A kassai Magyar Főkonzulátus március 15-e alkalmából fogadást adott a Löffler-múzeumban. Gyüre Lajos költő állami kitüntetésben részesült.
A Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul ünnepi beszédében párhuzamot vont az akkori idők és a mai helyzet között. „Az 1848-as magyar forradalom idején egy átfogó átalakulás zajlott, miképpen a mai Európában is történik. 1848-ban a régi világ, Metternich Európája sikeresen ellenállt az idők szavának, nem akarva a változást, az átalakulást.
A változtatni akarók azonban egyre többen lettek, hogy utat követeljenek a jövőnek. Kiálltak Magyarországért. Szembeszálltak az egész Habsburg Birodalommal, hogy a régi abszolutista világ helyén a szabadság, az egyenlőség, és a testvériség világa szülessen meg. Az addig mozdíthatatlannak hitt rendszernek vége lett. Ám a régi világ kimúlta előtt végső erejéből még megtorolta, hogy a kegyelemdöfést tőlünk kapta. Mindennek ellenére Magyarország a megtorlást követően erősebb országként tudott talpra állni és erősebb lett, mint előtte évszázadokon keresztül. (…)
Az 1848-49-es forradalom a szabadság és a remény forradalma volt, amely közösségbe kovácsolta a magyarokat, illetve azokat a népeket, nemzeteket, amelyek harcba szálltak a szabadságért. Ez volt a magyar nemzet egyik legnagyobb közös vállalkozása, amely a mai napig erőt ad nekünk, hiszen nekünk most is szükségünk van olyan közös célokra, amelyek összefogják és mozgósítják a közösséget, amelyek megerősítik és cselekvésre késztetik a nemzetet.
A felvidéki régió sok városához, községéhez fűződnek az 1848-49-es szabadságharc emlékei, elég csak Komáromot, Nagysallót, Peredet, Branyiszkót, vagy Magyarbődöt említenem. Az elesett magyar honvédek emlékét is jó néhány emlékhely őrzi, köszönet érte néhány elszánt személynek, közösségnek.”
Az ünnep azonban alkalom arra is, hogy önmagunkba tekintsünk. Egyfajta számonkérés, mit tettünk, vagy tehettünk volna másokért. A rendszeres lelkiismeretvizsgálat megóvja a bölcsesség lelkét. Megosztottságban élünk ugyan, de március 15-e üzenete a nemzeti egységet sugallja. „Merítsünk erőt őseink elszántságából, nyerjük vissza tartásunkat, életerőnket.” Saját mulasztásainkat kell legyőznünk a siker érdekében, mely egyesíti az embereket. A kudarc az, ami megoszt és szétválaszt. Hinnünk kell abban, hogy képesek vagyunk közös jövőt alkotni. De közben ne feledjük, a szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. „Legyünk hűek a márciusi ifjak esküjéhez, és jelentse ez azt is, hogy bármit hoz a sors, mi magyarok, ki fogunk állni egymásért.”
Ez alkalommal is, a hagyományhoz híven, kitüntetés átadására került sor. A főkonzulasszony Gyüre Lajosnak adta át a Magyarország köztársasági elnöke által adományozott Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. Az indoklás szerint, sokoldalú irodalmi munkásságáért, a szlovákiai magyar kultúra és irodalom szolgálata érdekében végzett áldozatos tevékenységéért. Majd ismertette életútját. „Amikor ön született – folytatta Czimbalmosné Molnár Éva – 592 ezer magyar élt az országban. Akkorra, amikor ön nyilvánosság elé léphetett, bizony megfogyatkozott a szlovákiai magyarság… A jelenleg ismert népszámlálási adatok tükrében is bíznunk kell abban, hogy a tragikus fogyás megáll, a magyar családok, a magyar fiatalok és ezáltal az egész szlovákiai magyar közösség gyarapodni fog a szülőföldjén. Hogy Gyüre Lajosnak és társainak legyen kinek írnia, hogy legyen aki olvasni fogja írásait.”
A kitüntetett költő köszönetet mondott. Azzal kezdte, nehéz ilyen helyzetben megszólalnia, de március 15-én mégis könnyű. Annál inkább, mert érezzük, az anyanemzet figyel ránk, számon tart minket. Utalt a magyarbődi eseményekre, az első kassai csatára, amikor a lengyelek Bárcánál mentették meg a helyzetet. „Én is ott voltam Bárcánál!” – kijelentés jelszóvá vált. Kazinczy jelmondata, nyelvében él a nemzet, mindmáig él. Ő anyanyelvi iskolákat létesített különböző nemzetiségek számára. Azok családja, akik ezen a területen működnek, megsínylik az áldozatvállalást. A gyerekek külön is, ha a szülő távol van. Mégis, tennünk kell dolgunkat, mert tudatnunk kell, élünk, vagyunk és szeretnénk továbbra is megmaradni!
Az ünnepség ezután a Thália Színházban folytatódott, ahol a főkonzulasszony fölolvasta Orbán Viktor miniszterelnök levelét és Bartal Károly Tamás nyugalmazott jászóvári apát mondott beszédet, majd a Thália színművészei: Gál Tamás, Kövesdi Szabó Mária, Pólos Árpád, Ponty Tamás és Varga Lívia színművész adtak ünnepi műsort.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33041,33124,33009,32993,33107,33085,33075,33062,33018,33010,32984,32992,32983,32988,32971,32973,32943″}