Vince napjához, január 22-hez több időjárási jóslás ismert tájainkon. A Szent Vince-napi vesszővágás annál kevésbé ismert hazai tájakon. Pedig valamikor a XX. század elején még bizonyára szokás volt, mert erre emlékezik Drozdík József, határainkon túl is ismert borász és borlovag. Mert, ahogy elmondta, lekéri (lévai járás) nagyszüleitől hallott róla. Bizonyára másutt is volt ilyen, mert Kéménden az Ördöngös Szőlészek és Borászok Polgári Társulás tavaly újította fel az egykori szép szokást.
Ez évben a szitáló esőben (amely a mondás szerint nem ígér jó termést) gyülekeztek a kéméndi hegyen (amit Iszomfalvának is neveznek) a szervezők, a Vinum Ister-Granium Regionális Borlovagrend tagjai, helyi borászok, az éneklőcsoport tagjai és az egyház képviselői, három lelkiatya a régióból. A megjelenteket Tóth László főszervező, a társulás elnöke köszöntötte, s Drozdík József, a borlovagrend tagja ismertette az egykori szokást, és a Vince-naphoz fűződő ismertebb hiedelmeket. Szent Vincét úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait, nagy fagyoktól óvja a szőlőket, és előkészíti lassan a közeledő tavasz útját.
Ezután Sztyahula László helyi esperes elmondta a bevezető imát, majd a menet elindult a hegyre, a négy égtáj felé. Elöl mentek a lelkiatyák, s az indulásnál a következő fohászt mondta el az Atya: Fölfelé vezessenek útjaink, és barátságos idő kísérje lépteinket! Mire a kísérők azt felelték: Urunk, segítsd lépteinket! S mind a négy égtáji megállónál más fohászt mondott el egy-egy atya, melyben a természet, a termés, a munkás, az ember áldására kérték az Urat. Egy-egy megállónál egy-egy borász levágott pár szőlővesszőt, beletették egy vizes kancsóba, otthon aztán a kifakadt rügyekből következtettek az az évi termés minőségére. A szőlővessző vágása után egy másik borosgazda a János napján megszentelt borral locsolta meg a tőkéket, és ezt mondta: aranyos tőke terjedjél, sok jó szőlőt teremjél! A papok ezután pedig szenteltvízzel szentelték meg és áldották meg a szőlőhegyet. A negyedik stáció után a menet megállt a hegyen lévő keresztnél (melyet régen állítottak, s a közelmúltban egy szőlőtulajdonos felújított), énekeltek, az Atyák áldással fejezték be a szertartást, melyben főleg a bő termésért és az emberekért szólt a fohász. Drozdík József megemlítette azt is, hogy ez a nap más szempontból is jelentős számunkra. E napon fejezte be Kölcsey Ferenc nemzeti imánk a Himnusz megírását. S mondókáját is Kölcsey Ferenc Bordal c. versének idézetével fejezte be:
„Igyunk derűre, igyunk borúra
Úgy is hol kedvre, úgyis hol búra
Fordul az élet, kedved a jó bor jobban éleszti,
Búdat a jó bor messze széleszti
S elmulat véled!”
A szertartás után a Drozdík Pincészetben fogadással, jókedvvel fejeződött be a szép szertartás.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51293,44261″}
