Vizualitás és textualitás különféle párbeszéd-lehetőségeivel foglalkozik kiemelten az októberi Irodalmi Szemle Kép/szöveg című tematikus blokkja.
A blokk egyik fontos szerzője Magolcsay Nagy Gábor, aki két rejtvényverse mellett a szám illusztrációs anyagát is jegyzi: a képek a Metanoia Park című kiállításáról származnak. Erről a kiállításról szól Áfra János Kép épül, szöveg bomlik című tanulmánya, amelyben a szerző a „metanoia” kifejezés jelentését is kutatja: a szó egyik jelentése „megtérés”, ami új nézőpontba állítja kép és szöveg kapcsolatának vizsgálatát. A szám közli Zsámboky János alias Johannes Sambucus nagyszombati származású reneszánsz költő verseit nagy sikerű Emblémáskönyvéből, amelyet még Shakespeare is használt (Csehy Zoltán fordításában). Nádas Péter képleíró művészetét Szabó Lovas Emőke vizsgálja az Emlékiratok könyve című nagyregény egy fejezetén keresztül, Novák Anikó pedig Tolnai Ottó áruház- és múzeumprózájának jár utána.
Október 28-án ünnepelné 84. születésnapját a nemrég elhunyt Dobos László, az Irodalmi Szemle alapító főszerkesztője. A Dobos László öröksége című blokkban előbb Kabdebó Lóránt emlékezik Dobosra, majd pedig a lap korábbi szerkesztői közül négyen: Kulcsár Ferenc, Tóth László, Tőzsér Árpád és Varga Imre válaszolnak a szerkesztőség körkérdésére Dobos László írói, lap- és intézményalapítói örökségéről.
Tóth László megjelenés előtt álló „beszélgetőkönyvéből” A szövegember címmel közöl részletet a lap. Ez a részlet visszautalás is a Kép/szöveg című tematikus blokkra, hiszen Tóth László saját képverseire is kitér benne, végül pedig ehhez az általános következtetéshez jut el: „tulajdonképpen a személyiségképzés és személyiségmegőrzés kérdése körül mozog egész (eddigi?) költészetem; a diktatúrák egyedüli ellenpontja, az értéknivelláció egyedüli ellenszere az autonóm személyiség lehet”. Esszészerű szöveg Friedrich A. Kittleré is (Drakula öröksége), a témája azonban teljesen más: a Benkő Krisztián fordításában közölt írás második része (az első a Szemle augusztusi számában volt olvasható) a gyorsírás, a vámpírizmus és a fonográfok kapcsolatát elemezi, kitérőket téve az agykutatás és a pszichoanalízis különféle területei felé.
A hagyományos Ízlések és pofonok című rovatban két kötet kap ezúttal figyelmet: Ardamica Zorán tanulmányba hajló kritikájában Németh Zoltán A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája című könyvével foglalkozik, Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című regényét pedig Csillag Lajos és Paszmár Lívia vizsgálják egy-egy kritikában.
Kérjük tekintse meg az Irodalmi Szemle weboldalát ITT>>>.
szp, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48745,48570,47309,45837,45333,44679″}
