A készülő losonci síremlék nem csupán egy végső nyughely, hanem a felvidéki magyarság összetartozásának és a keresztény értékrendnek is erőteljes szimbóluma lesz: a tervezéstől az anyagválasztáson át a szimbolika megalkotásáig minden részlet Duray Miklós szellemi hagyatékát és a honi magyarság iránti elkötelezettségét tükrözi. Az alkotás javarészt közadakozásból valósul meg, amelyet a Szövetség a Közös Célokért társulás szervezett.
Gáspár Péter és Mag Gyula szobrászművészeket a bezenyei műhelyükben kerestük fel, hogy mások mellett az emlékmű megszületésének körülményeiről, az alkotás mögötti gondolati ívről, valamint a megvalósítás technikai kihívásairól tudjunk meg műhelytitkokat. Emellett arról is szó esett, mit szeretnének, hogy a látogatók érezzenek és magukkal vigyenek, amikor majd megállnak Duray Miklós síremléke előtt, amely egyszerre szolgál majd emlékhelyként és nemzeti jelkép gyanánt.
Mikor és milyen formában érkezett a felkérés a síremlék elkészítésére, és mi volt az első reakciójuk? Egyéni megbízásnak érezték ezt a feladatot, vagy inkább közösségi ügynek?
Mag Gyula: A felkérés tavaly márciusban érkezett Hahnné Duray Évától, aki a síremlék elkészítése kapcsán Farkas Veronika művészettörténésszel és Hideghéthy Andreával, a Szövetség a Közös Célokért ügyvezető igazgatójával egyeztetett. (Szerk. megjegyzése: Hideghéthy Andrea szervezte Duray Miklós temetési szertartását). A felkérés kapcsán a megtiszteltetés mellett a felelősséget éreztük, ezért kértünk egy kis gondolkodási időt. Egy hónap elteltével azonban közösen elkezdtünk a terven dolgozni. A feladatot mindenképpen közösségi megbízásnak éreztük.
Gáspár Péter: Természetesen, ez a feladat alapvetően közösségi ügyként fogalmazódott meg a számunkra. Duray Miklós személyisége és életműve óriási nyomot hagyott nem csupán a felvidéki magyarság, hanem a Kárpát-medence többi elszakadt közösségeinek sorsában is. Úgy éreztük, hogy az ő küzdelmét – amely az egész életét végigkísérte – kell valamilyen formában megjelenítenünk. Nem patetikus értelemben mondom, de valóban ez volt a legnagyobb feladat: hogyan tudjuk mindezt átültetni egy szoborba, egy domborműbe, tartós anyagba. A célunk az volt, hogy a síremlék visszatükrözze Duray Miklós alapvető életküldetését, és ezáltal a közösségi szolgálatát is.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Miért esett a választás a gránitra és a márványra az emlékmű elkészítésénél? Milyen szempontokat kellett figyelembe venni az anyagok kiválasztásakor?
Gáspár Péter: Eredetileg a legkiválóbb, legsötétebb gránittal terveztünk dolgozni, hiszen minél sötétebb és homogénebb egy gránit, annál értékesebb és időtállóbb. Azonban a költségkeretekhez alkalmazkodnunk kellett, ezért egy másik, szintén magas minőségű, sötét gránit mellett döntöttünk, amely ugyanúgy rendkívül tartós anyag. A gránit ellenáll a nedvességnek és a mohásodásnak. Ez képezi az időtálló síremlék részét.
A domborműhöz eredetileg tiszta fehér görög márványt szerettünk volna választani, de ez rendkívül magas költséget jelentett volna. Végül a carrarai márvány mellett döntöttünk, amelyet Olaszországból rendeltünk meg. Ez a típus világszerte elismert a minősége és a szépsége miatt. A faragási munkálatokat egy kőszobrász kollégával közösen végezzük, hogy a végeredmény valóban méltó legyen Duray Miklós emlékéhez.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Melyek a legnagyobb technikai vagy formai kihívások a megvalósítás során? Van-e olyan megoldás vagy részlet, amely különösen nagy megpróbáltatást jelent a kivitelezéskor?
Mag Gyula: A legnagyobb technikai kihívást a hatalmas márványblokk mozgatása és helyszíni beemelése fogja jelenteni. A síremlék nagy része a temetőben készül el, ahol nagyon szűk a rendelkezésre álló hely, így a mozgástér is erősen korlátozott. Ezért különösen nagy figyelmet és gondos szervezést igényel, hogy a több tonnás kőelemeket pontosan és biztonságosan tudjuk elhelyezni. Bár ez a folyamat a munkálatok végső fázisában történik, véleményem szerint mégis ez az egyik legösszetettebb és legnagyobb kihívás.
