Benkő Lászlót, a magyar történelmi kalandregények legnépszerűbb mesterét a Honfoglalás, a Tatárjárás és Viharlovasok trilógiák szerzőjeként ismerhetjük.
Európa az 1520-as években jár. Végvári vitézek, portyák, török és magyar kémek, kesze-kusza váratlan események szabdalta világ.
Az Oszmán Birodalom II. Szulejmán szultán hatalma alatt gőzerővel terjeszkedik Európa felé, miközben V. Károly német-római császár láthatóan nem képes mit kezdeni a török terjeszkedéssel. A legnagyobb veszély a II. Lajos király korabeli Magyarországot, a Szapolyai János vajda uralta Erdélyt és a mai Horvátországot fenyegeti, ahol a Zrínyi család mindenkinél keményebben és határozottabban lép fel a boszniai pasa portyázói ellen…
Ismerje meg a XVI. század első felének magyarországi történéseit, a Szigetvárt védő s a törökkel egész életében ádázul, megalkuvást nem ismerve küzdő „gránitlelkű” Zrínyi Miklós gróf személyes sorsát.
Tegyen egy különleges időutazást ebben a nagyívű kalandregényben a török által megtámadott, felperzselt falvakban, vágtasson a felsorakozott janicsárok sorfalának.
Hallgassa ki II.Szulejmán terveit, Ferdinánd és Szapolyai János, az özvegy Mária és Izabella királynék elgondolásait, és megértheti Martinuzzi Fráter György különös egyensúlykeresését, de ott lehet az árulók végzetének beteljesülésekor is.
Legyen ott Bécs, Pest vagy Szigetvár ostrománál, a Somló-hegyi csatánál, vagy hadakozzon életre-halálra a Délvidék mocsaraiban, s közben figyelje, miként alakul a történet narrátorának, Török Kristófnak és családjának sorsa gróf Zrínyi Miklós mellett, a szigetvári hős árnyékában, aki soha, semmitől és senkitől nem félt.
Élő Emlékezet
„Három állatnak magánosan való természetit kell a vitéz embernek hordozni. Ezek azok: róka, oroszlán és erdei kan. Miként a róka a prédát tudja megkerülni, megkémlelni, minden környül való kelepcéket és hálókat eltávoztatni, ugy a vitéznek az ellenség állapatját kell szemlélni, és megtanulni előbb, hogysem reá megyen. Mely serényen megyen az oroszlán az ellenségre, és mely vitéz resolutióval, ugy kell a vitéznek is osztán, minekutána már elszánta magában, ellenségére menni. És miként az erdei kan, ha vadászok kergetik megáll és holtig nagy merészséggel oltalmazza magát, ugy a vitéz embernek is kell cselekedni; mikor annyiban jut állapatja, hogy nincs más mód becsületes megmaradásban, utolsó lélekzetig kell vitézséget mutatni.”
Az idézet szerzője dédapjára gondolhatott, mikor az erdei kanra vonatkozó sorokat 1650 körül megfogalmazta Vitéz hadnagy című művében. Érdekes azonban, hogy éppen ő nem tartotta szem előtt saját gondolatait („az erdei kan, ha vadászok kergetik megáll és holtig nagy merészséggel oltalmazza magát”), hiszen 350 évvel ezelőtt pontosan ezen a napon egy sebzett vaddisznó után indult a kursaneczi erdőben. Vadászaton voltak ott, amelynek már a végéhez közeledtek, mikor az egyik társa a következőképpen szólt hozzá: „Én egy kant sebesítettem, mentem a vérén: ha utána mennénk, elveszthetnők.” Erre fogta rövid puskáját, és egy szolgájukkal a sebzett állat után lovagoltak.
A szerző a történelem kitűnő ismerője volt, így pontosan tudhatta, hogy I. Szent István király fia, Szent Imre herceg miképpen vesztette életét. Erről a krónikák így szólnak: „István király fiát… egy vadászat során egy vadkan szétszaggatván, siralmas halállal meghalt.” Nem tudhatta azonban, hogy 1664. november 18-án a történelem megismétli önmagát. Másodjára is megesett ugyanis, hogy a magyarok számára rendkívül fontos személyt sebzett halálra egy vaddisznó, és másodjára is megesett, hogy ezzel politikailag mély hullámvölgybe került az egész nemzet. A szerző, miután a sebzett vad után vágtatott, zavaros körülmények között több végzetesnek bizonyuló sebet szerzett. A helyszínre érkező szolga így számolt be az esetről: „… gyalog a sűrűbe befuték én. Hát ott fekszik, még a bal kezében, mint tetszett, az ér gyengén lüktetett; de szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak meghala.”
A szerző halála máig tisztázatlan, a gyanús körülmények összeesküvést sejtetnek. Ami bizonyos, hogy a „vadászbaleset” I. Lipót német–római császárnak, magyar királynak és IV. Mehmed török szultánnak is hasznára vált. A szerző halálával azonban a magyarok óriási veszteséget szenvedtek el. 350 éve egy személyben veszítették el az akkor már a Habsburgoktól függetlenedésre törekvő politikai vezetőjüket, az Európa szerte „Magyar Marsként” ismert legkiválóbb hadvezérüket, a hadtudomány meghonosítóját, ragyogó művelőjét és nem utolsó sorban mesteri barokk író-költőjüket, többek között a Szigeti veszedelem szerzőjét, gróf Zrínyi Miklóst.
Emlékezzünk rá!
A kötet Facebook oldala megtekinthető ITT>>>
A könyv a Családi Könyvklub online katalógusából rendelhető meg.
Felvidék.ma
