Április nyolcadikán tartják a Romák Világnapját, amely arra mindenképpen jó, hogy legalább évente egyszer felhívja a közvélemény figyelmét a romák gondjaira. 1971-ben Londonban ezen a napon tartották a romák első világkongresszusát, ezért nyilvánította az 1990-ben Varsóban összeült IV IRU (International Romani Union) kongresszus április 8-át a romák nemzetközi napjává.
Nagyon sokat beszélnek és vitatkoznak arról, hogy hogyan lehet a romák felzárkóztatását elősegíteni, de abban mindenki megegyezik, hogy legfontosabb az oktatás, s csak azok érvényesülhetnek, akik legalább a szakközépiskoláig eljutnak. A napokban több olyan fiatalemberrel találkoztam, akik nem a koldulás, nem a szociális segély mellett döntöttek, hanem az iskolában próbáltak meg kitűnni a társaik közül.
A cakói Tamás Gyulával a rimaszécsi roma tanodában találkozom, ahol gitárra oktatja a nebulókat. Gyula egyébként a kassai konzervatórium ötödik évfolyamos hallgatója gitár és nagybőgő szakon. A családban régi hagyománya van a zenélésnek, s a környékbeli lakodalmak, keresztelők és egyéb ünnepségek állandó résztvevője a Kotyer-trió, de ahogy mondja, ezekből az ünnepségekből egyre kevesebb van, s ezért úgy döntött, hogy továbbfolytatja a tanulmányait, s távúton Pozsonyban, a Szent Mária Egyetem szociális munkás szakán szeretne tanulni. De ha ez nem jönne össze, akkor a Selye Egyetemen próbálkozik Komáromban. „Nem volt könnyű, hiszen apánk elhagyta a családot, s anyámnak egyedül kellett felnevelnie hármunkat”, – mondja Gyula, akinek a nagyobb húga Losoncon tanul a pedagógiai szakközépiskolában, a fiatalabb még alapiskolás. „Nagyapánk mindig mondta, hogy csak egyetlen lehetőségünk van a kitörésre, ez pedig a tanulás. S most már látom, hogy tökéletesen igaza volt” – teszi hozzá a szimpatikus fiatalember.
A várgedei Horváth Erikkel nem újkeletű a kapcsolatom, hiszen pár évvel ezelőtt fellépett egy balogfalai esztrádműsorban. Erik jelenleg Besztercebányán negyedéves a konzervatórium harmonika szakán, s még két éve van hátra. Bár nem kimondott zenészcsaládból származik, nagyapja remekül játszik hegedűn. Erik csak azért nem ezt a hangszert választotta, mert Feleden a zeneiskolában csak zongora és harmonika szak nyílt, így maradt ez utóbbi. Feledről az út Kassára vezetett, de mivel nem tudott kijönni a tanárával, átiratkozott Besztercebányára, ahol egy Ukrajnából érkezett tanárral hozta össze a Sors, aki valaha a világ legjobb harmonikaművészei közé tartozott. Eriket azóta teljesen lekötik a tanulmányai, sokszor reggel nyolctól este nyolcig az iskolában van, s naponta hat-nyolc órát is gyakorol. Egyre több a fellépés is, Besztercebányán nem egy kiállítás megnyitóján közreműködött, de önálló koncerteket is abszolvált már. Legnagyobb élményeként a zólyomi várban történt fellépését említi. A harmonikairodalom nem túl gazdag, inkább csak a XX. században kezdtek önálló darabokat írni erre a hangszerre, főleg orosz és lengyel szerzőket találunk Erik repertoárján is. De egyre több klasszikus átirat is gazdagítja a harmonikairodalmat. Erik családja is vallja, hogy csak a tudás az érvényesülés egyetlen biztos útja. Bátyja kitanult asztalos, ikeröccsei közül az egyik Rozsnyón tanul az egészségügyi szakközépiskolában, a másik pedig Losoncon a pedagógiain.
Bár Erik még nem tudja, hogy tanulmányai befejezése után konkrétan mit fog csinálni, de egész életében szeretne zeneközelben maradni.
A balogfalai Oláh Balog Lívia neve nem ismeretlen az előadóművészet népes tábora körében, ugyanis hosszú évek óta óta rendszeres fellépője az országos és regionális szavalóversenyeknek. Három éve második, tavaly pedig harmadik volt a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen (TMOVPV), de megnyerte a Pátria Rádió által kiírt roma fesztivált is Dunaszerdahelyen. Az idén a Csodatarisznya c. mesével indult, s ismét bejutott az országos döntőbe. Lívia a várgedei alapiskola ötödik osztályos tanulója, s kitűnően tanul. Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha nagy lesz, talán még korai a válasz, de Lívia nem tartja kizártnak azt sem, hogy megpróbálkozik a színművészettel.
Szintén balogfalai Oláh Lídia is, aki még csak másodikos, de talán az egyik legtalpraesettebb résztvevője volt a TMOVPV Nagykürtösön megrendezett országos elődöntőjének, ahol a járási versenyhez hasonlóan Az okos leány c. meséjével nem talált legyőzőre. A családban egyébként nem ő a mesék, versek egyedüli avatott tolmácsolója, nővére, Hajnalka ugyanis évekig nagy sikerrel indult a különböző szavalóversenyeken és egyéb rendezvényeken, s több alkalommal is megnyerte a Rimaszécsen megrendezett Nyújtsd a kezed! országos szavalóversenyt.
Gömöri Hírlap, Juhász Dósa János
