Már megszokhattuk, hogy egymást követik a jobbnál jobb programok a komáromi Selye János Gimnáziumban. Márciusban sincs ez másképp.
Március 21-én délelőtt 10 órától Erőss Zsolt hegymászó tart előadást a gimnázium aulájában, majd a Zrínyi Ilona matematikaverseny kiértékelésére kerül sor.
Március 23-29. között spanyol középiskolás diákok látogatnak a Selye János Gimnáziumba az eTwinning program keretében.
Az alábbiakban két korábbi eseményről szóló beszámolót teszünk közzé, melyeket Paluska Zsuzsanna, IV.H osztályos tanuló készítette. Az első írás a március 15-i kopjafaállításról, a második a gimnazisták kirándulásáról szól.
Kopjafa Székelyudvarhelyről
A Selye János Gimnázium március 15-én rendhagyó ünnepségének keretén belül felavatta az iskola előtt elhelyezett kopjafát.
A délelőtt folyamán Elek József tanár úr tartott előadást az elsősök számára 1848. március 15. előzményeiről, az iskola énekkarának tolmácsolásában elhangzott még néhány kuruc nóta is. Délután két órakor pedig sor került a kopjafa leleplezésére, amelyet a gimnáziumba egészen Székelyudvarhelyről hoztak az ottani testvériskolánkból, a Tamási Áron Gimnáziumból. A felavatáson részt vettek a Rákóczi Szövetség által fogadott szombathelyi diákok is. Cséplő Cintia szavalata után Elek József történelemtanár elmondta, mi is tulajdonképpen a kopjafa. A kopjafa tehát lényegében székely szokás szerint egy sírjel, amelyet manapság emlékhelyeken használnak nemzeti szimbólumként. Andruskó Imre igazgató úr beszéde után dr. Viola Pál, az öregdiákok baráti köre elnökének jelenlétében leleplezték az emlékművet, majd megkoszorúzta a tanári kar képviselete, a Rákóczi Szövetség helyi szervezete és a diákönkormányzat. Vendégeink, a szombathelyi Szent Norbert Premontrei Gimnázium diákjai pedig az Iskola emlékszalagját tűzték fel a kopjafára.
Végül pedig az iskola énekkara Stirber Lajos vezetésével elénekelte a Székely himnuszt, amelybe a közönség is bekapcsolódott. Méltón leróttuk tehát kegyeletünket a forradalom hősei előtt, az iskola előtt büszkén álló kopjafa pedig példát mutat nekünk a magyarok közti, határokon is átívelő összetartásra.
Paluska Zsuzsanna
A komáromi Selye János Gimnázium sítúrája Gerliztenben
Egy szép márciusi vasárnap reggelen a Selye János Gimnázium második évfolyama és az idegenlégiósok (elsősök, harmadikosok) befészkelték magukat két buszba, és nekivágtak a hosszú, Gerlitzenbe vezető útnak.
A buszban szorongás vett rajtam erőt, hiszen én nem tudtam síelni, fogalmam sem volt milyen az, és egy kicsit hatalmába kerített az elveszettség érzése. De aztán rá kellett jönnöm, hogy semmi okom nincs aggodalomra. A hét órás út után frissen, kipihenten csöppentünk a Hotel Mittagskogel valamelyik jól, vagy kevésbé jól fűtött szobájába. A vacsora után a táborunkban fellelhető két gitárnak köszönhetően mindjárt első este kellemes tábortűzi hippihangulat alakult ki- bár tüzünk nem volt, csak egy csomó lelkes emberkénk. És persze azonnal megosztásra került az első kép az interneten.
Másnap reggel az Álomszuszék ébredj, hasadra süt a nap c. dalocska ébresztett minket. Aztán kiderült, hogy tényleg süt a Nap, de nem a hasunkra, hanem az arcunkra- merthogy a hét végén mindenki vörösre meg barnára pirulva hagyta el a tábort…Na de ne szaladjunk ennyire előre.
A síelésre kiéhezett diákokat csoportokba osztották oktatóink, majd megkezdték a műhó szántását a hegyeken. Én pedig megismerkedtem a sílécekkel és ráléptem (a sílécre is) a profi sízéshez vezető rögös útra…(na jó, csak viccelek)
A keddi napon a II.B és C osztály adott műsort nekünk, ami azt jelentette, hogy Sütő Zsuzsi egy szál gitárral dalokat énekelt, amibe aztán lelkesen beszállt az egész tábor is, és a retró daloktól kezdve a Csillag vagy fecskén keresztül mindent énekeltünk.
Aztán egyik reggel arra ébredtünk, hogy a másodikos fiúk egy részének fején mintha keresztülment volna a fűnyírógép, különböző mintázatokat fodrászkodtak a fejükre, ami nem kis mulatságot okozott az egész csapatnak.
Csütörtökön meg a IV.H és a II.A készítette el műsorát. Először mi, lányok énekeltük el az idei sítábor indulóját, amelyet a Micimackó dallamára szerkesztettünk össze Egy napon mikor a selyéseknek semmi dolga nem akadt kezdettel. A második szakaszban a fiúk rukkoltak elő sajátos kis előadásukkal, amit nagy röhögések követtek a közönség soraiból.
Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni a gitározásokat, az énekléseket, meg persze magát a síelést. Meg persze semmit sem ért volna az egész, ha nincsenek esti lelkizések, beszélgetések és persze ágyban vacsorázás éjjel, takarodó után. Az esti maffiázások után pedig hab a tortán a hazafelé úton a hét órás maffiázás volt, amik közben megjártuk Aprajafalvát, Középföldét és még a Százholdas pagonyt is.
Ezúton is szeretném megköszönni az összes tanárnak, kísérőnek, akik vigyáztak ránk és figyelték eséseinket a meredek lejtőkön, meg berontottak a szobákba éjjel fiúkat keresni. És külön köszönet Labancz tanár úrnak, aki egész idő alatt velünk, kezdőkkel foglalkozott és megtanított minket a lehető legkevesebb eséssel lejönni a pályán.
Előre megmondták, de csak most fogom fel igazán, milyen erős összekovácsoló ereje volt ennek az egy hétnek. Új barátokat szereztünk, közelebb kerültek egymáshoz az emberek, a lefelé száguldás élménye mellett ezt a nagyon nagy ajándékot kaptuk még itt. Egy hét alatt.
Paluska Zsuzsanna (IV.H)
Felvidék.ma
