„Miközben elbúcsúztunk az óévtől és az új év küszöbén állunk, mindjárt az elején szeretném eloszlatni a kedélyeket, mielőtt egyesek jobban belelovagolnák magukat a Schengen-hozta jövőbeni kilátásokba. Azokba, amelyek vízió szintjén sem állják ki a próbát, nemhogy a gyakorlatban megvalósulnának.
E nehéz, körülményes és sejtető bevezető után rátérek mondandóm lényegére: innen üzenem minden szlovákmagyar honfitársamnak, aki ma Dél-Szlovákiában él, hogy a mai szlovák területet többé soha sem fogják Felvidéknek hívni (a szlovákmagyarokon kívül), legalábbis addig nem, ameddig nálam a kormány.
Az, hogy a határok szellősebbek lettek-miután kettéfűrészeltem a sorompót- (megjegyzem, ezt az osztrák kollégával, nem pedig Gyurcsánnyal tettem!), ez nem jelenti azt, hogy megszűntek a határok a szlovák és a magyar föld között. Azok továbbra is megmaradtak, ott vannak, ahol voltak, csak éppen nem látni „úgy” őket.
Azt verje ki a fejéből minden valamire való szlovákmagyar honfi-és nem honfi polgártárs, hogy megkérdőjelezze Trianont: az volt, van és marad, hasonlóan a Beneš-dekrétumokhoz, legalábbis addig, amíg én vagyok kormányon.
Ezen nem változtat Bósza János szlovákiai felosztása sem, mivel magyar autonómiáról még csak ne is álmodjon senki. Legkevésbé a magyarok, mivel rendes kormányfőhöz híven, mindent (azon kívül, amit Slota Jani megenged) megadok nekik. Úgyhogy nem kell aggódnia egyetlen szlovákmagyarnak sem, akik a történelem során kénytelenek voltak nemzetiséget váltani.
Ugyanis amióta emlékszem (a történelmet így tanultam), a szlovákmagyarok akkor váltak teljes magyarokká, amikor a magyar urak rákényszerítették őket, hogy feladják szlovák nemzetiségüket. Addig rendes szlovákok voltak, nem holmi szlovákmagyarok. Szerintem, ilyen nemzetiség nincs is, de okosabbat nem tudtunk kitalálni a megnevezésükre.
Tehát a sorompó felvonása nem jelenti egyben a határfüggöny teljes leszakítását, az ma is ott van, csak éppen nem látni annyira. Ha már a sors úgy hozta, hogy kénytelenek vagyunk (mármint mi, szlovákok) a szomszéd magyarokat (akik korábban szintén szlovákok voltak egészen a Fekete-tenger deltájáig) mostoha testvérként elfogadni, ez nem jelenti azt, hogy vértestvérként egymás nyakába borulunk. Nos, (egyelőre) ennyit akartam elmondani, de majd még folytatom.
Megjegyzem, a hazai (értsd: szlovák) médiásoknak is kiadtam az utasítást, hogy, schengen ide, schengen oda, ezentúl ne írjanak holmi „határnélküliségről”, nehogy a szlovákmagyarok félreértsék, mi is történt tulajdonképpen december 21-én Európában…”, üdvözlettel Fico Róbert, az összes szlovákmagyar és szlovák miniszterelnöke.
D. Varga László, FENET/ FelvidékMa