Gáspár Péter: Természetesen, a kivitelezésnek vannak komoly technikai kihívásai, de az egyik legnehezebb feladat mégis az volt, hogy hogyan fogalmazzuk meg és sűrítsük egyetlen alkotásba a fő gondolatot, azt a szellemi üzenetet, amely Duray Miklós életét jellemezte. Ez volt a legnagyobb „belső küzdelem”.
A további lépések – a kis makett elkészítése, annak felnagyítása életnagyságú kézi formákban, majd végül a teljes dombormű kidolgozása – már inkább szakmai, technikai feladat, amelyek a szobrászmunkához természetesen hozzátartoznak.
A dombormű megvalósítása önmagában is komoly kihívás: körülbelül 1,6–1,7 tonna súlyú, így az alapozásnál kiemelten figyelnünk kellett arra, hogy nehogy valami megpattanjon, s hogy a síremlék stabil maradjon, hosszú távon se süllyedjen meg. A beemelés és a végső helyére történő elhelyezés szintén nagy odafigyelést igényel, hiszen szűk helyen, speciális daruval kell mozgatni. Ezek a műveletek mindig hordoznak magukban egyfajta feszültséget, kockázatot és rizikót.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
A síremlék szimbolikája – négy kéz, kereszt, sziklatömb – több síkon is értelmezhető. Milyen gondolati ív mentén épült fel ez a kompozíció? Hogyan állt össze az a vizuális nyelvezet, amely nemcsak síremlék, hanem nemzeti és keresztény jelkép is lesz egyben? Miképp jelenik meg ebben az alkotásban Duray Miklós szellemi hagyatéka?
Mag Gyula: Ahogy az minden szobrászati alkotásnál lenni szokott, a kompozíció megalkotása is egy gondolati folyamatból indult ki – az eszmei üzenetből, amelyet formába kellett önteni. Az első három hónap során több változaton dolgoztunk párhuzamosan: különböző makettek és tervek készültek, amelyek lépésről lépésre közelítettek a végső megoldáshoz. Törekedtünk arra, hogy a kompozíció egyszerre legyen tömör és kifejező, sűrítve hordozza mindazt az értékrendet, amely Duray Miklós életművét jellemezte: a nemzeti elkötelezettséget, a keresztény hitet és a közösségi összefogás erejét.
Fontos volt számunkra továbbá az is, hogy egy különleges személyes kívánságnak is eleget tegyünk: Duray Miklós még életében kérte, hogy a síremlékében valamilyen módon jelenjen meg egy bazaltkő a szülőföldjéről. Geológusként ez az anyag különösen közel állt hozzá, szimbolikus jelentőséggel bírt számára. Eredetileg a síremlék nagy részét ebből az ősi, vulkanikus kőzetből szerettük volna kialakítani, azonban a bazalt rendkívüli keménysége, törékeny szerkezete és megmunkálhatatlansága nem tette lehetővé, hogy szobrászati célokra használjuk – különösen nem finom, figurális részletek kivitelezésére. Ennek ellenére megőriztük ezt az elképzelést: a síremlék részeként helyet kap egy kisebb méretű, eredeti bazaltdarab, amely a Losonchoz közeli Bolgárom településről származik.
A tervezés során természetesen számos egyeztetés és véleménycsere zajlott azokkal, akik közel állnak az emlékhely létrehozásához. Fontos visszajelzések érkeztek Duray Miklós fiától, valamint Somogyi Alfrédtól, a Szövetség a Közös Célokért elnökétől és Hideghéthy Andreától, a SZAKC ügyvezető igazgatójától is. A végső változat ennek a közös gondolkodásnak és az alkotói finomhangolásnak az eredménye. Külön köszönetet kell mondanunk Hideghéthy Andreának, aki Duray Miklós iránti tiszteletéből fakadóan teljes elhatározással kötődött a síremlék és a dombormű elkészítésének folyamatához. Végigkísérte a tervezés, a kapcsolattartás folyamatát, a SZAKC által biztosította már a kezdeti lépésektől a szükséges anyagi forrásokat.
Gáspár Péter: Pontosan ez volt a fő célunk: hogy a lehető legtömörebben, ugyanakkor a legkifejezőbben jelenítsük meg Duray Miklós szellemi örökségét. Több változatot is készítettünk, végül a nyilvánosságra hozott makett kompozíciója bizonyult a legbeszédesebbnek.
