A külhoni magyar oktatás megerősítésére tett erőfeszítések sikerét mutatja az a tény, hogy Felvidéken 2006 óta a legtöbb, összesen 3852 kisdiák kezdte meg alapiskolai tanulmányait magyar nyelven a 2023/24-es tanévben. Ugyanakkor – nem függetlenül a 2021-es szlovákiai népszámlálás tavaly publikált eredményeitől – a nyilvánosságban visszatérően szó esik a magyar, illetve államnyelvű iskolákban tanuló diákok nemzetiségi összetételéről, ezen belül a magyar nemzetiségű diákok vélt felülreprezentáltságáról a szlovák tannyelvű intézményekben. De vajon hogyan értelmezhetőek a látszólag világos statisztikák?
Megtévesztő lehet a tanulók regisztrált nemzetisége
A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala a közelmúltban közzétette az ország oktatási intézményeibe járó diákok regisztrált nemzetiség szerinti megoszlását. Eszerint az ország alapiskoláiba 2023. szeptember 15-i állás szerint összesen 32 246 magyar nemzetiségűként regisztrált gyermek járt, ami az ország összes alapiskolai tanulója 6,59 százalékának felel meg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a hivatalosan regisztrált nemzetiségi adatok fenntartásokkal kezelendők, hiszen ezek tükrében például az ország alapiskoláiba összesen 930 roma diák jár, miközben a 2021-es népszámlálás szerint – az elsődleges és másodlagos nemzetiséget is figyelembe véve – Szlovákiában 156 164 roma él, valós létszámuk pedig ennek legalább háromszorosa.
A hivatalosan regisztrált nemzetiség (národnosť) tehát nem feleltethető meg a népszámláláson bevallott első és másodlagos nemzetiségnek, még kevésbé a valós nemzetiségi arányoknak.
Szlovákiában a 2023/2024-es tanévben összesen 207 teljesen magyar nyelvű alapiskola és 24 vegyes, magyar-szlovák tannyelvű intézmény működik. A magyar intézmények összesített diákszáma 2023. szeptember 15-én 29 433 fő volt. A magyar intézményekbe járó gyermekek létszáma tehát az összes magyar nemzetiségűként regisztrált gyermek 91,7 százaléka, azaz ilyen megközelítésben a veszteség nem éri el a tíz százalékot. Természetesen azonban a magyar nyelvű intézményekbe sem kizárólag magyar nemzetiségűként regisztrált tanulók járnak: az összesen 1399 szlovák és 392 roma nemzetiségűként regisztrált diák mellett kis számban találunk egyéb nemzetiségűeket is (cseh, ukrán, stb.).
Okkal feltételezhetjük, hogy a szlovákként regisztrált gyermekek döntő többsége részben vegyes családból származik, részben asszimilálódott családi hátterű, részben roma. Hasonlóképpen a magyar nemzetiségűként regisztrált diákok között is megjelennek a magyar ajkú romák mellett – kisebb számban – a vegyes családokban születő gyermekek is.
A kiemelkedő színvonalú intézmények képesek megszólítani a kettős kötődésű családokat is
A jó minőségű, kiemelkedő tehetséggondozó tevékenységet végző magyar oktatási intézmények vonzerejét mutatja, hogy a két nagyvárosban, Pozsonyban és Kassán a szlovák iskolába járó „magyar”, illetve a „magyar” iskolákba járó „szlovák” gyermekek száma közötti olló kisebb. Pozsonyban például a város 53 szlovák iskolájába összesen 113, a két magyar intézménybe összesen 71 szlovák gyermek jár. Kassán a különbség még kisebb: itt 27 szlovák iskolába 61 magyar, az egyetlen magyar intézménybe pedig 52 szlovák nemzetiségű gyermek jár.
Mindez világos bizonyítéka annak, hogy a színvonalas magyar oktatás eredményesen tudja megszólítani a vegyes, illetve az asszimiláció különböző fokain álló családokat is.
Jelentős, több száz fős csoportot tesznek ki azok a magyar nemzetiségű gyermekek, akik olyan településeken élnek és járnak iskolába, ahol a magyar oktatás évekkel, évtizedekkel ezelőtt megszűnt. A szórványrégiók közül említhető például a Szenci járás, ahol öt kistelepülésen összesen 32 magyar gyermek jár a helyi szlovák iskolákba. Ezen családokat eredményesen szólíthatja meg a Rákóczi Szövetség iskolabusz-hálózata, amely díjmentes és biztonságos ingázást biztosít a legközelebbi magyar intézménybe. Ez a szenci magyar iskola esetében évfolyamonként akár 3-4 tanulónyi többletet is jelenthetne.
Különös figyelmet érdemelnek azok a járási székhelyek, ahol az asszimiláció miatt a magyarság aránya az elmúlt években jelentősen visszaszorult és csak egyetlen magyar iskola működik (Léva, Losonc, Szenc) vagy egyáltalán nincs magyar oktatás (Nyitra). Léván jelenleg 30, Szencen 37, Losoncon 40 magyar nemzetiségűként regisztrált gyermek jár szlovák iskolába, Nyitrán ez a létszám 28 fő. A szórványintézmények létszámának stabilizálása miatt esetükben kiemelkedően fontos a személyes megszólítás és egyes többletszolgáltatások biztosítása (afterschool programok, táborozási lehetőségek stb.) az iskolák tárgyi és pedagógiai színvonala mellett.
Fontos szempont a szlovák nyelvoktatás hatékonysága
A magyarlakta felvidéki területsáv középső és déli részén jellemző, hogy a magyarként regisztrált gyermekek főként szociális okok miatt jelennek meg nagy számban az államnyelvű intézményekben, jelentős veszteséget okozva a magyar oktatási intézmények létszámában.
A nem anyanyelvi iskolaválasztás oka ezekben az esetekben döntően a rossz szociális helyzetű – többnyire roma származású – tanulók markáns jelenléte a magyar intézményekben.
Füleken ez 117, Nagykaposon 127, Királyhelmecen 271 alapiskolás magyar gyermeket érint. A kiemelkedő tehetséggondozó, illetve egyházi fenntartású iskolák megerősítése – kiegészülve a Rákóczi Szövetség iskolabusz-hálózatának pozitív hatásával – várhatóan középtávon csökkenteni fogja a nem anyanyelvi oktatásban részt vevő tanulók arányát a kelet-felvidéki városokban, így Rimaszombatban, Rozsnyón és Szepsiben is.
Kétségtelen tény, hogy a nem anyanyelvi iskolaválasztás a délnyugat-felvidéki tömbterületen továbbra is létező jelenség a csallóközi, Komárom környéki tömbterületeken is, melynek fő oka a rossz beidegződések mellett az államnyelv nem megfelelő ismerete miatti félelem. Természetesen ez a szempont – amelyet megerősít a Szlovákiai Magyar Középiskolások Szövetsége által a közelmúltban elvégzett felmérés eredménye is – eltérő hangsúllyal, de megjelenik a közép- és kelet-felvidéki területeken, illetve a szórványban is. A Csallóköz magyar jellegének megőrzése szempontjából kiemelten fontos a magyar iskolaválasztók arányának lehetőség szerinti növelése.
Ezért kiemelt hangsúlyt kell fektetni a szlovák nyelv oktatásának megfelelő minőségére és módszertanára, valamint az ezzel kapcsolatos eredmények eredményes kommunikációjára. Így okkal remélhető, hogy a nem anyanyelvi oktatást választó szülők aránya a tömbterületeken is tovább fog csökkenni.
Sullivan Ferenc, a Rákóczi Szövetség munkatársa