Mons. Barcsek Sándor valamikori somorjai esperes 86 éves korában visszaadta lelkét teremtőjének április 7-én. A temetési gyászmise április 13-án, 14.00 órakor lesz a somorjai Nagyboldogasszony templomban. Az elhunyt esperest a templom alatti kriptában helyezik örök nyugalomra.
Barcsek Sándor 1929. március 16-án született egy kis faluban, Barton, Párkány közelében. Néhány nappal születése után szülei megkereszteltették. Kisgyermekkora óta az oltárnál segédkezett, ministrált. Ez hatással lett egész életére. Szorgalmas, ügyes diák volt, az elemi iskola elvégzése után gimnáziumba jelentkezett. Felvették a komáromi Bencés Gimnáziumba, melynek színvonala országszerte ismert volt. Tanárai jó példájukkal hatottak a serdülő fiatalok fejlődésére. Itt kezdett kialakulni Sándor atya papi hivatása is.
A szünetek nagy részét Gútán, pap nagybátyjánál töltötte. Itt kóstolt bele igazán a plébániai életbe. A negyedik osztály elvégzése után szemináriumba jelentkezett, Esztergomba. Erőt, vigaszt mindig a csendes szentségimádásokból merített. A háború alatt a szemináriumban nagyon nehéz körülmények uralkodtak. Az épület egyik felét elfoglalták az orosz katonák, még az ebédlő felét is át kellett nekik engedni. Az Úr többször is próbára tette, hogy hivatását komolyan gondolja-e.
1945-től Esztergomot határ választotta el otthonától, így ha az ünnepekre, szünidőre haza akart jönni, illetve vissza akart térni a szemináriumba, társaival együtt át kellett szöknie a határon. Hol az Ipolyon, hol a Dunán. Ez a veszélyes vállalkozás öt évig tartott. 1948-ban a kispapok fele elhagyta a papneveldét. A példa rá is hatott, felmerült benne, hogy ő is kövesse társait. De Istennek hála, hivatása erősebbnek bizonyult, és maradt. Két évvel később aztán nagy változás történt. A felvidékieknek a kormány megígérte, nem lesz gond a külföldi továbbtanulással. Így hazajöttek. Útlevelüket elvették, és ősszel a diákok csak alig egy tizedének engedték meg a magyarországi tanulást. Nem volt mit tenni, néhány barátjával Pozsonyba indultak, hogy fölvennék-e őket a szemináriumba. A nyelvvel nem volt komolyabb baj, mert az előadások nagy része latinul folyt, a tanárok pedig tudtak magyarul is.
1952. augusztus 3-án szentelték pappá.
Felszentelése után Komáromba, egykori diákvárosába helyezték. Fiatalos lelkülettel fogott pasztorációs munkájába. Sok volt a hittanos, gyónó. Különös figyelmet szentelt a prédikációinak, melyek nagyon mélyek, átgondoltak voltak. Gyakran alkalmazott példákat, idézett neves költőktől, íróktól. 1958-ban áthelyezték Pozsonyba, ahol a Szent Márton-dóm káplánjaként működött. Itt főleg a magyar szentmiséket végezte. Fél év után elkerült Diószegre, majd rövid időn belül Lévára küldték. Első plébániáját 1960-ban kapta, mikor kinevezték plébánosnak Misérdre (Dunajská Lužná). Nagyon kevés magyar ajkú élt itt, az istentiszteletek nagy része szlovákul folyt. A hatóságok ekkor már nyíltan felléptek az egyház ellen, Misérd sem volt kivétel. 1965-ben áthelyezték Perbetére. Fél év alatt sikerült a plébániára bevezetni a vizet, és felújítani az eddig nem használt emeletet is.
1966-ban Somorjára került, ahol 2009-ig, nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett. Az esperes úr városunkban és a hozzánk tartozó filiálisokon is nagyon sok mindent tett. Felújíttatta, megjavíttatta a plébániához tartozó templomokat. 1991-ben elkezdődött a somorjai plébániatemplom felújítása. Fokozatosan restaurálták a freskókat, az oltárokat, az orgonát és a tetőt.
S ami még ezeknél is fontosabb, életének eddigi papi tevékenységét a hívek lelki üdvösségéért végzett munkának szentelte. Az esperes úr mindig példaként áll előttünk. Szentmiséről soha sem késett. Gyakran emlegette, ha csak egyetlen percet is késne, hatvan embernél az egy perc egy órát jelentene.
Szívén viselte hívei lelki életét, szükségleteiket, problémáikat. A nehéz időkben is vállalta, hogy hittant tanít néhány gyermeknek az iskolai hittanon kívül is, nehogy mint hívő egy is elvesszen közülük.
Tette ezt, mint a jó pásztor. Mindenki valódi lelki támaszt talált benne. A hívek gyakran fordultak hozzá komoly problémákkal, mert tudták, ő vigaszt, segítséget tud nyújtani. Sokat látogatta a betegeket, hogy felkészíthesse őket a Krisztussal való találkozásra.
info: http://www.tkkbs.sk/
somorja.sk/Felvidék.ma
