A jövőbeli terveket illetően a lelkipásztor kiemeli, hogy elsődlegesen a lelki építkezésre helyezik a hangsúlyt, hiszen hiába szép a templom, ha a padok üresen maradnak…
Lévától 25 kilométerre, a Garam jobb partján fekszik Zselíz. A településhez tartozik közigazgatásilag még Szódó és Garammikola is. A 2001-es népszámlálási adatok szerint lakosainak a száma 7522, s körülbelül egyforma arányban élnek a településen magyarok és szlovákok. A Zselízi Református Egyházközséghez közel háromszázan tartoznak (Garammikolán és Szódón önálló gyülekezet van). A zselízi gyülekezet lelkipásztora Révész Tibor, aki a szintén lelkipásztor feleségével, Révészné Bellai Csillával kilenc évvel ezelőtt került Zselízre, négy esztendő jókai szolgálat után.
Az elmúlt kilenc év nagy része építkezéssel telt el – mondja a lelkipásztor, visszatekintve az eltelt időszakra. Amikor a lelkész házaspár a gyülekezetbe került, azonnal komoly feladatok várták őket. A templom és a parókia közös épülete rossz állapotban volt, de a gyülekezet lelki állapota még inkább változásért, épülésért kiáltott. Éppen ezért – a fizikai építkezésen túl – hatalmas kihívás volt a lelki építkezés.
A fizikai munkálatok a parókia tetőzetének a felújításával kezdődtek, majd a nyílászárók cseréjével folytatódtak. Ezt követte a fűtés korszerűsítése és a templom villanyhálózatának a felújítása. Belülről új festést kapott a teljes épület, és a külső homlokzat is megújult. Ezenkívül rengeteg „apróbb” munkát kellett elvégezni. A kiadások fedezésére a hívek szívesen adakoznak, mert ha látják, hogy fontos egy-egy célirányos gyűjtés meghirdetése, akkor a szívük után a pénztárcájuk is megnyílik. Erejükön felül is adtak az elmúlt években végzett, több tízezer eurót kitevő munkákra a testvérek – dicséri a zselízi reformátusokat a lelkipásztor.
A gyülekezet nem nagy létszámú. A választók névjegyzékében 264 személy található, amihez még legalább harminc gyermek jön. A vasárnapi istentiszteleteket átlagosan hatvan felnőtt és tizenöt–húsz gyermek látogatja. A sátoros ünnepek idején vagy különleges gyülekezeti eseményekkor szinte alig marad üres hely a padokban. A lelkipásztor elmondja: elégedett az istentiszteletek látogatottságával, a nemek arányán viszont szíve szerint javítana, mert hiányoznak a férfiak.
Más gyülekezetekhez hasonlóan itt is az idősebb korosztály az, amelyik fontosnak tartja az alkalmakon való részvételt. Nemcsak a templomi istentiszteleten, hanem az egyházközség által szervezett rendezvényeken is leginkább ők vannak jelen. A lelkipásztor elmondja, hogy a középgeneráció tagjai közül csak kevesen érdeklődnek, azonban a fiatalok és a gyermekek létszáma a gyülekezeti rendezvényeken biztató. A gyülekezet éppen ezért minden korosztálynak kínál alkalmat: van bibliaórájuk az idős asszonyoknak, a presbitereknek, a fiatal asszonyoknak, a fiataloknak, a gyermekeknek. A lelkipásztor szeretne a férfiaknak is megfelelő alkalmat kínálni, hisz nagy szükség van a gyülekezetben az ő szolgálatukra is.
A gyermek-istentisztelet párhuzamosan zajlik a templomi szolgálattal. Gyülekezeti terem híján a parókia konyhájában tartják a foglalkozásokat, ahol egyaránt jól érzi magát a három és a tizenkét éves gyermek is. A létszám tíz és huszonöt gyermek között mozog, ami mindenképpen örömre ad okot a gyülekezetben szolgálóknak. A másik nagyon áldásos alkalom az idősebb asszonyok által látogatott bibliaóra, melyen általában nyolcan–tízen vesznek részt – mondja a lelkipásztor, aki maga is sokat tanul és kap a részt vevő, komoly bibliás hívektől.
A lelkész házaspár fontosnak tartja a gyermekekkel és az ifjúsággal való foglalkozást. Év közben sok különböző alkalom várja az ifjúságot, a nyári szünidőben pedig több táborozási lehetőségre hívják fel a gyermekek figyelmét, valamint buzdítják is őket a részvételre. (A barsi egyházmegye területén hagyományosan mindkét korcsoport számára szerveznek többnapos alkalmakat.) A Kárpát-medencei református fiatalok találkozóján Balatonfenyvesen már négy alkalommal vett részt a gyülekezet és a környék fiatalsága. Az elmúlt év augusztusában pedig első alkalommal rendeztek gyülekezeti napközis tábort. Révész Tibor lelkipásztor úgy véli, várakozáson felül jól sikerült az első próbálkozásuk, hiszen nagyon sok gyermek és fiatal vett részt rajta, beleértve a gyermekek idősebb testvéreit, szüleit, nagyszüleit is, akik besegítettek a szervezésbe, az ellátás biztosításába. A lelkipásztor úgy látja, nagy lehetőség van az efféle táborok szervezésében, mert ezek által is ad alkalmat Isten, hogy a gyermekek vagy a szüleik egyre jobban betagolódjanak a gyülekezetbe, és otthon érezze magát minden korosztály az egyházközség templomában és annak környékén.
A jövőbeli terveket illetően a lelkipásztor kiemeli, hogy elsődlegesen a lelki építkezésre helyezik a hangsúlyt, hiszen hiába szép a templom, ha a padok üresen maradnak… Éppen ezért a zselízi gyülekezet nem a túlélésre rendezkedik be, hanem a misszióra, melynek része egy gyülekezeti helyiség létrehozása is. A gyülekezetben szolgálók pedig hiszik, hogy ehhez minden szükséges erőt és adományt megkapnak Istentől, aki Úrként megőrzi a keveset is, és segít a zselízi reformátusoknak, hogy a mindennapi nehézségek ellenére hűségesen szolgálják Őt.
Kálvinista Szemle 1/2012, Reformata, Felvidék.ma
