A labdarúgás kétségtelenül a legnépszerűbb sportágnak számít szinte az egész világon. Lehetünk csendes szemlélői vagy éppen hangos szurkolói is a focinak. Nem kivétel ez alól Szlovákia sem, de Magyarország is hasonló cipőben jár.
Szlovákiában a pozsonyi Slovan és a nagyszombati Spartak futballszurkolói a legismertebbek és legveszélyesebbek. A legfrissebb fejlemény a május 11-i nagymihályi Szlovák Kupa döntőjén kialakult verekedés, amelyen a két keménymag a kelet-szlovákiai városban csapott össze a hatszázas létszámú rendőri asszisztálás mellett. Hiába tette el a Szlovák Labdarúgó Szövetség az ország keleti végébe a kupadöntőt, a vérmes szurkolók mindkét táborból odataláltak. Bár nem mindenki jutott el a „tett helyszínére”, hiszen közel száz szlovanistát még Magyarországon lestoppoltak a magyar hatóságok. Szinte minden magyarországi média beszámolt a szlovák szurkolók randalírozásáról, amely a hejőkeresztúri pihenőnél és a forrói benzinkútnál történt. „A hejőkeresztúri pihenőjében festékkel lefújtak és megrongáltak egy ott parkoló kamiont, illetve horogkeresztet rajzoltak a pihenő épületének falára. Az esetet követően a szurkolók egy újabb csoportja a forrói benzinkútnál kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsított, melynek során az ott tartózkodó menetrendszerinti buszjáratot verni, rugdosni kezdte.” – olvasható a rendőri jelentésből. A szlovák sajtó nem annyira kapta fel a témát, bár ha röviden is, de a nagymihályi kupadöntővel kapcsolatban megjegyezte a magyarországi randalírozást.
A Pravda című baloldali szlovák napilap „Szlovákia rendbontókat exportált Magyarországra” című írásában foglalkozik a szlovák futballhuligánok esetével. „A szégyen annál nagyobb, hogy az agresszív szurkolók százait a magyar rendőrség vette őrizetbe, illetve hogy Szlovákia ebben az esetben saját futballhuligánjait exportálta a szomszédos országba” – húzza alá az újság. „Az erőszakot, mint korábban több esetben, most is a fasizmus népszerűsítése kísérte, ami csak aláhúzza a jelenség társadalmi veszélyességét” – szögezi le írásában a Pravda.
Szlovákia vezetői előszeretettel hangoztatták és ma is hangoztatják a fasizálódó Magyarország problémáját. Ideje azonban szembenézni a valósággal és saját házuk táján söpörni. A televíziós felvételeken is jól látható nagyméretű horogkeresztek láttán szinte földbe gyökerezik az ember lába. Nem elég, hogy a bajnoki mérkőzéseken a DAC magyar szurkolóit folyamatosan szóbeli és nem egy esetben fizikai inzultus is éri, most már Magyarországon is garázdálkodnak a „hős szlovák nemzet fiai”. Szlovák kormánykörök sok esetben aggályosnak nevezték, hogy magyarországi szervezetek masíroznak a szlovák állam területén. Az ünnepségekre vagy megemlékezésekre érkező magyarországiak – még ha egyenruhában is vannak – viszont nem tettek sohasem olyat, ami államellenes vagy más nemzetet, fajt támadott volna meg verbálisan vagy fizikailag.
Ha a garázdaságot csoportosan vagy a köznyugalmat súlyosan megzavarva követik el, akkor ott már egy minősített eset alapesetben 2 évig terjedő, minősített esetben akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is számolnia kell az elkövetőnek, hallhattuk az illetékes rendőri vezetőtől. A közel száz szlovanista miatt főhet a feje Ficónak és kedvenc miniszterének, a 2008. november 1-jei DAC-Slovan mérkőzés rendőri támadását helyeslő Kaliňáknak. Vagy netán ez is lepörög róluk, mint minden más?
A futballhuliganizmus velünk élő jelenség, ma sok esetben már külön előre lebeszélt találkozókat beszélnek meg egymás között az ellenfelek és egyenlő számú szurkoló összecsapásával, valóságos ökölharccal intézik el a nézeteltéréseket.
Az erőszak viszont ahogyan május 11-én is láthattuk az utcán folyt. A pozsonyi Slovan és a nagyszombati Spartak szurkolói törtek-zúztak Nagymihályban is és a szlovanisták még rátettek egy lapáttal, hiszen az ősi ellenség földjén, Magyarországon is otthagyták kéznyomukat.
Bizony még sokat kell várni az angol, francia vagy éppen spanyol állapotokra, hogy egy labdarúgó mérkőzés valóban a sportról, a szórakozásról szóljon és ne a szurkolók csatározásáról és a rendőrség fellépéséről.
Karaffa Attila, Felvidék Ma
