Jaj de búsan harangoznak,
szép hosszú sorban,
fájó hosszú sorban
koszorúkat hoznak.
Valahol már várnak ,
délidőben,
felhőkkel takart árnyak
régi barátok és kézfogások,
itt hagyott percek, hivatkozások
és sok-sok hit,
cserbenhagyás és bánat,
valahol már valakit várnak
menyasszony -fehérben
simogató angyalszárnyak.
Kicsik vagyunk s nagy az Isten
Nem őszül mindenki meg a Hitben,
rendezni a végtelent
csak ő hivatott fenn.
S a harangok csak sírnak, zengnek,
üzennek a végtelennek.
Hosszú útra indul
egy közülünk,
valaki közülünk,
nem utolsóként
egy Ember.
Hrubík Béla, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51217,47269,47245,47108″}
Batta István idén lett volna 60 éves. 1955. január 15-én született Rozsnyón, értelmiségi családban. Édesapja néhai id. Batta István bányamérnök, édesanyja Izsóf Ágnes. Középiskolai tanulmányait elvégezve több egyetemre is felvételt nyert, ám – mivel édesapja sem a felkínált lehetőségek, sem a fenyegetések hatására nem tagadta meg elveit – a rossz kádervélemények hatására csak kisebb kitérővel lehetett a brünni egyetem agrármérnöki karának hallgatója, amelyen 1981-ben kertészmérnökként végzett.
Ezt követően a bátkai szövetkezetben dolgozott. 1985-ben súlyos balesetet szenvedett, és néhány évre rokkantnyugdíjas lett. Isten kegyelméből sérüléseiből felépülve aktívan részt vett a rendszerváltás gömöri magyar mozgalmainak munkájában, előbb a Független Magyar Kezdeményezés, majd az Együttélés politikai mozgalom tagjaként. Elkötelezettsége, tehetsége és műveltsége által hamar megbecsülést és elismerést szerzett, aminek köszönhetően 1990 és 1992 között a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság parlamenti képviselője lett. A Szlovák Köztársaság megalakulását követően az Együttélés politikai mozgalom vezetőségi tagja volt.
1995-től a Johannita Rend Magyar tagozatának tiszteleti, majd 2011-től jogi lovagja lett. 1998-ban elvégezte az Eötvös Loránd Egyetem politológia szakát. 1998-tól 2000-ig a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa alelnökének tanácsosaként ténykedett. Ezen időszak után döntött úgy, hogy befejezi politikai pályafutását. 2001-ben iratkozott be a Calvin János Teológiai Akadémiára. 2006-ban magiszteri oklevelet szerzett, Komáromban, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karon. 2007-ben Rimaszombatban szentelték lelkipásztorrá. Ezzel gyermekkori álma vált valóra, és saját bevallása szerint úgy érezte, immár az Isten által számára kijelölt utat járja.
Szolgálatát a Somorjai Református Egyházközség segédlelkészeként kezdte.
2009-ben a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinatától intézeti lelkészi megbízást kapott. 2011-től az egyház külügyekért felelős zsinati tanácsosa és szóvivője lett, valamint képviselője az Európai Protestáns Egyházak Közösségében. Az egyház elveit szem előtt tartva vett részt a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának munkájában is. Zsinati tanácsosként az egyházi élet sok területén tevékenykedett, odaadó, hűséges szolgálatát a teljes közösség nagyra értékelte.
Életének utolsó éveiben egyházi szolgálata részeként teológiai munkát végzett. A Selye János Egyetemen a disszertációs munkáján dolgozott, amelyet a közelmúltban be is fejezett. A munka témájának feldolgozását, melynek címe „A spiritualitás újra-felfedezése a kálvinizmusban és Kálvin”, kiemelkedően fontosnak tartotta – írja róla összefoglalójában a reformata.sk.
