Ha stílusos akarnék lenni, akkor most egy latin szállóigével kellene kezdenem, mondjuk az Andrássyak jelmondatával: Non videri, sed esse – Nem látszani, hanem lenni! Ez a puritán életfilozófia mindenképpen érvényes egy volt kollégámra is, akivel a pedagóguspályámtól elszakadva, hivatalnokként ismerkedtem meg. Jozef Soročin mérnökről van szó, aki önműveléssel olyan tökéletesre csiszolta német és angol nyelvi tudását, hogy hivatalos fordítóként ezzel kereste kenyerét. A gyakran speciális szakszövegek fordítását is önuralommal elviselte, de a hivatali mókuskerék talán ezeknél is jobban megviselte. Búcsút is mondott a hivatali karriernek, én pedig évekig szemem elől vesztettem.
Amikor hosszú idő után összefutottunk, a táskájából egy turistakalauz szerű kiadványt vett elő, és megszállottan arról kezdett beszélni, hogy – amint korábban a két világnyelvnél – most szintén autodidakta módon a latin nyelv elsajátítására összpontosít minden energiát, mert ez a nyelv: regina linguarum – a nyelvek királynője, az igazi felfedezés számára.
Latin nyelvi ismereteit pedig jól kamatoztatja a középkori egyházi és világi dokumentumok tanulmányozásában. Beszéde hőfokáról mindjárt megéreztem, hogy megtalálta élete archimedesi pontját, csak a kiadvány megnevezésével volt egy kis gond, különösen magyarul. Ő a mindennapi szlovák beszédben használt szóval – skladačka – illette, ami nem egészen felel meg a valóságnak, mert nem valami kirakós kiadvány, de nem is bulletin; leporelló is csak annyiban, hogy harmonikaszerűen szétnyitható, röpirat (leták) pedig semmiképpen sem (ezt tiltakozva degradálónak tartotta maga a szerző is!), így rövid töprengés után nekem ez ugrott be magyarul: zsebkalauz.
Igen, zsebkalauz, az utóbbi időben egyre jobban kisebb kiadványokba sűrített – gyakran: miniatürizált – nyomdai termékek egyik példánya, amely formájánál fogva (11x21cm) jól elfér az ember zsebében, ha pedig szétnyitja, akkor kétszer A4-es szöveg és képdokumentum van a kezében: hat lapra és tizenkét oldalra elosztva. A kiadvány praktikusságát növeli az éles színekkel elkülönített lapszélek, amelyek a feldolgozott téma főbb területeinek a tartalomjegyzéke. Az elmúlt évtizedben közel hetven kiadvánnyal kollégám – stílusosan mondva: par excellence – valódi zsebkalauz műfajt teremtett, amely tartalmával és külalakjával együtt egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
Az első kiadvány Ruská Bystrá (Oroszsebes – Szobránci járás) fatemplomáról szól, aztán következnek ismert és számunkra kevésbé ismert települések. A szlovák mellett német és angol nyelven, de magyar nyelven is, mint Krasznahorka, Lelesz, Tornagörgő, vagy éppen Zboró (Zborov – Bártfai járás), amit a település önkormányzata a Rákócziak nyomában járó magyar turisták iránti figyelmességből készíttetett el! Elismerést érdemel a kassai Szent Erzsébet Székesegyház (ismertebb nevén: kassai Dóm) főoltárának a részletes közzététele szlovák, német, angol, orosz, magyar és francia nyelven. Felső-zempléni lokálpatriótaként feldogozta saját szülőhelyét, Myslina (Mislye – Homonnai járás) települést környékével együtt, illetve a cserepeiről ismert Pozdišovcét (Pazdics – Nagymihályi járás), akár a történelmi városokat: Bártfa, Lőcse, Rozsnyó, de maga a Szepesi vár is a kiadványok között szerepel. Külön praktikus latin zsebkalauzt is közzétett!
A települések történelmének, műemlékeinek és turisztikai érdekességek bemutatása mellett ott vannak Gömör híres barlangjai. A várhosszúréti cseppkőbarlang után Ochtiná (Martonháza – Rozsnyói járás) település aragonit barlangja, jelenleg pedig a gombaszögi és domicai cseppkőbarlangok prezentációján dolgozik, emléket állítva három legendás gömöri barlangkutatónak: Ján Majkonak, Herényi Lászlónak és Viliam Rozložníknak. Mindenki abban bizakodik, hogy a Sine Metu Polgári Társulás (magyarul jobban hangzik: Félelem Nélkül Polgári Társulás!) telekvásárlásával egy új időszámítás kezdődik Gombaszög történelmében.
Gömöriként és sziliceiként egyaránt elmondhatom, hogy a Gombaszögi Nyári Tábor Krasznahorkán nekem – az elvitathatatlan sikerek ellenére is! – mindig csak átmeneti megoldást jelentett, mert nekünk Gombaszög az Gombaszög; Krasznahorka pedig Krasznahorka! Most már csak abban bizakodhatunk hogy egy dinamikus, fiatal csapat szervezésében itt is elmozdulnak a dolgok a holtpontról, mert Gombaszög romlása egész közösségünk bizonyítványa. Nyilvánvaló, hogy kormányzati bársonyszékből könnyebb lett volna intézkedni, és nem felhőket járó ígéretekkel tömni az emberek fejét, aminek az eredménye keserű csalódás lett! Remélhetőleg, hogy a sorozatos kudarcok után Gombaszög általános fejlődésnek indul, és kisebbségi glóbuszunkon is újra meghatározó pont lesz!
Jozef Soročin műszaki emberként a latin mellett a történelmi forrásanyagok kikutatásában is fáradhatatlan. Mindennemű előítélet, elsősorban nemzeti és felekezeti idegen számára, a közös történelmi múlt feldolgozásában a történelmi tények mellett tetten érhető bizonyos empátia közösségünk és dolgaink iránt. Elég csak megemlíteni a történelmi nevek hagyományos írását. Amikor a bennünket ért méltánytalanságokról szólunk, arcpirulással és lelkiismeretfurdalással kell beszélnünk a huszadik század első évtizedeiben család- és településnevek erőltetett és értelmetlen magyarosításáról. Mert elvárni azt – múltban és jelenben egyaránt! -, hogy egyének lemondjanak családnevükről, illetve közösségek településeik nevéről, embert és közösséget megalázó tett, amit nyugodt lelkiismerettel sem akkor, sem most, elfogadni nem lehet!
Jozef Soročin kiadványait állandóan csiszolgatja, az utóbbi kiadványok bővültek egy lappal (7), illetve a terjedelem két oldallal (14); a racionálisan megszerkesztett szövegrész és áttekinthető struktúra mellett dominálnak a kitűnő fotók, amelyek zömében Peter Oleksák munkái. A szerző – megilletve a valamikor krónikaírók által – kiadványai végére kronogrammát készít, amelyben a latin szöveg rómaiszám értékű betűi a kiadvány megjelenésének évét rejtik. Eddigi kiadványainak a színes forgatagába betekinthetünk az alábbi web-portálon: www.issuu.com/VydSorocinJ
Jozef Soročin megszállottságát és hitvallását – ismét csak híven az elődök iránt érzett tiszteletből – egy latin üzenettel összegzi: Prodenta quia, prodita – , ami magyarul valahogy így értelmezhető: Tovább kell adni, mert át volt adva. Azt hiszem, hogy ez egy kisebbségi sorsvállalásnak is krédója lehet!
Máté László, Felvidék.ma
