Minden bürokratikus akadályt le kell bontani az internet elől, nyilatkozta a Transindex portálnak adott interjúban Csepeli György, a Magyarság az Információs Társadalomért Irányító Bizottságának elnöke. A legnagyobb jelentősége a hálózatosodásnak van: a közösségek többet „tudnak”, mint a résztvevők külön-külön.
Ha azt mondjuk, kreativitás és innováció, akkor magyar nyelvterületen hogy állunk?
– Amennyire meg tudom ítélni, nincs különbség a határon innen és túl. A Gauss-görbe itt is, ott is érvényes. Kevesen vannak a nagyon tehetségesek meg a nagyon tehetségtelenek, s a többség jó az alkalmazásban, de gyenge a kitalálásban. Inkább a támogató struktúrák hiányoznak: a kutató egyetemek, innovatív közép- és kisvállalkozások, az inkubációs intézmények. Izraeltől és Finnországtól lenne mit tanulni. Sokkal nagyobb tudatosságra, erőteljesebb szerveződésre, a képtelen jogi akadályok leküzdésére lenne szükség.
Teljesen egyértelmű, hogy a kreativitás és az innováció területén az informatika mindig élen járt. Az informatika maga a fő innováció jelenleg, de ezt használni kreatívan is lehet. De hogyan?
– Az informatika eszközrendszere eleve kedvez az innovációnak, hiszen újfajta kompetenciákat, folyamatos megújulást igényel. Legnagyobb jelentőséget a hálózatosodásnak tulajdonítok. Ezen a bázison a résztvevők olyan közösségeket hoznak létre, mely többet tud, mint ők külön-külön. Holnapra „wiki” lesz az egész világ.
Mit kellene kreálni, újítani román-magyar viszonylatban? Hát erdélyi magyar-magyar viszonylatban?
– Az interreg pályázatokat ki kell használni, nem szabad hagyni, hogy bürokratikusan kijelölt célokra folyjék el a pénz. Közös oktatási, kutatási programok kellenek, közös fellépés a nagy európai kutatási pályázatokban az FP7 keretében. Az innovatív KKV-knak ki kellene lépni az elszigeteltségből, s tanulniuk kellene egymástól.
Jelenleg az Informatikai Kormánybiztosság közpolitikai igazgatója. Az intézmény egyik politikaalkotójaként milyen kifutási területet lát e-kormányzás területén, ami anyaország-határon túli viszonylatban alkalmazható lehetne? Gondolok itt elvekre, stratégiákra, programokra, projektekre. Vagy inkább fordított sorrendben kellene gondolkodni? Projektekben, majd ebből kialakuló programokban, stratégiákban, elvekben? Melyik a járható út?
– Szerepemet nem kell eltúlozni. A 2002 óta indult folyamatokat kell kiteljesíteni. Időközben a szélessávú internet került a középpontba. Mindent annak kell alárendelni, hogy az országban ne legyenek ellátatlan, fehér foltok. Legfontosabb közpolitikai célom, hogy a területi digitális egyenlőtlenség megszűnjön. Ennek jó eszköze a Nemzeti Digitális Közmű, melynek problematikájáról nemrég konferenciát rendeztünk a Magyar Tudományos Akadémián. Érdemes a konferencia prezentációit (esetleg magát a konferenciát is) megnézni a NIIF honlapján. A piac sosem fog kiépíteni egy ilyen közművet.
Ha megvan a szélessávú infrastruktúra, teljes körben megindulhat az üzlet, felgyorsulhat az e-kormányzati szolgáltatás, kibontakozhat a távmunka, a távoktatást a személyes találkozásokkal kombináló „blended learning”, megjelenek a telediagnosztika, és az új kulturális szolgáltatások egész köre, mely nem központokból, hanem alulról felfelé építkezik. Az igazi innováció mindig váratlan. A hálózat természeténél fogva predesztinálva van a váratlan, a meglepő, a soha sem volt új felbukkanására. Mindez nem utópia, Nuenenben saját szememmel láttam megvalósulni.
