A minap történt meg velem, hogy érsekújvári munkahelyemen ezzel a köszönéssel vettem fel a csengő telefont: „Castrum Novum, prosím – tessék.”
A vonal másik végén az úr első megnyilvánulása nem ám valamiféle illedelmes visszaköszönés volt, hanem eképpen hangzott zavart, emelt hangú első mondata: „ A vy mi prvý odpoviete po maďarsky?“ /szerk.: És Ön először magyarul válaszol?/
Gondolom az lehetett a gondja, hogy nem érthette, hogy előbb szlovákul szóltam, s csak ezután következett a magyar köszöntés. Ugyanis nem voltam rest, s megkérdeztem tőle, hogy milyen problémája van a kétnyelvűséggel? A válasza az volt, hogy neki nem a kétnyelvűséggel van gondja, hanem azzal, ha valaki előbb magyarul köszön, s ezután mondja csak el azt szlovákul.
Természetesen tisztáztuk, hogy ő értette félre, mert előbb hangzott el szlovák nyelven, de bennem ez akkor is egy csomó kérdést hozott elő.
Ugyan már, mi történt volna, ha mégis neki lett volna igaza, s előbb magyarul szólok? Tudatosítom, hogy annak ellenére, hogy magyar az anyanyelvem, ebben a frusztrált országban élek, s hogy hivatalos ügyben a „közeg“ megkívánja a szlovák nyelv előtérbe helyezését. Na, de egy ember, aki akár szó nélkül megy el egy baleset helyszíne mellett, vagy egy szemetelő, hangoskodó, ittas, rendbontó csoport mellett, annak megüti a fülét a törvénynek ez a mérhetetlen megsértése? „Felháborító! Magyarul köszöntek nekem az imént!“
Elgondolkodtam azon, hogy mi hozta ki ezt ebből az emberből? Milyen ferde irányzatoknak ült fel? Milyen országban, miféle ideológia és kormány verhette bele ezt „honfitársamba“? Vagy netán magától ily törvénytisztelő vagy kötekedő, ha törvénysértést tapasztal, ha magyar szót hall?
Ezt már sosem tudom meg, egy viszont biztos. Ha alanyunkban meg is volt a sovinizmus csírája, ezt a mai szlovák kormány nem elfojtani kívánja benne nemzeteink békés együttélését remélve, hanem ellenkezőleg, erősíti, szítja szlovák polgártársainkban, hogy ne tűrjék meg a magyar szót az utcán, a hivatalokban, baráti beszélgetésekben. Hát mi lesz ebből? Meddig tűri majd ezt a magyar, a szlovák, a polgár? Ma is éreztem ugyanis, hogy feszültség keletkezett két teljesen idegen ember közt az első mondat után. Meddig nő ez a feszültség? Mikor csattan el az első pofon, és annak mi lesz a vége?
Stugel Tibor, Érsekújvár, Felvidék Ma
