Rudolf Chmel (Most-Híd) emberjogi és kisebbségügyi kormányalelnök szerint alkotmánysértő lenne, ha népszavazást írnának ki Szlovákiában a szlovák nyelv kizárólagos hivatali használatáról. A kormányalelnök hivatala tízpontos közleményben fejti ki álláspontját a téma kapcsán a sajtóban és médiában hangoztatott vélemények ellenpontozására.
1. Visszautasítja a nyilatkozat azt a véleményt, hogy a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény módosítása után „elviselhetetlen terhek hárulnának a községekre”. A hivatali ügyvitel kétnyelvűségéről minden település maga dönthet, s döntésében az anyagi lehetőségeket is figyelembe veheti, fogalmaz. A közlekedési táblák és helységnévtáblák költségei nem a községet, hanem az államkasszát terhelik.
2. Egyes politikusok „nyelvi gettót” emlegetnek arra az esetre vonatkozóan, ha a kisebbség a saját nyelvét használná a hivatalokban, nem az államnyelvet. „A törvénymódosítás elsősorban a kétnyelvűség bővítését célozza meg, tehát az államnyelv és a kisebbségi nyelv párhuzamos használatát, ha az adott területen elégséges számú kisebbségi polgár él. A javaslat kiküszöböli a korlátozást a kisebbségi nyelv írásos használatában: a jelenlegi szabályozás ugyanis nem teszi lehetővé kétnyelvű űrlapok, formanyomtatványok, dokumentumok létezését, tehát például egy község, ahol a lakosság 98 százaléka egy nemzeti kisebbséghez tartozik, nem vezethet kétnyelvű jegyzőkönyvet, nyilvántartást stb. A közigazgatásban dolgozó állami alkalmazottaknak kötelességük ismerni az államnyelvet, mivel ezt az állami szolgálatról szóló törvény kimondottan megköveteli”- szögezi le a nyilatkozat.
3. Sokan állítják, hogy a hivatali kétnyelvűség káoszhoz, bábeli nyelvzavarhoz fog vezetni, tisztázatlan, hogy szinkrontolmácsokat kell-e alkalmazni, amit a kormányalelnök hivatala elutasít. „Semmilyen Bábel nem lesz, nem lehet, mert a törvénymódosítás előírja, melyek a hagyományosan használt kisebbségi nyelvek Szlovákiában, amelyekre a törvény vonatkozik. A bolgár, horvát, cseh, magyar, német, lengyel, roma, ruszin és ukrán nyelvet az ország területén évszázadok óta használják. Ezek a nyelvek Szlovákiában honosak, de az államnak legitimizálnia kell használatukat és pontosítani használatuk szabályait.
4. Gyakran vetik fel a kérdést, miért is siet annyira a kormány e törvény megalkotásával, miért nem várja meg a népszámlálás eredményeit. „Az SzK Statisztikai Hivatalának állásfoglalása szerint a lakosság, a házak és lakások összeírásának eredményei a népszámlálást követően 27 hónap múlva, hozzávetőleg 2014 tavaszára készülnek el. Nem látunk okot arra, hogy további három évet várjunk, ha a törvénymódosítás már készen van, s részben meg is tárgyalta a törvényhozás. A községek jegyzékét, melyekre ez a törvény vonatkozik, a népszámlálási eredmények ismeretében a kormány fogja aktualizálni, kormányrendeletben, mivel jelenleg még az 1991-es népszámlálási adatokból elvonatkoztatott jegyzék van érvényben. A demográfiai adatok és ezek alakulása nem közvetlen oka a törvénymódosításnak, annak szükségletét egyrészt az indokolja, hogy az SzK jogrendjében eddig nem elégséges és nem világos módon szabályozta a kisebbségi nyelv használatának feltételeit, másrészt, hogy felborult az egyensúly az államnyelv használatának szabályozása és a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának szabályozásában.
5. Állítólag a törvénymódosítás akadályt gördít a többség és kisebbség közé azzal, hogy megszünteti a kötelező államnyelvű feliratozást a szlovák köztelevízió kisebbségi nyelven sugárzott adásaiban. „A kötelező feliratozás, vagy a kötelező azonnali államnyelvű műsorsugárzás az államnyelvről szóló törvénybe a 2009-es módosításkor került be. A Szlovák Televízióban korábban is létezett ez a gyakorlat, de ennek általános kötelező érvényűvé tételével de facto lehetetlenné vált az idegen nyelvű magántelevíziók működése Szlovákiában, mivel ez a kötelezettség aránytalanul nagy terheket ró az adás működtetőire. Az a fenntartó, mely kizárólag államnyelven sugároz műsort, ilyen extra költségekkel nincs megterhelve. Ennek kiküszöbölése nem jelenti automatikusan azt, hogy a Szlovák Televízió megszünteti a kisebbségi műsorok államnyelvű feliratozását, csupán azt, hogy a magántelevíziók ilyesmire nem lesznek kötelesek. Csak rajtuk fog múlni, feliratozzák-e műsoraikat vagy sem. Azzal érvelni, hogy „akadályt gördítenek a többség és a kisebbség közé”, helytelennek tartjuk, mert ilyen érvelés esetén például egynyelvű kisebbségi sajtó sem létezhetne, amely viszont hosszú évtizedek óta bevett gyakorlat Szlovákiában.
