A mai napon helyezik örök nyugalomra Márton István nyugalmazott állatorvost, könyvszerzőt, az ipolysági közélet jeles személyiségét. Sokak Öcsi dokija az Ipoly menti város kulturális és közéletének megbecsült tagja volt. Könyveiben a város múltját rögzítette, s jeles személyiségeinek munkásságát örökítette meg. Márton István kilenckét éves korában hunyt el, szeptember 27-én.
1932. május 13-án született Biharkeresztesen. Alap- és középiskoláit Ipolyságon végezte. A gimnáziumi tanulmányait még a Magyar Királyság területén kezdte, ám érettségijére a csehszlovák államban került sor szlovák osztályban, a hontalanság éveiben.
A Kassai Állatorvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1955-ben diplomázott. Állatorvosként Ipolyságon és környékén helyezkedett el. Több mint ötven éven át folytatta praxisát, miközben járási főorvos, és járványügyi szakember lett. 1964-ben a csehszlovákiai expedíció tagjaként Mongóliában járt, ahol a fertőző száj- és körömfájást igyekeztek megfékezni.
Egyik könyvének keresztelője Štefan Gregorral, Ipolyság korábbi polgármesterével
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Már ebben az időben elkezdett szaklapokban publikálni, azonban az igazi sikert a nyugdíjba vonulása utáni esztendőkben írt könyvek hozták számára.
A köteteinek egyik alapját a visszaemlékezései szolgáltatták. Még kamaszként átélte a világháború gyötrelmeit, látta egykori barátai gettósítását és deportálását. Érzékelte a háború utáni hatalomváltással járó hontalanságot. Sokat merített az állatorvosi praxisából.
Emellett a városban élő értékes emberek felkarolásán, bemutatásán is szorgoskodott. Sokszor említette, hogy nem a haláluk után kell értékelni embertársaink cselekedeteit, hanem még életükben kell azt ismertetni a közösséggel.
Könyvbemutató az Ipolysági Városi Könyvtárban (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
A 2008-ban kiadott első könyve Városka az üvegharang alatt címmel jelent meg. Ennek folytatása a 2011-ben kiadott Emberek az üvegharang cserepein. Több évtizedes orvosi praxisa humoros történeteiből, anekdotáiból szemezget az Öcsi doki nefelejcsei címet viselő munkája.
A már említett mongóliai expedícióról szóló kötete 2016-ban jelent meg A fülsiketítő csend országában címen. A kassai egyetem gondozásában pár évvel korábban szlovák nyelven is kiadták a mongóliai emlékeket felölelő könyvet. Ugyancsak 2016-ban jelentette meg a Dűlőre vitt dűlők című könyvét. A helytörténeti jellegű munka az Ipoly menti mezőgazdaság fejlődését, a kollektív gazdálkodás módjait vette górcső alá.
Előadás közben (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
2017-ben egy kétnyelvű kiadvánnyal jelentkezett, Ipolyság dióhéjban – Történelmi zsebkalauz a városról című kötetét az addig megjelent kiadványok összefoglalójának szánta, melyet saját visszaemlékezéseivel egészített ki.
Márton István nem csupán Ipolyság helytörténetével foglalkozott, felkérésre 2018-ban megírta Felsőszemeréd helytörténetét két nyelven a falu első említésének 750. évfordulója alkalmából.
A mindig mosolygós örögmozgó Öcsi doki (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Élete utolsó szakaszában az Ipoly menti városban ténykedő, szakmájukban avagy hobbijukban kimagaslót alkotó személyekről adott ki köteteket. 2020-ban A nagy Kiss kiadványa a méhkirálynő-nemesítő méhészt, Kiss Sándort mutatja be az olvasóinak. 2022-ben szintén kétnyelvű kiadványban, Az ipolysági Hollywoodban emlékezett meg Gustáv Adolf orvos, amatőr filmes sok évtizedes kedvteléséről. Ebben egyúttal a város egykori amatőr filmeseinek klubjáról is ír. S még voltak tervei, kéziratai támogatóra vártak a megjelentetésre.
Látható, hogy igen termékeny szerző volt. Mindamellett a közéletből is kivette a részét. Több civil szervezet tagja, vezetőségi tagja volt. Még idős korábban is nagy vitalitással végezte ebbéli tevékenységét is.
Séta a város történelmi központjában (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Még fiatal korában ráragad az Öcsi megszólítás, később Öcsi dokivá vált. Igen népszerűek voltak köteteinek a bemutatói, melyeknek általában az Ipolysági Városi Könyvtár adott otthont.
A mindig humoros és jó kedélyű ember volt Öcsi doki, mindez nem csupán szövegeiben, hanem az előadásaiban és beszélgetéseiben is megfigyelhető volt.
Számos helytörténeti séta vezetője volt. A város utcáit járva a letűnt korokat idézte fel anekdotáival. Segítette a fiatalabb nemzedékeket is. Visszaemlékezései jó táptalajként szolgáltak az egykori gettó bejáratánál tervezett emléktábla állításához. Egyetemisták, gimnazisták keresték fel, több kutatás adatközlője volt.
Kapusta Krisztína és Márton István leleplezi az emléktáblát az egykori gettó bejáratának a helyén (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Amint B. Szabó Márta, a Honti Lapok 2022. májusi számában a termékeny szerző kilencvenedik születésnapja alkalmából írt köszöntőjében fogalmaz: „MVDr. Márton István könyveivel értékes helytörténeti adatokat, ismereteket tett elérhetővé az érdeklődő utókor számára. Könyvei a szerző fotóival és rajzaival gazdagon illusztráltak, a szövegrészek olvasmányosak.
A szerző könnyed, humoros stílusa sosem támadó vagy bántó, szereplőit nagy szeretettel és tisztelettel rajzolja meg, ugyanakkor jellemzéseiben az önirónia finom árnyalatai is felfedezhetők.”
E sorok írója számtalanszor találkozott Öcsi dokival a város utcáin. A találkozások mindig emelkedett stílusú baráti beszélgetésekbe csaptak át. Legtöbbször a terveiről, a leendő munkáiról szólt, több esetben technikai jellegű kérdésekre kerestük közösen a választ. A vidám és vitális Öcsi dokival bizony nehéz volt tartani a lépést a városközpont felé gyalogolva.
Ég Önnel, Öcsi doki!
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