Az eMagyar Pontok Program egyik kitartó artyja. Mi több, annak híve, hogy a hálózatot kárpát-medencei szinten eRegio Hálózatra nevezzék át, mert jobban beleillik az EU terminológiájába. Miben látja a hálózat jövőjét? Van-e értelme ezeknek a közösségi pontoknak? Mi lehet a szerepük akkor, mikor már mindenki otthon böngészhet, falun is? Inkább magyar-magyar dolgokra lehet jó a hálózat, vagy esetleg el kellene felejteni „magyarul” gondolkodni, és inkább térségeket, régiókat kellene magunk előtt lássunk?
– Remélem, hogy ezek a pontok fennmaradnak. Képzésre, személyes találkozásra, eszmecserére mindig is szükség lesz. Másfelöl minden egyes pont egy szerkesztőség lehet, ahonnan fel lehet tölteni a pont vonzási körébe tartozó közösségek, vállalkozások, intézmények aktuális eseményeit. A pontok a világra nyílnak, miközben a világból is rátekintést engednek. Látnak és láttatnak.
Kárpát-medence 2015-ben?
– Nem vagyok jós. A politikai határok még kevésbé lesznek fontosak. A regionális, kulturális értelemben vett nemzeti és vallási határok szerepe viszont felértékelődik. A legnagyobb problémát a roma népesség integrációjában látom, mely egész Európa problémája lesz. Idővel számolnunk kell a migrációval is. A Kárpát-medence népessége sosem volt egynemű. A jövőben ez még inkább így lesz.
Hát az EU 2015-ben?
– Az EU remélem addig leveti ballasztjait, s a világ egyik vezető tudáscentrumává válik. Ehhez egészen másféle szerveződésre és gondolkodásra lesz szükség. Ha a jelenlegi tendenciák változatlanok maradnak, az EU nagy része skanzenné válik
Krízis van. Érinti-e az informatikát? Egy számítógépet csak olcsóbb megvenni, mint egy autót. Ez makrogazdasági szinten is igaz?
– Az informatikának jól kell kijönnie a krízisből. Most bizonyíthat. Ha eddig nem hitték, most majd elhiszik, hogy informatika nélkül a gazdaság nem működik, az élet minősége romlik, a társadalmi egyenlőtlenségek nőnek. Persze ez csak akkor következik be, ha az informatikusok megtanulják a szociológiát és a szociálpszichológiát.
Ha hirtelen rendelkezésére állna 100 000 euró, hogy megvalósítson egy romániai magyar és magyarországi együttműködési projektet, mire használná fel?
– 1 milliárd kellene. Szélessávú hálózatot fejlesztenék, mely mindenhova elér üvegszálon. Rengeteg közép- és kisvállalkozást bíztatnék arra – mint az IKT-n belül, mind azon kívül –, hogy éljenek a szélessávú hálózat adta lehetőségekkel. Minden bürokratikus akadályt lebontanék. Aki az interneten dolgozik, vállalkozik, szolgáltat, terméket állít elő, azt mentesíteném az adófizetés alól. Elindulna az élet, s nem lehetne megállítani.
Csepeli György
jelenleg a Magyarország Miniszterelnöki Hivatala keretében működő Informatikai Államtitkárság közpolitikai igazgatója. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett orosz irodalom és pszichológiai diplomát, majd további fokozatokat pszichológia, bölcsészet, szociológiai tudományok területén.
Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karán oktat. 1986-2001 között tanszékvezető volt az ELTE Szociálpszichológiai Tanszékén, majd 2006-ig szakcsoportvezető az ELTE Kulturális Antropológiai Szakcsoportjában.
2002-től kormányzati szerepet vállalva politikai államtitkárként tevékenykedett az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban, majd 2006-tól a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium igazgatójaként dolgozott. Az eMagyar Pontok Program, majd 2008-tól az eRégió Hálózatra átkeresztelt program koordinátora a Magyarság az Információs Társadalomért Testület elnökeként.