6. Félrevezető az az állítás is, hogy a vegyesen lakott területeken diszkriminálni fogják az önkormányzati vagy államigazgatási szervek alkalmazottainak kiválasztásánál azokat a szlovákokat, akik nem beszélik a nemzeti kisebbség nyelvét. „ A kormány törvényjavaslata e szempontból rendkívül rugalmas, és nem teszi kötelezővé az állami vagy közalkalmazottak számára a kisebbségi nyelv ismeretét. Ez azt jelenti, hogy a nyelvileg vegyes területeken az állami vagy közszolgálati munkakör betöltése nem köthető a kisebbségi nyelv ismeretéhez. Ha az érintett szerv mégis be akarja tartatni ezt a törvényt, természetesnek tekinthető, hogy olyan személyeket is fog alkalmazni, akik beszélik a kisebbség nyelvét. E pontban a törvényjavaslat nem hoz semmilyen változást, hiszen a most hatályos törvény 7. §-ának 2. bekezdése is kimondja, hogy „a község közigazgatási szerve a 2.§ 1. bekezdése értelmében köteles megteremteni a kisebbségi nyelv használatának feltételeit ezen törvény és más jogszabályok rendelkezései értelmében”. A leghatékonyabb mód a kisebbségi nyelv használatának biztosítására az, ha olyan személyeket is alkalmaznak, akik ismerik a kisebbség nyelvét. Diszkriminációról tehát szó sem lehet, mivel olyan legitim követelményről van szó, melynek jogalapját már az alkotmány is rögzíti a nemzeti kisebbségek nyelve hivatalos használatának kimondásával.
7. Sokan kifogásolják a nyelvhasználati küszöb csökkentését arra hivatkozva, hogy már ma is használják a horvát nyelvet pl. olyan településen, ahol csak 17 százaléknyi horvát él. A kisebbségi nyelv használata olyan területen, ahol arányuk kevesebb mint 20 százalék, jelenleg ellentétes a hatályos törvénnyel. A módosító javaslat a létező gyakorlat legalizálásával számol pl. olyan településen, ahol a lakosság kb. 17 százaléka horvát nemzetiségű (Pozsony-Dunacsún).
8. Egyes politikusok felróják, hogy az államnyelvtörvényben megfogalmazott büntetéseket szűkítették, most viszont a kisebbségi nyelvhasználati törvény megszegéséért akarnak büntetni a módosítást követően. A kisebbségi nyelvhasználati törvényjavaslatban megfogalmazott szankciók teljes összhangban állnak az államnyelvtörvénnyel. Csak az állami vagy területi igazgatási szerveket lehet büntetni, ha nem biztosítják a nemzeti kisebbségek nyelvi jogait, illetve a jogi személyeket, ha a vegyesen lakott területen nem biztosítják az életveszélyre, az egészség, biztonság és vagyon kockáztatására figyelmeztető feliratokat a nemzeti kisebbség nyelvén is.
9. Állítólag új terheket ró majd a törvény a vállalkozókra a vegyesen lakott területeken, holott a törvénymódosítás semmilyen új kötelességet nem ró a vállalkozóra, mert a kisebbségek nyelvhasználatára vonatkozó törvényjavaslat rendelkezései a magánszférára nem vonatkoznak, csupán lehetővé teszik pl. a földrajzi nevek feltüntetését a nyelvükön a szakpublikációkban vagy az adott kisebbség nyelvén megjelenő tömegtájékoztatási eszközökben. Étlapot a vendéglőben a nemzeti kisebbség nyelvén kiadni nem kötelező, csupán lehetőség ez is, mert feltételezhető, hogy egy ilyen gyakorlat azoknak a vállalkozóknak az érdekeit szolgálná, akik olyan ügyfelekre is számítanak, akiknek nem szlovák az anyanyelve.
10. Végül arról, hogy alkotmányos lenne-e a kizárólagos szlovák hivatali nyelvért népszavazást kiírni: „A kisebbségi nyelv hivatali használatát az alkotmány 34. cikkelye garantálja, a 93. cikkely pedig kimondja, hogy népszavazás témája nem lehet alapvető emberi és szabadságjog, adó, járulék vagy állami költségvetés, párhuzamosan a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai (beleértve a kisebbségi nyelv hivatali érintkezésben való használatát) az alkotmány második részében, az „Alapvető jogok és szabadságjogok” fejezetben vannak felsorolva”, fogalmazott Rudolf Chmel hivatala közleményében.
www.vicepremier.sk, fma
