A Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András, már délután,még a tisztújító MKP-közgyűlés idején, néhány órával Berényi József újjáválasztását követően levélben gratulált a régi-új pártelnöknek:
Tisztelt Elnök Úr!
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a magam nevében gratulálok az újraválasztásához. Jókívánságaimat küldöm a többi megválasztott tisztségviselőnek is.
A támogatás, ami a Magyar Közösség Pártja (MKP) I. Országos Kongresszusán a szavazáskor megmutatkozott, nemcsak arra utal, hogy jó vezetője van a pártnak, hanem jelzi azt is, hogy jó a politikai irányvétel.
A VMDP tapasztalata az, hogy a magyarok, a kétpólusúvá vált kisebbségi magyar politikai elitek helyi hatalomhoz simuló szárnyának az elmúlt két évtizedben halmozódó hibái láttán sem mondtak le a rendszerváltás hajnalán felcsillant reményről. A trianoni trauma tényleges politkai autonómia útján történő demokratikus meghaladásának lehetőségéről.
Vannak veszteségeink, fogyatkozunk számban és talán a hitünk sem a régi, de a nemzeti oldal, amely a nemzet határmódosítás nélküli politikai integrációjára törekszik, nem tehet mást, minthogy kiáll a kettős állampolgárság és a tényleges magyar autonómia mellett.
Ha elindul a gyengébb ellenállás vonalán, s abszolutizálva a parlamenti jelenlét kérdését s elfogadja a versenypárti logikát, miszerint a választásokhoz pénz és csakis pénz kell, megszűnik a lehetősége, hogy megkülönböztesse magát a kormányzati felelősségvállalás illúzióját kergető, s a hatalom asztaláról lehulló morzsákért maguk között is marakodó magyar politikusok csoportjától, akik a helyi hatalomhoz törleszkedve elfogadják a bizalmi minimumot. Nevezetesen, hogy aki részt kér a hatalommal járó kalácsból, legfeljebb apró-cseprő igéreteket tegyen, s ne követeljen autonómiát.
Tisztelt Elnök Úr!
Az, hogy a helyi többségi elit Szlovákiában keményen ellenzi a kettős állampolgárságot, megnehezíti az MKP munkáját, de nem akadályozhatja a párt eredményes tevékenységét.
A lelkekért folytatott harc a Kárpát-medencében nem könnyű, néha akár kilátástalannak látszik, de a napi küzdelmet, s a magyar választók bizalmát sekélyes politikai kommunikációval (mellébeszéléssel) nem lehet kiváltani. A kisebbségi párt, ha a nemzeti oldalt választja, s a nemzetrész egészének alapérdekeit tartja szem előtt, legkisebb engedményt is csak akkor tehet, ha Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integráció ügyében már feltette a lécet. Ha mellőzve a kétarcú (az ide-oda mosolygó) politikát, küzd kettős állampolgárok számának növeléséért, s a lehetőleg modellbe foglalt tényleges magyar autonómiáért.
Más szóval a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) érvényesüléséért, kiteljesítéséért.
Több oka lehet annak, hogy a kisebbségi magyar választó nem valamelyik magyar pártot, hanem egy többségi, vagy vegyes-pártot tűntet ki kegyeivel. A legfontosabb az, hogy nem hisz az általában „a legnagyobb, a legerősebb”, a helyi többségi elithez simuló magyar pártnak. Nem véletlen, hogy a Vajdaságban, a 2012-ben megtartott választásokon a magyar szavazók több mint fele nem magyar pártnak adta a voksát.
S legvégül: a parlamenti, illetve a végrehajtó hatalomban való részvétel nem minden. Egy nemzeti irányultságú kisebbségi párt súlyát, politikai legitimitását a magyar világban, az időnkéti látszat ellenére, nem lépviselőinek száma, hanem a választásoko való részvétel, s az általa képviselt eszmék, elsősorban a kettős állampolgárságért és az autonómiáért folytatott következetes, megalkuvást mellőző politikája adja.
Sok sikert kívánok a munkájukhoz. Tisztelettel:
Ágoston András, elnök, Temerin, 2012. december 8.
{iarelatednews articleid=”36940″}
