Popély Árpádnak 1968 és a csehszlovákiai magyarság címmel nemrégiben jelent meg kötete, amelyből az olvasó megismerheti az 1968-as eseményeket a kor dokumetumai alapján.
A közzétett 150 dokumentum túlnyomó többsége a magyar kisebbség érdekvédelmét a prágai tavasz idején nyíltan felvállaló, s nemzetiségpolitikai célkitűzéseket is megfogalmazó Csemadok tevékenységéhez kapcsolódik. Az iratok között azonban igyekeztem úgy válogatni, hogy a gyűjtemény a Csemadok érdekvédelmi munkássága mellett átfogó képet nyújtson többek között a Magyar Ifjúsági Szövetség megalakulásának folyamatáról, a nemzetiségi kérdésről a sajtó hasábjain folytatott szlovák-magyar vitáról, az állami és pártszervek nemzetiségekkel kapcsolatos döntéseiről, a magyar lakosságnak az augusztusi katonai megszállás elleni tiltakozásáról, a nemzetiségi alkotmánytörvény megalkotásának folyamatáról, a reformfolyamat eredményeként létrejött ún. nemzetiségi szervek tevékenységének kezdeti szakaszáról, végül pedig a visszarendeződésről, a reformfolyamatban aktív szerepet vállalt személyeknek a közéletből való eltávolításáról. A dokumentumközlést éppen ezért nem korlátoztam csupán az 1968-as és 1969-es évre, hanem beválogattam a kötetbe a normalizáció kezdeti szakaszának – különösen a Csemadok megrendszabályozásával kapcsolatos – több dokumentumát is. Szerepeltetem a gyűjteményben, annak mintegy függelékeként, a csehszlovákiai magyarság helyzetéről készült magyar diplomáciai jelentéseket is, amelyek részletes összefoglalóját adják a történéseknek, s hasznos támpontokat nyújtanak a tárgyalt korszak megismeréséhez és elemzéséhez.
Részlet a kötet előszavából
A 2008-as esztendőben az ún. prágai tavasznak immár a 40. évfordulójára emlékezünk, a csehszlovákiai magyarságnak az 1968-as reformfolyamatban való részvételéről azonban mindmáig nem készült átfogó elemzés, sem pedig a monografikus feldolgozást elősegítő dokumentumgyűjtemény. A Fórum Kisebbségkutató Intézet ezért tervbe vette a csehszlovákiai magyarság 1968-as szerepvállalásával kapcsolatos források összegyűjtését és egy dokumentumkötetben való közreadását. A dokumentumkötet remélhetőleg ösztönzően fog hatni további hasonló gyűjtemények kiadásához, általam nem kutatott források feltárásához, s a korszakkal foglalkozó tanulmányok és monográfiák elkészítéséhez.
A közzétett 150 dokumentum túlnyomó többsége a magyar kisebbség érdekvédelmét a prágai tavasz idején nyíltan felvállaló, s nemzetiségpolitikai célkitűzéseket is megfogalmazó Csemadok tevékenységéhez kapcsolódik. Az iratok között azonban igyekeztem úgy válogatni, hogy a gyűjtemény a Csemadok érdekvédelmi munkássága mellett átfogó képet nyújtson többek között a Magyar Ifjúsági Szövetség megalakulásának folyamatáról, a nemzetiségi kérdésről a sajtó hasábjain folytatott szlovák-magyar vitáról, az állami és pártszervek nemzetiségekkel kapcsolatos döntéseiről, a magyar lakosságnak a megszállás elleni tiltakozásáról, a nemzetiségi alkotmánytörvény megalkotásának folyamatáról, a reformfolyamat eredményeként létrejött nemzetiségi szervek tevékenységének kezdeti szakaszáról, végül pedig a visszarendeződésről, a reformfolyamatban aktív szerepet vállalt személyeknek a közéletből való eltávolításáról. A dokumentumközlést éppen ezért nem korlátoztam csupán az 1968-as és 1969-es évre, hanem beválogattam a kötetbe a normalizáció kezdeti szakaszának – különösen a Csemadok megrendszabályozásával kapcsolatos – több dokumentumát is. Szerepeltetem a gyűjteményben, annak mintegy függelékeként, a csehszlovákiai magyarság helyzetéről készült magyar diplomáciai jelentéseket is, amelyek kitűnő összefoglalóját adják a történéseknek, s hasznos támpontokat nyújtanak a tárgyalt korszak elemzéséhez.
Bekerült a válogatásba számos olyan irat is, amelyeket már a meglehetősen szabad korabeli sajtó is közölt. A közreadott dokumentumok egy része azonban eddig publikálatlan, s nem csak az olvasóközönség, hanem a szakma előtt is ismeretlen volt. A sajtócikkeket, valamint a már a korabeli sajtóban is megjelent dokumentumok túlnyomó többségét a kommunista párt Új Szó c. napilapjából, a Csemadok Hét c. hetilapjából és az Új Ifjúság c. ifjúsági hetilapból válogattam.
A levéltári munka során elsősorban a Csemadoknak és a szlovák kormány Nemzetiségi Tanácsának a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet levéltárában elhelyezett iratanyagát dolgoztam fel. A Csemadok elnökségi és központi bizottsági üléseinek, valamint országos közgyűléseinek jegyzőkönyvei felbecsülhetetlen forrását képezik nemcsak a prágai tavasz, hanem a csehszlovákiai magyarság több évtizedes történetének is. Ugyanez a megállapítás érvényes a Nemzetiségi Tanácsra is, amelyet ugyan az 1970-es évek elején leépítettek, tevékenységének kezdeti szakasza ugyanakkor hű tükre a magyar kisebbség reformtörekvéseinek és azok kudarcának.
Mivel a pártállami korszak legfontosabb döntései a pártközpontban születtek, elkerülhetetlennek mutatkozott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban található iratainak az áttanulmányozása. A levéltári kutatás fontos részét képezte végül a magyar Külügyminisztérium Magyar Országos Levéltárban elhelyezett iratanyagának a feldolgozása. A pozsonyi magyar főkonzulátus, részben pedig a prágai magyar nagykövetség jelentései lehetővé teszik annak figyelemmel követését, hogyan látták és láttatták a magyar külképviseleti szervek a csehszlovákiai fejleményeket.
Felvidék Ma, Popély Árpád
