet, Felvidék.ma
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2012/10/36323_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/10/36323_2.jpg” width=”150″ height=”250″ title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
A fotókon:
1. A KMOSZ alapító közgyűlésének résztvevői az Ottawai Magyar Házban tartott ülésen 2012. március 3-án. Feszty Dániel a legfelső sorban középen.
2. A Diaszpóra Tanács kanadai résztvevői 2012. október 8-án, Budapesten. Balról az első Feszty Dániel.
