A Komáromi járás második legnagyobb lélekszámú településen méltó befejezése volt falunapi ünnepségnek a Székelykapu megáldására és felavatására a kurtakeszi Millenniumi parkban.
A rövid kultúrműsor után házigazdaként, elsőnek Varga Ervin polgármester mondott ünnepi beszédet.
„Mi is az a Székelykapu? Nagy, fedeles, kötött, többnyire díszített kapuépítmény. Nyírő József a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét bemutató írónk talán a leghívebben foglalta össze, mi is valójában a székelyföldi székelykapu:
A székely ház mértékadó dísze és koronája, melyet valósággal családjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyébe újat teremt, mert a székelykapu tényleg él és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében, – élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja” – kezdte beszédét a polgármester.
Majd így folytatta: „Székelyföld, Kárpátalja, Felvidék mind a közös Európa szerves része. Nincs még egy olyan világrész, mely a civilizáció többezer éves története során ennyi kulturális értéket teremtett volna, és nagyobb hatással lett volna a világ lakóinak életére.
Hogy kontinensünk korábban szétdarabolt földje és megosztott államai a harmadik évezredben – az Európa Unió révén – közelednek egymáshoz, és az európaiság fogalma egyre több, e világrészen fekvő állam jelzője lesz.
Vajon tényleg közeledünk e egymáshoz mi, a Trianon után szétdarabolt és megosztott, az anyaországon kívül rekedt magyarok? Vajon érthetőek vagyunk e Európa számára?
Értik-e, érti-e a művelt nyugat, hogy Trianon nóta van kétségünk afelől, hol a hazánk. A haza, a szülőföld az otthon fogalmának számunkra sokszor más az üzenete, kétséges, bizonytalan, szívszorító.
Nem értik, talán nem is érthetik, mit jelent szemünk sarkában a könny, mikor csodálkozva kérdezik a határon kívül rekedteket – hallva magyarul beszélni: Hol tanultak meg ilyen jól magyarul?
Most itt a marcelházi székelykapu előtt állva bízom abban, hogy a nagy távolság, a szétdaraboltság ellenére Sepsibükszád és Marcelháza barátsága segít sokak számára – még ma is- az ismeretlen, titokzatos Erdély megismerésében. Ez a szimbolikus kapu kifejezi azt a reményt, hogy amit erőszakkal elválasztottak, azt mi kössük össze a két falu egyre mélyülő barátságával. Talán így közeledhetünk egymáshoz egy céllal és egy akarattal:Hinni szépben, igazban, jóban, s töretlen hittel maradni a szülőföldünkön ember, magyar. Legyen ez a kapu szimbóluma településünk vendégszeretetének, legyen jelképe a barátságnak és az összetartozásnak, valamint jelképe a jövő nemzedéknek” – mondta a polgármester.
Őt követte testvértelelpülésük, a magyarországi Vasad polgármesterének Marton József Zoltánnak felszólalása.
„A Székelykapu – fába vésett testvériség! Azt jelzi majd az utókornak: vagyunk és leszünk – a másét nem kérjük, de a mienket sem adjuk! Három dolgot testesít meg: az erőt, az ősiséget a motívumkincseivel, és a méltóságot: kapuállítási joga, csak a szabad embereknek volt. Akik szabadon élhették meg emberi méltóságukat. Kiemelte a felavatás előtt álló székely kapu különlegességét, mely a székelyek és a magyarok felbonthatatlan együvé tartozásában ölt testet, és kifejtette, hogy a székely kapu számára az ősiség, a méltóság és az erő együttes, más szóval maga az örök élet” – mondta Marton József Zoltán.
Harmadik felszólaló a kárpátaljai baráti Gát község polgármestere, Lokita István volt, aki beszédében hangsúlyozta:
„Egy Emlékmű létrejöttének akkor van értelme, ha az emberekben, akik nézik valamit elindít. Ha sok ember fejében ugyanaz a gondolatfolyamat indul el, akkor a túlparton nem csak homokszemek mozdulhatnak, hanem sziklák törhetnek, földrészek alakulhatnak. Ahogy Széchenyi mondta: egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen. Azt hiszem, hogy ez a mai kiemelkedő esemény nyomatékos bizonyítéka annak, hogy mi magyarok, éljünk anyaországon belül vagy határain kívül, teszünk és tenni akarunk a magyarság fennmaradásáért Európában.
„Nyitott kapu Európa felé” a kulcsmondata a mai ünnepélyes eseményünknek. Én, és még sokan hisszük Kárpátalján, hogy egy nagy, egységes nemzetté válhatunk. Lehet, hogy nem egy országon belül, de egy határok nélküli nyitott Európában eggyé válhatunk. Európa jövője is a közös értékek megőrzésében rejlik. 
Bízunk benne, hogy aki magyarnak vallja magát, bármerre is éljen a világban, büszkén és szabadon tehesse gondolataiban, nyelvében, szavaiban, cselekedeteiben, és érezze az összetartozás erejét. Hiszem, hogy erre vágynak a magyarok világszerte!” – mondta Lokita István.
A kaput megáldották és megszentelték az egyházak helyi képviselői, Rácz Elemér református lelkész és Kóňa Márió katolikus plébános.
A székelykapu-avatásán a helyi hagyományőrző népdalkör, Zsapka Zsolt és Madarász András duó, valamint a sepsibükszádi fúvószenekar lépett fel.
Vasad, Gát és Marcelháza polgármestere átvágta a kifeszített nemzeti színű szalagot, felavatva ezzel a kaput.
Ünnepség a székely kapu megkoszorúzásával ért véget.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”47512,52444″}
