Peter Pellegrini házelnök a szlovák törvényhozás elé terjesztette azt a módosító javaslatot, amely megtiltja a külföldi politikai pártok szlovákiai működését.
Noha a nemzeti alaptanterv legújabb kiadásában a kötelező anyagok között azt olvasom, hogy a szlovák-magyar viszony soha még olyan elvtársi nem volt, mint napjainkban, Szlovákia azért csak bevarrt nekünk még egy ellentörvényt – az állampolgársági után a másodikat. Bár a csoda tudja, fura egy helyzet állott elő, hiszen ezúttal nem csak a szerelem nagy, hanem az egyetértés is: a szlovák és a magyar külügyminiszter pontosan ugyanazt a kottát olvassa, mint a Szlovák Nemzeti Párt vagy a helyi magyar érdekképviselet valamely kijelölt nyilatkozója. Vagyis Szávay István jobbikos országgyűlési képviselő október 14-i dunaszerdahelyi irodanyitója – mint tudjuk – nettó provokáció.
A szlovák házelnök már aznap bejelentette, hogy törvénymódosítással kíván lakatot tenni a magyar képviselő fogadóirodájára. Erre végül november 11-én került sor, amikor Pellegrini módosítást terjesztett elő a politikai pártokról és mozgalmakról szóló törvényhez. Ugyanazok az aljas, ostoba, végtelenül egyszerű és primitív ösztön-reakciók, mint annak idején az állampolgársági ellentörvény meghozatalakor. Egy kisebbségi komplexusok áztatta porcica szánalmas nyávogása. Amely egyszerre teszi nevetségessé a törvényhozást úgy általában, másrészt ad egy kiadós mélytorkost Európának – jobban mondva az „európaiságnak”, miután a kettőnek egyre kevesebb köze van egymáshoz…
Pellegrini havibajos agymenése úgy foltozza meg a párttörvényt, hogy ezentúl Szlovákiában csak olyan pártok és mozgalmak működhetnek, amelyeket e törvény vagy az EU joga alapján hoztak létre. Hogy elejét vegye a röhögésnek, gyorsan hozzáteszi (ez is ismerős reakció rendőrállaméknál): aki ezt megsérti, azt 600-tól 3500 euróig terjedő bírsággal lehet sújtani. A módosítás indokolása legalább olyan szánalmas, mint ez az egész história annak minden acsarkodó-rettegő, kényszeres megfelelni vágyó szereplőjével együtt. Pellegrini szerint ugyanis Szávay irodanyitása úgy is értékelhető, mint Szlovákia szuverenitásába való beavatkozás, e módosítást pedig megfelelő válasznak tartja a „provokációra”.
Tulajdonképpen, ha nem ilyen Fico-bohócokról lenne szó, Szávay még büszke is lehetne rá, hogy egy külföldi ország – még ha csak egy ilyen útközben fogant utódállam is – törvényt alkot a „tiszteletére”.
De lehet ezt még fokozni, hiszen mindig van még egy kicsivel lejjebb. A szlovák házelnök ugyanis – csak hogy minél előbb hatályba léptethesse az intézkedést – a Nemzeti Vagyonalap megszüntetéséről szóló törvényhez fűzte ezt a módosítót. Hogy mi köze a Vagyonalapnak Szávay irodájához? A világon semmi, egyszerűen csak ez a megszüntető törvény már december 15-én hatályba lép, kézenfekvő tehát hozzácsapni a Lex Szávayt is, hogy minél hamarabb szórhassa áldásait. Ha Pellegrini közvetlenül a párttörvényhez nyúl, akkor ez a határidő nem lett volna tartható.
Nos, akinek van hozzá gyomra, az továbbra is tapsoljon szépen és kurjongasson jó hangosan ehhez a csodálatos, soha nem látott szlovák-magyar barátsághoz, amelyből csak úgy ömlik a túlcsordult őszinteség…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
Fotó: spravy.pravda.sk
{iarelatednews articleid=”57107,56958,56819,56810,57386″}