Az egészségügyi reformmal kapcsolatos viták során került előtérbe a magyar politika jelenlegi talán legnagyobb problémája, egy ütőképes jobboldali párt hiánya a politikai palettáról, olvashatjuk a mai SME-ben.
Egy nyugati minta alapján szerveződött modern konzervatív párt tulajdonképpen már a kommunizmus bukása óta hiányzik Magyarországon. A 90-es évek elején még egy rövid időre úgy tűnt, hogy a Fidesz – mely fokozatosan elhagyta eredeti baloldali-liberális gyökereit – lehet ez az ütőképes párt. A remény azonban hamar szertefoszlott. Orbán pártja ugyanis rövid idő alatt egy olyan szerveződéssé vált, amely ma a Fico-féle Smer testvérpártjának tekinthető.
Ugyanannak a radikális szociális-nemzeti populizmusnak a keverékét képviseli, és hatalomra jutása után ugyanazt a hatalmi koncentrációt és államhatalom-megerősítést csinálta végig – még a demokratikus szabályok ellenében is – mint jelenlegi szlovák eszmepartnere. Az eredmény egy olyan skizofrén állapot, amikor a – egyébként sok tekintetben nagyon csekély mértékű és nem elégséges – reformokat nem a jobboldal vezeti be, ami egyébként az európai normáknak megfelelően Szlovákiában megtörtént. Helyettük ezt csak kínkeservesen, fogcsikorgatva és az államcsőd árnyékától fenyegetve a posztkommunista baloldal teszi meg, melynek ez a feladat, ha lényegét tekintjük, amúgy sem áll jól. Az elsőszámú jobboldali párt pedig, ebben a pillanatban a Fidesz, ezekre a reformokra és megszorításokra baloldalról támad rá.
A retorikájában erősen antikommunista párt tehát paradox módon a szocializmusból megmaradt relikviákat, pontosabban mítoszokat – az egészségügy és az iskolaügy úgynevezett ingyenessége – elszánt élharcosként védelmezi. Ezenfelül örökös késztetése a végeláthatatlan népszavazások rendezésére a költségvetés különféle részeit illetően, megkérdőjelezi a képviseleti demokráciát és a demokratikus kormányzás lehetőségét.
A vasutasok, az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok tegnapi sztrájkja mögött nem lehet nem meglátni Orbán pártját, melynek aktivistái segítettek a tiltakozások szervezésében, és amelynek politikusai nyíltan a sztrájkban való részvételre buzdítottak. Nem segített az egyik legközelebbi határon túli szövetségesük, az MKP szakértői felől érkező figyelmeztetés sem.
A jelenlegi kormányzat félreállításának rövid távú célja és a hatalomittasság nemcsak a józan ész felett győzedelmeskedett, hanem az önfenntartás ösztöne felett is. Amennyiben a Fidesz a jelenlegi reformigyekezetet ellehetetleníti, még nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lesz rákényszerítve a bevezetésükre.
Morvay Peter, SME
