Apátfala Losonc közvetlen szomszédságában lévő település, az első írásos említése 1548-ból való. Losonc 1892. január 1-i hatállyal egyesült az addig önálló Losonc-Tugár mezővárossal valamint Kisfalu és Fábianka községekkel, de Apátfalva, annak ellenére, hogy már a 19. század közepe táján csaknem összeépült Losonccal nem. Erre csak jóval később, 1940-ben került sor, amit a 2. világháború után megerősítettek. A település az 1989-es változások után kezdeményezte az önállósulását, de a helyi népszavazáson a többség a Losonchoz való tartozás mellett szavazott.
Mint az egy, a losonci Állami levéltárban őrzött helyrajzi, a hely- és dűlőneveket is megörökítő térképről 
is kiolvasható lakosságának nem csekély hányadát akkor is szlovákok alkották (a szlovák helynevek magyar helyesírással kerültek a térképre), s ez a későbbiek folyamán is így volt.
A település határában található a Királydomb, melynek közelében az 1239-1240-es években Dénes nádor egy ciszterci kolostort szeretett volna kialakítani, ami azután meg is történt. Ezt bizonyítja egy 1311-ből származó leírás, amely a kolostor agyagos földjéről elmélkedik, egy 1469-ből származó leírás pedig arról számol be, hogy a település határában a kolostor tulajdonában lévő malom működött.
Ehhez a helyhez kötődik a történetírásban is jegyzett esemény, amikor Hunyadi János serege 1451. szeptember 7-én vereséget szenvedett Giskra huszita seregétől.
A községben telepedett le Perliczi János Dániel (1705-1778) neves orvos és gyógyszerész. A nemesi (birtokos) családok közül a Prónay és Cebrián családokat kell kiemelni. Az utóbbi sarja volt Cerbrián Róza, aki példamutató hűségének, kitartásának köszönhetően a világhírnevet szerezett Hubay Jenő, hegedűművész felesége lett. Házasságkötésük után a községhez tartozó Szalatnán, az mai is megtalálható kastélyukban élték le nem mindennapos szépségű és tartalmú életüket.
Sok egyéb helyi történet mellett Hubay Jenő és Cebrián Róza egymásra találásáról is olvashatunk a szlovák nyelven megjelent Csak az emlékek maradtak… (Ostali len spomienky…) c. könyvben, amely Losonc város kiadásában jelent meg. Szerzője, a községből származó Adamová Mária, a losonci levéltár nyugalmazott igazgatónője. A szerzőnő helyi lakosoktól gyűjtötte össze és jegyezte le a történelmi szempontból sem érdektelen történeteket és elbeszéléseket, beleértve a saját, helytörténeti kutatásaiban feldolgozott eseményeket is. Az „adatszolgáltatók” közül kiemelném Elena Majerčíková Filipová, tanítónő nevét, aki ma már nincs közöttünk, de életének nagy részét szentelte annak, hogy kutassa, összegyűjtse és azokat megőrizve továbbadja a településre vonatkozó adatokat.
A kötetnek ha nem is folytatása, de érdekes kiegészítője az ugyancsak szlovák nyelven megjelent Apátfalvi menyecskék/feleségek receptjei (Recepty opatovských ženičiek) c. könyv, amelynek anyagát Mária Adamová ugyancsak a helyi lakosoktól gyűjtötte össze. Nem véletlen a két kötet adatközlői listái közötti részbeni átfedés. Ebben a könyvben helytörténelmi eseményekről nem sokat olvashatunk, ételekről, italokról viszont annál többet. A közzétett, színes fényképekkel is illusztrált receptek között több helyi specialitás is szerepel.
Puntigán József/Felvidék.ma
