Mécs László, a felvidéki költő, pap, Corvin-koszorús premontrei rendi kanonok, lapszerkesztő, 1895. január 17-én született a Kassától kilenc kilométerre fekvő Hernádszentistván községben.
Középiskolai tanulmányait Kassán végezte. Néhány versét gimnáziumi éveiben a Zászlónk című lap közölte. 1913-1914-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakos hallgatója lett. 1914-ben kérte felvételét a premontrei rendbe. A történelmi Magyarország két önálló premontrei prépostság egyikének ősi fészkében, Jászóváron szentelték pappá 1918-ban.
A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után jászóvári könyvtáros, majd 1920-1929-ig nagykaposi plébános volt.
1923-ban jelent meg első verskötete Hajnali harangszó címen, és ekkor vette kezdetét vándor előadó körútja, mellyel nagy népszerűséget szerzett költészetének, és ünnepelték a nagyszerű kiállású, zengő hangú lírikust.
1929-ben megjelent életrajza Farkas Gyula (1894-1958) egyetemi oktató, irodalomtörténész tollából. 1930-ban királyhelmeci plébános lett. Ekkor már a könyvkiadók igyekeztek kamatoztatni népszerűségét, egyre-másra jelentek meg mind váltakozóbb színvonalú kötetei. Ezzel párhuzamosan kemény kritikák is érték, kiváltképpen a Nyugat köréből.
Mécs László dedikált könyve (Fotó: antikkönyv)
1935 márciusában sikeres erdélyi körutat tett, majd párizsi utazása során jelentős elismerést szerzett a szavalóestjein.1938-ban francia nyelvű kötete is megjelent, ez alkalommal ismét szerepelt Franciaországban, s felkereste a Benelux államokban élő magyar anyanyelvű olvasóit is. Ekkor ismerkedett meg Paul Valéry (1871-1958) francia költővel, irodalomkritikussal, aki előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez.
A két világháború között lelkészként és szerzetesként élt, de a költészetet is művelte, bár ebben a korban nem volt könnyű papköltőnek lenni.
1941-ben megjelentek összegyűjtött versei, majd a következő év elején a Vigilia című katolikus folyóiratban – melynek főszerkesztője volt – közölte az Imádság a nagy Lunatikusért című Hitler-ellenes versét, ami miatt büntető eljárást kezdeményeztek ellene. A per végül ítélet nélkül lezárult.
Mécs László és verseskötete (Fotó: antikkönyv)
1944 őszén elhagyta Királyhelmecet. 1945 után barátainál, rokonainál, Csornán és Pannonhalmán élt.
1953-ban „többszörös röpiratok terjesztése” vádjával- melyek a saját kéziratos, ajándékba adott versei voltak -tíz évi börtönbüntetésre ítélték. 1956 szeptemberében hátralévő büntetésének elengedésével szabadult.
1957 januárjától újra lelkipásztori tevékenységet folytatott. 1958 tavaszától rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban.
Mécs László szobra Nagykaposon (Fotó: Wikipédia)
Két angol nyelvű válogatás után 1968-ban Torontóban kétnyelvű kötete jelent meg.
1969-ben és 1970-ben irodalmi Nobel-díjra jelölték, mind a két alkalommal Watson Kirkconnell (1895-1977) kanadai költő, műfordító terjesztette fel a rangos elismerésre.
1971-ben az Ecclesia kiadásában Rónay György bevezető tanulmányával jelent meg új verseskönyve. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját, majd ebben az évben, november 9-én, 83 évesen távozott az élők sorából.
A naszvadi Mécsvirág Irodalmi Kör fellépése a szőgyéni templomban 2024-ben (Fotó: Berényi Kornélia)
Mécs Lászlót 1978-ban Pannonhalmán, a bencés főapátság Nagyboldogasszony-kápolnájában temették el, majd 2023. április 21-én megtörtént az újratemetése, amikor Gödöllőn a fácánosi premontrei sírkertben lelt végső nyugodalomra.
Hagyatékát gondozzák a Felvidéken és az anyaországban, köztük a pannonhalmi bencések is.
Felvidéken, többek közt Jászón őrzik emlékét, nemcsak a premontrei rendházban, de a Mécs László Szabadegyetem több mint negyed évszázad óta egyhetes programsorozattal szólít meg minden korosztályt, és keresztény-nemzeti értékekkel adóznak a költő emléke előtt. A rendezvény Mécs intelmét tűzte jelmondatul: „Fényt hagyni magunk után!”
Polgári társulások és intézmények rendezik meg évente a nevével fémjelzett szavalóversenyeket, versmondó fesztiválokat, emlékesteket, melyek évtizedek óta hirdetik gondolatait, verseit, rímeit, lírai üzeneteit. A felvidéki Naszvadon, a Mécsvirág Irodalmi Kör őrzi emlékét. Költészetének megidézésével határon innen és túl történő fellépésekkel hirdetik Mécs László ars poeticáját, szellemi értékeit.
Mécs költészete már életében újhumanistának számított, melyben feltűnik a szolgálat- és küldetésjelleg.
Verseiben az eszméltető hang kap szerepet minden alkalommal. Keresztény életigenlése a gazdag, sokszínű élet teljességét hirdeti. 2011-ben posztumusz Magyar Örökség díjjal tüntették ki.
Mécs László újratemetése Gödöllőn (Fotó: Magyar Kurír)
Költészete ma is időszerű, melyben visszaköszön a magyarság gondja-baja, a nemzet történelme, Isten közelsége, és a természet szépsége. Mécs László, a papköltő, tudta, hogy a „véletlenek mögött Isten nevet”, és azt, miként lehet, és kell a vadócba rózsát oltani, mert csak így lesz szebbé a Föld.
Forrás: Magyar életrajzi lexikon, Wikipédia
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
