Hihetetlenül hangzik, de igaz: Ivan Gašparovič a legsikeresebb szlovák államfő. Elsőként sikerült funkcióban maradnia újabb öt évre. És ami ettől is érdekesebb, ő az első elnök, akit széles körben elfogadnak, és a parlamenti pártok is respektálnak – írja Dag Daniš a Pravda mai számában. Bár karcokkal (Bugár és Mečiar is felfújta az orrát) ugyan, de…Összehasonlítva ugyanis az ellentmondásos Kováč vagy Schuster egykori elnökökkel, Gašparovič tényleg ártalmatlan, állapítja meg Daniš, majd hozzáteszi: Gašparovič egyetlen, megátalkodott ellensége Mečiar, aki nem hajlandó őt az állam szimbolikus fejének elfogadni. És nem a HZDS, hanem személy szerint Mečiar.
A HZDS elnökének dühös hozzáállása szomorú, de teljesen érthető, és talán igazságos is. Gašparovič elnök ugyanis a teljes tiszteletet és politikai elfogadást nem érdemli meg. Nagy sikere mögött van egy apró politikai gáncs, írja Daniš, mégpedig az, hogy – személyes ambíciói által vezetve – elárulta Mečiart és dezertált a HZDS-ből. És mint szökevény, hirtelenjében az erősebbnek bizonyuló ellenség oldalán jelent meg…
Mindez 2002-ben, a választások előtt történt. Gašparovič mindig is össze volt kötve Poórral, a HZDS szponzorával, vállalkozóval. Ő viszont abban az időben nem csak a HZDS-t támogatta, hanem főleg Fico Smer pártját. Mečiar azon igyekezetében, hogy ellenálljon Poór és társai „összeesküvésének”, röviddel a választások előtt kihúzta Gašparovičot a HZDS jelöltlistájáról. És nem sokkal ez után kétségei valóban igaznak bizonyultak. Gašparovič létrehozta a HZD-t, amelyet rögtön támogatni kezdett a Smer szponzorpárosa, Poór és Široký, emlékezik vissza az akkori történésekre Dag Daniš, majd megállapítja: bár Fico a választásokig ismételgette, hogy Gašparovič mennyire nem megbízható, de a Smer és a HZD befolyásos üzleti partnerei viszonylag gyorsan a megfelelő irányba terelték őt.
2004-ben Fico ejtette Schustert, és az elnökválasztás során – „meglepő” módon – Gašparovičot támogatta, ami kifizetődőnek bizonyult. Kukan megingásának köszönhetően Gašparovičot, tulajdonképpen véletlenül, köztársasági elnökké választották. Poór, aki 1998-ig a HZDS, majd 1999-től a Smer (és a HZD) szponzora lett, ünnepelt. Az elhagyott és elárult Mečiart pedig majdnem szétvetette a düh, írja a Pravda jegyzetírója, aki ezt követően leszögezi, hogy 2009-ben a helyzet lényegében megismétlődött. Csupán csak azzal a különbséggel, hogy Mečiar ezúttal – csillapíthatatlan vágya ellenére – mégsem jelöltette magát. Poór és Gašparovič ugyanis már túlságosan megerősödtek, a HZDS pedig túlságosan is meggyengült.
Mečiarnak a tegnapi beiktatásról tényleg és valóban hiányoznia kellett. Az ő szemszögéből ugyanis az államfő történelmi sikere az árulás története, még ha Ivan Gašparovič nézőpontjából ez nem is olyan rossz, mint amilyennek látszik. Poór felől nézve pedig ez egyenesen a hűség története – szögezi le jegyzete végén Dag Daniš.
Felvidék Ma, Pravda, tt.
