A kedves olvasó számára furcsa lehet szeptember végén beiratkozási kérdésekről olvasni, hiszen erről általában iskolakezdéskor és a februári beiratkozás idején szokás beszélni. Mégsem haszontalan végigtekinteni a szlovákiai magyar alapiskolák visszajelzései alapján készült beiratkozási kimutatásokon. A Rákóczi Szövetség segítségével 85 alapiskola elmúlt négy évének adatait elemeztem és bár nem vagyok statisztikus, felhívnám a figyelmet pár érdekesebb adatra. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a cikkben említett iskolákat csupán példaként hozom és inkább országos jelenségekre koncentrálok. Következzenek hát a számok, de kérem kedves olvasó, ne lapozzon tovább, az elemzés a lehetőségekhez képest rövid és összefogott lesz.
Nézzük először, hogyan változott a 4 évvel ezelőtti és a tavalyi adatokhoz képest az idén a magyar iskola első osztályába íratott gyermekek száma. Az iskolák majdnem felében, 42 helyen mindkét viszonyítási számhoz képest csökkenést figyelhetünk meg. Ezek közül az elmúlt évek egyes adataihoz képest a következő településeken találunk komoly különbségeket: Szepsi (2006-ban 104, idén 60), Torna (tavaly 44, idén 24), Léva (2005-ben 27, idén 10), Rimaszécs (2004-ben 96, idén 50), Harkács-Gömörfalva (2005-ben 45, idén 14), Érsekújvár (tavaly 73, idén 48), Naszvad (2006-ban 23, idén 10).
Hogy ne ragaszkodjunk a jó magyar szokáshoz és csak a negatívumokat emlegessük, nézzük meg azt is, hol történt növekedés. Összesen 17 alapiskola büszkélkedhet pozitív mutatókkal mindkét időponthoz képest, ezek közül Tiszacsernyőn (2004-ben 16, idén 29), és Ógyallán (2005-ben 28, idén 46) a legszembetűnőbbek a változások.
Összességében azonban szomorú a helyzet. A vizsgált 85 iskolában 4 év alatt 1458-ról 1127-re csökkent magyar iskolába íratott elsősök száma, országosan összességében pedig 4359-ről 3567-re. A 23 kisebb-nagyobb város és környéke közül csupán egyben, a zselíziben nőtt a magyar elsősök száma 2004 óta 100-ról 106-ra, mindenhol másol csökkent. A szomorú lista élén jár Galánta (2004-ben 274, idén 209), Királyhelmec (2004-ben 262, idén 188), Komárom (2004-ben 501, idén 407), Rimaszombat (2004-ben 411, idén 316) és Tornalja környéke (2004-ben 368, idén 208).
Könnyedén felelhetjük ezekre a tényekre, hogy Szlovákia összlakossága is fogy, ezért a szlovákiai magyarok körében akár természetesnek is vehetnénk az ilyen mértékű fogyást. Az abszolút számokon túl valóban közelebb jutunk az igazsághoz és a valós viszonyokhoz. Vizsgáljuk hát meg, mekkora a magyar iskolába íratott gyermekek aránya az összes iskolába íratott gyermekek létszámához képest. Ez az arány 2004 és 2007 között csupán Komárom, Somorja és Zselíz környékén nőtt. Sajnos az idei számokat tekintve egyedül Zselíz maradt a pozitív tartományban. A többi helyszínen kivétel nélkül csökkent a magyar kisiskolások aránya.
Tekintsünk kicsit túl a beiratkozási számokon! Ha figyelembe vesszük a szlovákiai magyarság lélekszámváltozásának a két elmúlt népszámlálás során tapasztalt ütemét, akkor pár hónapja átléptük a bűvös 500 ezres határt. Lefelé. A szlovákiai magyarság az egyre fiatalabb korosztályokban egyre kisebb arányban képviselteti magát.
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy szociológusi becslések szerint kb. minden 5. magyar anyanyelvű gyermek szlovák oktatási nyelvű alapiskolába jár. A magyar anyanyelvű szülők annak ellenére íratják idegen tannyelvű iskolába a gyermeket, hogy az elemi tudást a gyermek anyanyelvén tudja legjobban elsajátítani, ráadásul az idegen nyelvi iskolai környezet nem csupán a teljesítőképességének csökkenésében mutatkozik meg, hanem a kortárs csoportbeli kapcsolataira, későbbi fejlődésére is negatívan hathat.
Ha kiszámoljuk, hány magyar gyermek veszett el így közösségünk számára, nyugodtan kijelenthetjük, hogy megvannak a fenti statisztikákból hiányzó gyermekek. Mondjuk ezt akkor is, ha tudjuk, nem csupán ez az egy tényező befolyásolja a népességszám-változásokat.
A Via Nova Ifjúsági Csoport úgy gondolja, hogy amikor a beiratkozás kérdése kerül szóba, a szlovákiai magyarság megmaradásának szempontjából az egyik, ha nem a legfontosabb stratégiai kérdéséről beszélünk. Nem véletlen, hogy a legtöbb támadás is ezen a fronton ér minket.
Az első Beiratkozási Körutat követően sokan arról kérdezgettek, milyen kézzelfogható eredményei voltak kezdeményezésünknek. Ha szigorúan csak a számokat nézzük, egyes helyszíneinken nőtt, más helyeken csökkent az elsős gyermekek száma, így akár azt is mondhatjuk, kimutathatatlan volt a hatás. De ne csapjuk be magunkat, ne akarjunk rögtön eredményeket! Botorság lenne elvárni, hogy egy-egy ilyen rendezvénynek köszönhetően meg fog ugrani a gyerekszám. Kizárólag a folyamatos, kitartó munka hozhatja meg a gyümölcsét.
E munka részeként a Via Nova Ifjúsági Csoport idén is megtartja Beiratkozási Körútját, amelyhez várjuk az egyes helyszínek szervezőinek jelentkezését, illetve azon magánszemélyek, vállalkozók, cégek segítségét, akik hozzánk hasonlóan fontosnak tartják az anyanyelvi oktatást és támogatnának minket programjaink megvalósításában. Ehhez kapcsolódó felhívásainkat a cikkhez mellékeltük. Az egyes helyszínek szervezőit találkozóra hívjuk október 18-ára Komáromba, ahol szakmai előadások mellett operatív kérdésekkel is fogunk foglalkozni.
Kedves olvasó, beiratkozási kérdésekről nem csak iskolakezdéskor, nem csak a februári beiratkozások idején és nem csak szeptember végén kell beszélnünk, hanem mindig, ezért köszönjük, hogy végigolvasta cikkünket.
Cúth Csaba, A Via Nova ICs oktatási alelnöke
