A kárpátaljai magyar közösség számára különösen fontos felidézni azt a tényt, hogy gróf Esterházy János, az Országos Keresztényszocialista Párt elnökeként a két világháború közti prágai parlamentben, az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátalját is képviselte.
Ezt a képviseletet nemcsak politikai felelősségként, hanem személyes küldetésként vállalta és élte meg.
Esterházy Jánost 1932 decemberében választották meg az OKSZP elnökévé. Megválasztása mindenütt meleg visszhangot váltott ki. Az újonnan megválasztott pártelnökhöz egész Szlovenszkóból és Ruszinszkóból is nagy számban érkeztek levelek és üdvözlő táviratok, amelyekben az őslakosság széles rétegei, társadalmi és nemzeti különbség nélkül rokonszenvüket és ragaszkodásukat fejezték ki iránta.
Nem csoda, ha Esterházy pártelnökként 1933 januárjában szűkebb pártvezetőségi kíséretével Kárpátalján kezdte meg országos körútját.
Közel egy hetet töltött a kárpátaljai falvakban és városokban, hogy megismerkedjen az OKSZP ott élő őslakos (azaz magyar, német, ruszin, szlovák, zsidó) tagszervezeteivel és híveivel.
Első útja éppen Ungvárra vezetett.
1933. január 28-i ottani első látogatásáról a Prágai Magyar Hírlap úgy tudósít, hogy az a magyar összefogás ünnepévé magasztosult. Esterházy János akkori egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy ismerkedni, tájékozódni jött Csehszlovákia legmostohább gyermekének, azaz akkori nevén Ruszinszkónak magyar lakosságához.
Az ott élők részéről kapott szeretetteljes fogadtatás azonban mélyen meghatotta, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a prágai parlamenti felszólalásaiban Szlovenszkó ügyeinek felsorolása mellett sosem hiányozott a ruszinszkói (kárpátaljai) magyarok melletti kiállása sem.
Második ungvári tartózkodására 1949 márciusában került sor.
A halálra ítélését követően Csehszlovákia kikérte őt a Szovjetuniótól, hogy az ítéletet (kötél általi halál) végrehajthassák rajta. Az észak-szibériai gulágból Lembergen keresztül szállították Ungvárra, ahol néhány napra kórházba került, mert útközben a fűtetlen vagon és az éhezés miatt egészségi állapota ismét válságosra fordult. Ezt követően március 25-én szállították a csapi határátkelőhöz, onnan azonban az előkészítetlen átadási procedúra miatt őrzői némi várakozás után még visszavitték őt az ungvári börtönbe.
Esterházy erről így beszélt húgának Máriának, hogy akkor a „Jó Isten még próbára akarta tenni türelmemet”. Húga, Mária, aki meglátogathatta őt a pozsonyi járványkórházban ezzel kapcsolatban leírta, hogy fivérének Jánosnak, nem volt tudomása a reá kiszabott pozsonyi halálos ítéletről.
Valójában az a tudat adott neki erőt a több hónapos utazáshoz, hogy hazatérhet és otthon szabadon élhet.
A határról az ungvári börtönbe való visszaszállításról úgy beszélt, mint hitének legnagyobb próbatételéről, hisz azt gondolhatta, Csehszlovákia magyarként nem fogadja őt be (amire ebben az időben bőven akadt példa) ezért visszaszállítják a gulágra. Megpróbáltatásait csak fokozta az a tény, hogy sorsának, helyzetének kimenetelével kapcsolatban senkitől, semmilyen tájékoztatást nem kapott.
Közel egy hónapot kellett eltöltenie az ungvári börtönben a sorsára vonatkozó minden közelebbi tájékoztatás nélkül.
Ez a kárpátaljai magyarokkal való néma együttszenvedés (a compassió) időszaka volt, hisz ekkor még zajlott a kárpátaljai férfi lakosság elhurcolása és a magyarság üldözése.
Esterházyt végül 1949. április 20-án, Csap határátkelő állomáson adták át a Csehszlovák Köztársaság belügyminisztériuma megbízottjainak.
Harmadik ungvári visszatérésére 2026. április. 26-án, (s ez sem véletlen), azaz épp a jó Pásztor vasárnapján került sor.
Idén az ungvári Szent György római katolikus templom udvarán felavatásra került a Matl Péter szobrászművész Esterházy János portréját ábrázoló emléktábla.
Ezt megelőzően a templomban megtartott délelőtti ünnepi szentmisét többek között Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért ajánlotta fel Petrenko Miron plébános atya.
