Szerkesztőségünkbe érkezett néhány olvasói levél a „Felvidék, én így szeretlek!” című kisfilmmel kapcsolatban. Olvasóink nagy többsége elismerően nyilatkozik a Promaction alkotócsoport alkotásáról.
Az Anyanyelvünkért Polgári Társulás felkérésére, Bauer Edit EP-képviselő támogatásával készült kisfilm része a szlovákiai magyarok anyanyelv-használatát népszerűsítő kampánynak. A kisfilm főszereplője Varga Anikó, a videót a komáromi Promaction készítette. A Promaction cég vezetője Molnár Csaba, aki fiatal csapatával már több felvidéki magyar kötődésű kisfilmet is készített, többek között a beirtakozási kampány témájában.
Szabó Lajos Glasgowból küldte be hozzánk észrevételét: „Salgótarjánban születtem, magyar vagyok és felvidéki is vagyok és….PALÓC VAGYOK. De szlovák is vagyok, ha bárki akarja. Nagyon örültem ennek a videónak. Nagyon sok szép emlék fűz a felvidék néhány városához, ahová biciklivel, apósommal kerekeztünk. Bukovinka, Ragyolc, Fülek, Losonc stb. És nagyon szeretem a szlovák ételeket, italokat ,és tisztelem az embereket. Az életüket a nyelvüket.”
Udvariné a következőképpen vélekedik a kisfilmről és honlapunk szüneteltetéséről: „A könnyeim is kipotyogtak,amikor ezt a rövid videót megnéztem. Sajnálom, hogy áprilistól szüneteltek.Épp,hogy csak megtaláltalak Benneteket.”
Czinke Zsolt, református lelkipásztor Bátorkesziről így ír levelében:
„Amikor először láttam a sokak által ismert „Magyarország, én így szeretlek” című kisfilmet, már akkor is nagyon tetszett. Azonban ahányszor újranéztem, mindig bántott egy dolog: hogy ezt a filmet egy sörgyárnak kellett elkészítenie, és a végén nem azt olvashattam, hogy „készült a Magyar Köztársaság Kormányának megbízásából”. Ez a mostani kisfilm az alapján készült, és szintén nagyon tetszik. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy van olyan bennünket képviselő felvidéki magyar politikus, aki ezt felvállalta. Köszönet a kezdeményezőknek, a támogatóknak és kivitelezőknek egyaránt.”
Szuhay György lelkész Körtvélyesről az isten szeretetéről és a magyar nemzet küldetéséről is megfogalmaz gondolatokat szerkesztőségünkbe beküldött levelében: Én is szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani néhány kisfilmet, ami nem a Felvidékről szól, még csak nem is a nemzetszeretetről, sőt nincs benne szó 12-es sörről, borovičkáról sem, hanem arról, Aki által megmaradhat népünk, nemzetünk a Felvidéken, vagy bárhol a nagyvilágban! Úgy érzem, hihetetlenül nagy hangsúlyt fektetünk a magyarságunkra és közben pedig az Úr Jézusról néha már csak úgy kötelességből beszélünk csupán! Pedig Ő arra küldött el bennünket, hogy az Ő nevét hirdessük és tegyünk tanítvánnyá minden népet és nemzetet, hogy megmeneküljön a kárhozattól!!! Ilyenkor azt szokták mondani nekem: „Ó Gyuri, de hát az teljesen természetes, hogy Jézus a legfontosabb és csak Ő ment meg stb…” Mégsem érzem, hogy természetes lenne a mindennapjainkban, hogy nekünk Őt kell teljes vállszélességgel, egész életünkön keresztül hirdetni, mert emberek kárhozhatnak el mellőlünk, miközben mi próbáljuk „megmenteni” népünket, nemzetünket, kultúránkat, hagyományainkat és még ki tudja mi mindent!!! Engem is jó érzéssel tölt el, hogy magyarnak születtem és nem tartom „véletlennek”, hogy az Úr ebbe a csodálatos nemzetbe engedett megszületnem, de ezt a nemzetet, éljen a Felvidéken, Erdélyben vagy bárhol máshol, semmilyen emberi bölcsesség, igyekezet, erőlködés nem fogja megtartani, csak egyedül az, ha ez a nép újra Isten kezébe helyezi létét!! (Lk 15, 11…)
Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös célokért irodahálózat igazgatója az alábbi gondolatokat fogalmazta meg a filmmel kapcsolatban: „Kedves Emese, Gábor és csapat! Szívbemarkoló, zseniális munka a „Felvidék, én így szeretlek!” A legkevesebb, hogy a Felvidék Ma portálunkon is népszerűsítjük. A Hír tévében is néztem a kisfilmet és az azt követő beszélgetést, kár hogy a műsorvezető néhány percen belül egy ellenvéleménynek adott hangot. Mert valóban a vélemények különbözősége életszerű dolog, de ez így ünneprontás lett, mert szívesen örültünk volna még egy kicsit felhőtlenül a fiatal, dinamikus csapatuk munkájának.
Én Kiss Ulrich jezsuita szerzetes szeméből olvastam ki ugyanazt a szeretetet, ami engem is eltöltött percről-perce amikor először láttam a kisfilmet.”
Felvidék Ma
