Lázasan készülnek a Komáromi Jókai Színházban Huszka Jenő és Martos Ferenc Lili bárónő c. operettjének bemutatójára.
A darabról, az előadás előkészületéről és próbafolyamatáról a Színházi lábjegyzetben Méhes László rendezővel, Gebora György zenei vezetővel, Bardon Ivett színésznővel és Kátai István színésszel beszélgettek.
A 17. színházi lábjegyzetből először is megtudhattuk Méhes László főrendezőtől, miért éppen operettre esett a választása: „Azért, mert ez egy szeretni való, tradicionális, magyar műfaj” – modta, majd Vasziljev orosz rendezőt idézte, aki úgy tekint a magyar operettre mint értékre, amely a drámairodalomban először abszurd módon mesél el történeteket. Maga Méhes is hasonlóképpen vélekedik a műfajról, amely idén bekerül a hungarikumok közé.
„Itt van az ember 53 évesen, kopaszon, nyilván egy kérget von maga köré, és senki nem mondaná meg rólam, hogy én egy mérhetetlenül szentimentális ember vagyok, én bizony elandalodom ezeken a darabokon. Én szeretem ezt a zenét, szeretem a zenedramaturgiát, hogy egy szituációban, bár írva nem vagyon, de megszólalnak zenék, és azokat pontosan tudom, hogy melyik dallam melyik szituációhoz, mért pont akkor szólal meg, hogy valamit aláhúzzon a darabban, vagy épp ellensúlyozzon egy adott szituációt, vagy a szituációban résztvevő karakterrel harmóniában. A Komáromi Jókai Színházba a Made in Hungária c. darabra kétezer néző jött el, akik addig be sem tették a lábukat a színházba. Ha szeretnénk minél több nézőt becsalogatni a színházba, reményeink szerint, akkor olyan repertoárt kell összeállítani, amely az ő igényeiket is szolgálja. Ez egy építkezés része” – árulta el Méhes.
A rendező még vallott az álmáról, hogy olyan kritikát fog olvasni az előadásról, amelyből kiderül: írója otthon van az operett műfajában, hogy ért a zenéhez és a zenedramaturgiához, elolvasta a művet…
Gebora György zenei vezető arról beszélt, hogy Méhes László Iglódi István tanítványa volt, ő maga pedig Iglódi Istvánnak tanárkollégája, éveken keresztül együtt dolgoztak. Iglódi István volt az, aki a magyar operettműfaj egyfajta megújítója volt, hiszen a Csókos asszony operettet ő vitte be a Vígszínházba 1987-ben, és azt mondta, hogy akkor lesz az operett jó, ha jó színészek játsszák, akik tudnak énekelni. A Lili bárónő Huszkának az első világháború előtt megírt operettje, amely még a régi vonulathoz tartozik, mint a Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Lehártól Mosoly országa, amelyek szintén az ún. bécsi magyar operett vonulatba tartoznak, tele van olyan slágerdallal, amelyet a nagyközönség jól ismer. Ilyenek a Gyere, csókolj meg szaporán tubicám, Drágám, engem sose féltsen, vagy a Cigarettakeringő, amivel a darab indul, már jelen van a pesti cuplé.
Elmondta még, a rendező úgy közelít a zenékhez, hogy nemcsak a számokat, hanem azok belső tartalmát is értelmezi, számára a zeneszámok is „viselkednek”. Azáltal, hogy nem operát rendez, hanem színdarabot, a zenéknek is jobban előjön a drámai szerepe.
Fiatalkorában – árulta el Gebora – ő is azt tanulta otthon, hogy az operettet le kell nézni. Viszont egészen fiatalon kezdett operettet kísérni, és rájött, hogy akik operettet írtak, nagy tudású, komoly zenészek, művészek voltak. Gondoljunk csak Kálmán Imrére, aki Bartók Béla és Kodály osztálytársa volt, vagy Lehárra, aki azért kezdett operettet írni, mert ahogy ő operát akart írni, azt már Puccini megírta. De az igényesség és a szakmai tudás megmaradt.
Bardon Ivett Lili szerepét játssza, és mivel még sosem játszott eddig operettet, és nem is énekelt, először találkozott ezzel a műfajjal a meghallgatáson, de – ahogy fogalmazott – egy idő után megérti és meg is szereti az ember. A színésznő elmesélte: a nagypapája két operettdalt nagyon szeretett, és anyukája mondta, hogy ez a két dal a Tündérkirálynő és a Szellő szárnyán, mindkettő ebből az operettből van, akkor ő nagyon a szívébe zárta. „A rendező nem akarja, hogy egy haknielőadás legyen, úgy rendezi, ahogy ő látja ezt a világot. Ez nagyon jó, pozitív. Nagyon szeretek vele dolgozni, úgy ahogy a kollégákkal is. Ez egy hungarikum, és igenis kutya kötelességünk ezt ápolni és megőrizni és a legjobban előadni” – vallja.
Kátai István Illésházy László szerepében játszik. Az Erdélyből származó, kolozsvári színész elmondta: Erdélyben nem nagyon szeretik az operettet, viszont az ő zenetanára, Henczi József megszerettette vele a zenés műfajt, és negyedéves egyetemistaként a My fair Lady-ben kapott egy szerepet, amelyet hetvenszer adtak elő nagy sikerrel. Hozzátette: az operettről ugyanazt vallja, mint Molnár Piroska: kívülről nézni nem annyira, de játszani imádja. „A meseszerű, habos darabot attól lehet igazi darabbá változtatni, hogy igazi emberek, igazi történetei, viszonyai játszódnak le a nézők előtt. Egyetértek ebben Méhessel, és egy nagyon jó darab lesz” – fogalmazott.
A bemutató december 6-án lesz.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42489,41924,41774,39882″}