A négy kéz közül az alsó kéz az anyaországot jelképezi, amely összefogja és megtartja a többi, feljebb nyúló kezet. A többi kéz a Kárpát-medencében és a világban szétszórt magyarságot szimbolizálja, amelyet a kereszt formája és a kereszténység összetartó ereje kapcsol össze. Ez a szimbolika nemcsak a nemzeti összetartozásról, hanem a keresztény hit és értékrend megtartó szerepéről is szól.
Úgy gondoljuk, hogy Duray Miklós életének legfőbb küzdelme is ez volt: a magyarság megmaradásáért és összefogásáért dolgozott, legyen szó a politikai harcairól, a magyar iskolák védelméről vagy a parlamenti munkájáról. Mindezt szerettük volna egyetlen szobrászati jelképrendszerbe sűríteni – kevés szóval, de annál erőteljesebb formával. Az volt a célunk, hogy az emlékműre nézve mindenki felismerje: ez az összefogás és a közösségi kitartás üzenetét hordozza.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Mit gondolnak arról, hogy ez az emlékmű egyszerre lesz emlékhely és nemzeti szimbólum is? Mit szeretnének, hogy az emberek érezzenek vagy gondoljanak, amikor megállnak majd a síremlék előtt?
Mag Gyula: Ahogy a kérdésben Ön is megfogalmazta, mi is úgy gondoljuk, hogy ez az alkotás egyszerre lesz síremlék és emlékmű. Azt szeretnénk, hogy ez az emlékmű idővel zarándokhellyé is váljon a felvidéki magyarság számára – egy olyan helyszínné, ahol méltó módon emlékezhetnek Duray Miklós életművére és szellemi hagyatékára.
Gáspár Péter: Mi abban bízunk, hogy ez az alkotás nem csupán egy egyszerű síremlék lesz a temetőben, hanem egyfajta összetartó szimbólummá válik. Reméljük, hogy – különösen a fontos évfordulók alkalmával – a magyar közösség, akár a Kárpát-hazából rendszeresen meg fog emlékezni Duray Miklósról Losoncon. Úgy képzeljük, hogy ez a hely a közös emlékezés és a nemzeti összetartozás egyik jelképes színtere lehet a jövőben.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
A kivitelezéshez szükséges források egy részét a magyar kormány támogatása biztosítja, a fennmaradó összeg előteremtéséhez pedig közösségi összefogásra van szükség. A síremlék megvalósítása tehát közadakozásból valósul meg, amelyet a Szövetség a Közös Célokért társulás szervezett (Duray Miklós egykor e szervezet elnöke, később tiszteletbeli elnöke volt). A közösségi adakozás nemcsak pénzügyi háttér, hanem szimbolikus jelentés is – Önök szerint hogyan jelenik meg ez az emlékmű üzenetében?
Gáspár Péter: A síremlék hátoldalán – kisebb méretű betűkkel – fel lesz tüntetve, hogy mely szervezet vállalta magára a megvalósítást. Ez természetes, hiszen fontos tiszteletadásról van szó. Ugyanakkor – mint sok hasonló kezdeményezésnél – a kezdeti finanszírozás kérdése itt is kihívásokat jelentett. Ahogy egy előző válaszomban is említettem, a tervezés korai szakaszában még tágabb lehetőségeket láttunk magunk előtt, ám a részletes költségkalkulációk alapján végül olyan anyagok és technikai megoldások mellett döntöttünk, amelyek megőrzik az emlékmű méltóságát, mindemellett felelősen illeszkednek a projekt pénzügyi kereteihez.
A projektet a lehető legalacsonyabb költségszinten vállaltuk, elsősorban abból a meggyőződésből, hogy ennek a síremléknek a megalkotása erkölcsi kötelesség és kivételes megtiszteltetés is egyben, hiszen tudjuk, hogy kinek és milyen célból készül ez az emlékmű.
Számunkra ez a felkérés valódi megtiszteltetés és egyben komoly szakmai kihívás is: hogy mi alkothatjuk meg Duray Miklós síremlékét, aki a felvidéki magyarság történetében kivételes személyiség volt – életműve már többször említve volt Esterházy János személyiségével kapcsolatban is. Őszintén bízunk benne, hogy a síremlék méltó módon őrzi majd emlékét, és az ősz folyamán ténylegesen ünnepélyes keretek között a Szövetség a Közös Célokért szervezésében átadhatjuk a felvidéki magyar közösségnek.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
