Május 8-án Szlovákiában és Európában a háború végét, a fasizmus feletti győzelmet ünneplik. Tulajdonképpen május 9-ét emlegetik a Győzelem napjaként, de a német hadsereg kapitulációjára valójában már május 7-én sor került. Reimsben 7-én a német katonai elit képviselői aláírták az angol és az amerikai katonai vezetés képviselőivel a kapitulációt. Azért húzódik el ez a nap május 8-ára, mert részben akkor lép életbe a kapituláció Németország egész területén, másrészt Nyugat-Európa éveken át, főleg a hidegháború alatt ezt a napot ünnepelte hivatalosan. A volt Szovjetunió azonban folytatta a sztálini hagyományt. Sztálin ugyanis elégedetlen volt, hogy magas rangú szovjet marsallok, sem Zsukov sem Konyev sem Rokoszovszkij, a berlini csata győztesei nem voltak jelen ennél a kapitulációnál.
Így elrendelte, hogy május 8-án – de az is áthúzódott 9-ére, 0 óra 43 percre -, Zsukov marsall jelenlétében Keitel tábornagy, a Hitlerhez legközelebb álló német katonai vezető, aláírja a feltétel nélküli megadásról, a kapitulációról szóló okmányt. A szovjet történetírás sokáig úgy írt erről, hogy a nagy honvédő háború vége, napjainkban viszont úgy mondjuk, hogy vége a II. világháborúnak, vége a barna pestis uralmának Európában. Ez tulajdonképpen egy szép nap, más kérdés, hogy mi kezdődött utána. Mert egy szélsőséges ideológiát egy másik váltotta, a vörös bolsevista kommunizmus ideológiája. Lehet találgatni, hogy melyik volt veszélyesebb az emberiségre, de tudatosítanunk kell, hogy mindkét rendszer rémtettei nyomot hagytak őseinkben és szelleme még ma is kísért.
Sokan visszasírják a kommunizmus időszakát, amikor minden szép és minden jó volt, de nem gondolnak az ártatlan halálraítéltekre, akiknek csak annyi bűnük volt, hogy nem hódoltak be a vörös sátánnak. Ugyanígy többen utánozzák a náci Németországot akár ruházatuk terén, akár megnyilvánulásaikban, de ők sem látják át a helyzetet, hogy egy náció sohasem emelkedhet egy másik nemzet fölé, főleg nem fegyverrel és véres áldozatok révén.
A kelet-európai ember így csöbörből vödörbe került a II. világháború után. Amit azelőtt a Wermacht katonái vagy a Gestapo vitt el, azt utána a „felszabadító” szovjet hadsereg és a KGB tette meg. Új köntösbe bújtak az embertelen gyilkosok, akik több évtizeden keresztül kísértettek és ügynökeik még ma is kísértenek bárhol a nagyvilágban, akár Szlovákiában, akár Magyarországon.
A kommunizmus sötét árnyai félelemben tartották a családokat és a látszólagos jómód háta mögött puskával kikényszerített mosolyt csaltak a nép arcára. Az ideológiák hatása a kelet-közép-európai országokra mélyen beivódott a társadalmi rendszerek és vezetőik tudatába. A fasizmus elleni győzelmet ünnepli ma Szlovákia, amely a II. világháborúban maga is fasiszta állam volt, élén Tisoval, aki pap volt. A szélsőséges nézetek eszméje ma is megtalálható a szlovák kormány egyes tagjainál. Új köntösbe bújtatott fajvédő harcot folytat a szlovák állam a XXI. században, ahol a magyar kisebbséget most nem deportálják, hanem elősegítik számára a nemzethalált.
A II. világháború után a magyar rendszer is elsőrangú lojális állammá fejlődött ki a szovjet blokkban. Az 1956-os forradalom sem segített a magyar társadalom újjáébredésében, mivel azt a keleti orosz medve és a nyugati országok urai közösen verték le. A megtorlás pedig bebiztosította a kommunista vezetők hatalmát és kiszolgálóik munkáját. A kifelé rózsaszínbe kommunikált országképben sokan hittek, és ma is nosztalgiáznak róla. A rendszerváltás után nyilvánosságra került dokumentumok és felvételek tekintetében magukba szállhatnának a régi rendszer hívei. Beismerni tévedésünket nem szégyen, sőt erény! A két ideológia, a barna és a vörös, ma is ott lappang társadalmunkban. Térnyerésére akkor számíthatunk, ha a legfelsőbb szintről kap zöld utat. Jelenleg a narancssárga, készenléti stádiumban van Szlovákia. Szomszédja, Magyarország sincs jobb helyzetben. A siralmas gazdasági mutatók, a közbiztonság borzalmas képe a szélsőséges nézetek nagyobb térnyerésére adnak lehetőséget. Hiányzik az erős kéz és a magyar nemzet orvosa, aki kigyógyítja a népet a nyugat és kelet, a barna és vörös hatások által ért áramlatokból. Tiszta jövőképet felvázolni jelen pillanatban egyik ország sem tud. Ennek a fényében, akinek jól esik, csak ünnepelje a fasizmus legyőzését…
Felvidék Ma, Karaffa Attila
