Minél több részlet derül ki a tervezett szlovák–magyar történelemkönyvről, annál jobban nem hiányzik a közös mű. Legutóbb Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes, valamint Štefan Šutaj, a két ország történészbizottsága szlovák tagozatának elnöke, a Szlovák Tudományos Akadémia Kassai Társadalomtudományi Intézetének igazgatója árult el „hálószobatitkokat” a készülő középiskolai segédtankönyvről.
Čaplovič azt mondta, „biztos, hogy benne lesznek” Robert Fico kormányfő kedvenc „ószlovákjai”, ennek fejében pedig a magyarok írhatnak az ómagyarokról. „Az ószlovákok szó elterjedt kifejezés, csak Szlovákiában vannak vele gondok” – véli a miniszterelnök-helyettes.
Ami a könyvet illeti, közös bevezetője lesz, majd a történészek 15 fejezetben nem a történelmi eseményekről írnak, hanem arról, milyen eltérően tekintenek rájuk a magyar és a szlovák szerzők. Šutaj szerint azonban minden fejezet „egy közös zárszóval érne véget”. A bizottság szlovákiai vezetője úgy véli, hogy semmi sem történik, ha ellentmondó dolgokat olvas majd a diák.
Szlovák részről három fejezetet jegyeznek olyanok, akik az „ószlovákok” követőinek tekinthetők. Alexander Ruttkay, Ján Lukačka és Ivan Mrva is aláírta tavaly azt a nyilatkozatot, amelyben kiálltak a ficói megfogalmazás mellett. A nem nemzeti Dušan Kováč történész értelmetlennek tartja a kifejezést, és a történelem meghamisításáról beszél.
Ruttkay a szlávok bejöveteléről, a Nagy-Morva Birodalomról és a honfoglalásról, Lukačka a magyar állam létrejöttéről, Mrva pedig Magyarország átalakulásáról értekezik. Az utóbbi történésszel kapcsolatban nem mellékesen kell megjegyezni, hogy ő az a Mrva, aki a Smer színeiben sikertelenül pályázta meg a Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatótanácsi tagsági posztját (a parlamentben két alkalommal sem kapta meg a szükséges támogatást). És ő az a Mrva, akit a hazai sajtó mint holokauszttagadót emleget. „Volt egyáltalán Szlovákiában holokauszt, amely a görögben égő áldozatot jelent? A zsidók más országba való kitelepítését nem lehet holokausztnak tekinteni” – fogalmazott a Sme szerint Mrva 2005-ben a Historický zborník című kiadványban.
Úgy tűnik, minden feltétel adott, hogy a szerzők megírják a közös história „színét” és „visszáját”. Úgy, mint az Szabó Magda Abigéljében is megtörtént a magyar dolgozattal. Most még nem tudni, mikor és mekkora példányszámban jelenik meg a mi közös középiskolai „történelemdolgozatunk”. Mindenesetre nem kellene sok fát kivágni miatta.
Felvidék Ma, jag