A délután folyamán sorra kerülő emlékhely avatás résztvevőihez szólva az alkotó Matl Péter szobrászművész ismertette az emléktábla szimbolikáját, majd Bacskai József ungvári főkonzul, az emléktábla avatás kezdeményezője és támogatója mondott beszédet.
Ebben kiemelte, hogy
„Esterházy személyében egy olyan embert méltatunk, aki a kárpátaljai magyaroknak is parlamenti képviselője volt és ezt a képviseletet nem csak politikai feladatként, hanem személyes küldetésként élte meg. Egész életét a magyarságnak és Isten szolgálatának szentelte. Bátran védelmezte az Isten adta emberi jogokat, az igazságot, az életeket, és az emberi méltóságot. A második világháború alatt védelmezte az üldözött zsidókat, lengyeleket és más nemzetiségű szenvedőket, amiért a magyar nyilasok és a német nácik is likvidálni akarták. 1945-ben a kommunisták letartóztatták, elhurcolták, majd Moszkvában 10 év kényszermunkára ítélték. A Szlovák Népbíróság halálra ítélte, amit a kommunista hatóság a gulágról való visszatérte után életfogytiglani börtönre változtatott. Súlyos betegségek, szenvedések között 1957. március 8-án halt meg a mirovi politikai börtönben. Boldoggá avatási eljárását 2019-ben indították el. Esterházy János felvidéki mártírpolitikusként mindig igyekezett a rábízott magyar és más nemzetiségű keresztény közösségeket szolgálni, miközben mindent megtett a népek, felekezetek közötti béke és megértés előmozdításáért. Azt gondolom, ez az életút és cselekedet most a háború éveiben itt Kárpátalján és Ukrajnában magyarok és ukránok számára is példamutató erőt adó kell, hogy legyen.
Kedves Vendégeink! Ha beleolvasnak Molnár Imre kollégánk könyvébe, véletlenszerű és kísérteties egybeeséseket találhatnak. Matl Péter ez év februárjában elkezdte tervezni, majd március 2-án az emléktáblát felszerelte itt, a sokat látott Szent György templom és plébánia udvarán. Ezt követően elutazott, várva az avatás kitűzésének időpontját. Esterházy 1949-ben éppen ezekben a februári és márciusi napokban kritikus egészségi állapotban, kórházi megállókkal már úton volt Nyizsnyij Novgorod, Harkov, Kijev, Lvov, Ungvár vasútvonalon Csehszlovákia felé. Március 25-én azonban Csapról egy sikertelen átadási kísérlet után a szovjet hatóságok Esterházy Jánost visszavitték az ungvári börtönbe. Ezzel újabb lelki próbatételek elé állították. Esterházy a lelkében törötten és kétségek közepette majd egy hónapot töltött az ungvári börtönben. Majd mai konferenciánk időpontjához közel, 1949. április 20-án szállították tovább Csapon keresztül ismét Csehszlovákiába. Az emléktábla avatás és Eszterházy ungvári emlékmiséje éppen mára a Jó Pásztor ünnepére esett. Ezek az időpontok véletlenül alakultak így, vagy mégsem, ennek eldöntését Önökre bízom.”
Esterházy János emléktáblája Ungváron (Fotó: Molnár Imre/Felvidék.ma)
A templomudvar falán elhelyezett emléktáblát Majnek Antal Ofm. nyugalmazott munkácsi püspök avatta fel és áldotta meg.
Püspök atya a reá jellemző közvetlenséggel fejezte ki örömét és háláját, Isten szolgája újabb kárpátaljai emlékhelyének létrejöttéért.
A boldoggá avatásért mondott imája után arra kérte a jelenlévőket, hogy bátran kérjék Esterházy János közbenjáró segítségét, „akit a Mennyei Atya már magához emelt, s aki most azért tér vissza közénk, hogy mellettünk álljon a szenvedésben és küzdelemben és a teljes Istenre hagyatkozás példájával ajándékozzon meg bennünket”.
Az emléktáblát a leleplezés után az ungvári magyarság képviselői koszorúzták meg. Az ünnepséget Ungvár több jeles személyisége megtisztelte jelenlétével, köztük Héder János tiszteletes, a református egyház főjegyzője, illetve Dupka György gulág kutató történész.
A plébánia Szent György közösségi termét megtöltő résztvevők ezt követően Molnár Imre történész vetített képes előadásában ismerkedhettek meg Isten szolgája Esterházy János életének és életszentségének legfontosabb részleteivel.
MI, Felvidék.ma
