Idén 16. alkalommal szervezték meg a Szent István Napokat Tardoskedden augusztus 21– 25. között. A Szent István-napi búcsúnak Tardoskedden nagy hagyománya van, hiszen a község központjában álló római katolikus templomnak Szent István a patrónusa.
A Szent István téren található Szent István-szobornál augusztus 22-én koszorúkkal rótták le tiszteletüket a helyi önkormányzat és több civil és társadalmi szervezet képviselői.
Szombaton több testvértelepülés képviselői is ellátogattak az ünnepségre, illetve voltak, akik hazalátogattak a tardoskeddi ünnepi napokra. Délután a XVI. Folklórfesztivál megnyitója előtt a kitelepítettekre emlékeztek az emléktáblánál. A koszorúzás előtt Tóth Marián polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd egy szavalat után Csomó Magdolna a tardoskeddi kitelepítettek és deportáltak nevében szólt a közönséghez.
Felidézte, hogy gyermekkorában, 1947 telén miként szállítottak 400 családot marhavagonokban a csehországi kényszermunkára, majd a kitelepítések keretében miképpen költöztettek át Magyarországra 125 családot. Tardoskedden szinte minden család megsínylette ezeket az időket. Csomó Magdolna azért mesélt az egykori eseményekről, hogy a fiatalok, a jövő generációja is megtudja, mit kellett átélniük felmenőiknek. Bonyhádról is érkeztek egykori tardoskeddi leszármazottak, hogy együtt emlékezzenek és ünnepeljenek a Szent István Napokon.
A beszédet követően a bonyhádi Felvidéki kórus énekelt, közben az emléktáblánál elhelyezték az emlékezés virágait.
A Szózat eléneklését követően a résztvevők közösen átvonultak a Szoborparkba, ahol tardoskeddi fafaragók idén a kitelepítetteknek állítottak emléket. A közönséghez Buják Vince fafaragó szólt, aki szintén részese volt az egykori kitelepítéseknek.
„Egy fafaragó legnagyobb öröme, ha keményfába faraghatja azoknak az embereknek a szívét és a lelkét, akik a magyarságukért 1947–49 között szenvedtek. Jómagam is szenvedő alanya voltam a kitelepítésnek. Szüleim elmondása szerint 1947. február 17-én, amikor a hőmérő higanyszála reggel mínusz 25 fokot mutatott, szüleimet berakták a marhavagonba a tardoskeddi vasútállomáson, hogy Csehországba szállítsák őket.
Ebben a vagonban adtam magamról először életjelet, tiltakozva toporzékoltam édesanyám pocakjában, talán csak élni, túlélni szerettem volna azt a szörnyűséget, amit több ezer felvidéki családot érintett. Nagyon remélem, hogy a fiataloknak megmarad az emlék, ami nekünk fájdalom volt. Vigyázzunk nemzetünkre, nemzetiségünkre, és ne történjen meg még egyszer az a szörnyűség, ami a 20. században kijutott a felvidéki magyarságnak” – üzente a Magyar Kultúra Lovagja címet viselő Buják Vince.
A faragott emlékmű közös alkotás: Buják Vince, Tanka Árpád, Csányi Gyula, Bračo Péter, Bence Róbert, Ivanics Ervin és Szabó Ferdinánd dolgoztak rajta.
A hétvégén különleges kiállítást is megtekinthettek a helyiek és a községbe látogatók. A tardoskeddi Árendáš Milan fajanszkészítő munkáit az autentikusság jellemzi. A tányérokon, kancsókon, vázákon lévő motívumok, ornamentikus díszítések, márványozás mindenki tetszését elnyerte.
A megemlékezések mellett a szórakozásnak is teret adtak a szervezők. Péntek este a Korál, Király Viktor és a Nagyecsedi Fekete Szemek léptek a színpadra, szombaton és vasárnap borutca, vásár, utcabál, illetve nosztalgiabuli várta a falu apraja-nagyját.
További képek a Képgalériában tekinthetők meg >>>
Ando Krisztina, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48138,48080,48077,48049,47958″}
