„Emlékszel-é a szép napokra,
Midőn oly boldogak valánk,
És minden oly szép összhangzással
Mosolyga ránk,
Emlékszel-é? ”
A kertvárosi sétány ősfái között foszlanak el a villa kapuján ülő kopogtató lomha puffanásai. Elgondolkodva fürkészem végig a virágágyásokkal körülölelt belső kertet, amikor megnyílik előttem vendéglátóim bejárata. A mediterrán házba belépve szinte minden falról törökverő vitézek, kuruc főtisztek, vármegyei főügyészek, földbirtokosok portréi tekintenek rám vissza. A vitrinekben sorakozó jelvények és kitüntetések mellett az alsósztregovai Madách család címere függ a falon. A nemesi légkör majdnem megcsal, és egy pillanatra már-már elhiszem, hogy a Nógrád vármegyei ősi Madách birtokon járok. A konyhából kiszűrődő portugál csevegés döbbent rá: a brazil metropolisz, São Paulo egyik patinás zöldövezetében vagyok, ahol a fülledt decemberi hőség ellenére szabaddá tette egy délutánját a költő, író Madách Imre dédunokája, Lázár Flóra és fia, Madách Martinique, hogy interjút készíthessünk.
Az ember tragédiája írójának családja egyike azon kevés magyar nemzetségnek, amelyik törzsfáját egészen az
Árpád-házi királyok koráig képes visszavezetni. A család őse, Radun de Oszlán már 1235-ben II. András királytól kapott donációt. Ennek fiai közül Madách de Oszlán és leszármazottai tették vitézségükkel ismertté a – már vezetéknévként használt – Madách nevet. Adománylevelüket IV. Béla erősítette meg, első Zólyom vármegyei birtokukkal pedig III. András jutalmazta a őket.
Alsósztregovát 1430 óta bírta a család, innen ered az ún. sztregovai ág, vagyis Madách Imre felmenői. Találunk közöttük törökverő hősöket, – mint Madách János – vagy alispánokat, főügyészeket, de az író, költő nagyapja kora egyik legsikeresebb ügyvédjeként a Martinovics-per tizenhárom vádlottjának látta el védelmét . Id. Madách Imre császári és királyi kamarásként visszavonultan gazdálkodott alsósztregovai birtokán.
Ifj. Madách Imre (Alsósztregova, 1823. jan. 21. – Alsósztregova, 1864. okt. 5.) költő, író, politikus. Pesti joghallgató korában már hat nyelven írt-olvasott. 1842-ben Sréter János alispán mellett ügyvédi oklevelet szerzett, majd 1844-ben már táblabíróként működik. Rá egy évre feleségül vette Fráter Erzsébetet, Nógrád vármegye alispánjának húgát. 1846-1848 között vármegyei főbiztos.
A világosi fegyverletételt követően Kossuth Lajos titkárának bújtatásáért raboskodott, 1854-en feleségével elváltak. Utolsó éveiben költemények, drámák, tudományos munkák egész sorával egészítette ki addigi irodalmi életművét. Az 1859-1860 között írt Az ember tragédiája – Madách fő műve – a magyar irodalom és drámairodalom egyik legkiemelkedőbb darabja .
De hogyan alakult Madách Imre leszármazottainak további sorsa? Ifj. Madách Imre egyetlen fia, Madách Aladár 
(1848-1908) író, költő, spiritiszta bírói vizsgája letételét és fiatalkori európai körútjait követően visszavonultan gazdálkodott alsósztregovai birtokán. Győrben kelt egybe Fekete Máriával, akivel megszületett közös gyermekük, Madách Flóra (1893-1980). A Kuchinka István felvidéki földbirtokossal összeházasodó Madách Flórának két fia született. Madách István (1913-1988) a II. világháború után Salzburgban telepedett le, Madách Vilmos (1915-1965) pedig Kiskunfélegyházán hunyt el. Miután Madách Flóra felbontotta a Kuchinka Istvánnal kötött házasságát, 1918-ban férjhez ment dr. Lázár Pál földbirtokos bankigazgatóhoz. Ebből a házasságból született 1919. október 14.-én Losoncon Lázár Flóra, a XXI. században még élő utolsó dédunokája Madách Imrének.
1919 őszén az ezeréves ország romokban hevert. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten román megszállócsapatok állomásoztak, a szegedi ellenforradalmi erők pedig még közel sem rendezték soraikat. A Felvidéket – így Alsósztregovát is – csehszlovák csapatok szállták meg, a trianoni békediktátum eredményeképpen pedig Madách családja az ősi birtokaikkal együtt csehszlovák fennhatóság alá került. A Csehszlovák Köztársaság törvényhozása minden lehetséges alkalmat felhasznált a számára idegen nemzetiségű nagybirtokos réteg gazdasági hatalmának meggyengítésére, vagy egyenesen megszüntetésére. Így az 1919.-1920. évi csehszlovák földreform szellemiségének és az 1919. ápr. 16.-án elfogadott ún. elkobzási törvénynek jegyében a Madách család mintegy ötszáz éves birtokainak tekintélyes része is államilag kisajátításra került.
A megváltozott körülmények között Lázár Flóra már csak gyermekéveit tölthette az alsósztregovai családi kastélyban. A magyar társadalmi élet egyik központjául is szolgáló birtokot elhagyva tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. A Felvidék déli sávját Magyarországnak ítélő II. bécsi döntést követően ismerkedett meg 1938 novemberében Losoncon az akkor bevonuló magyar csapatok kötelékében odaérkező Bezegh-Huszágh István huszárhadnaggyal egy magyar bálban . A Sopron vármegyei huszártiszt a Ludovika Akadémia elvégzését követően az 1936. évi berlini olimpiai játékokon öttusázóként képviselte Magyarországot.
Édesapja, Bezegh-Huszágh Miklós 1928-1932 között Budapest rendőrfőkapitányaként működött . A két fiatal megismerkedésből 1940. október 8.-án házasság lett, a pár pedig végleg Budapestre költözött. Első két gyermekük még itt jött világra. A Váci utca és Kígyó utca sarkán élő család Borbolya lánya 1941 őszén, Orsolya pedig 1943-ban született. Bezegh-Huszágh István mindeközben részt vett 1941 áprilisában a Jugoszláviában lefolyt harcokban, majd 1942-1943 között a szovjet elleni hadjáratban. A II. világháború végén már vezérkari századossá lépett elő, Lázár Flóra édesapja pedig – feleségével szintén Budapestre költözve – a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál 
helyezkedett el, aminek a háború végén az ott elhelyezkedő értékek Nyugatra menekítésében segédkezett. A család 1944 decemberében Magyaróvár érintésével Bécsbe menekült, majd Griesbach községben érte őket a háború vége.
Már Nyugaton jött világra harmadik gyermekük, az 1946-ban született Katalin. A család közel hat évet töltött németországi menekülttáborokban – megjárva Münchent és Baden-Badent is – mígnem 1951 júliusában sikerült letelepedniük Brazíliában. Flórát és férjét szüleivel, illetve három gyermekével együtt Bezegh-Huszágh István unokatestvérének meghívására Kánya Bertalan fogadta São Paulóban. A családfő először egy panzióban helyezkedett el. Lázár Flóra német és francia nyelvtudásának és kézügyességének köszönhetően magániskoláknak kezdett el egyenruhákat készíteni, majd férje hamarosan az egyesült államokbeli Ford autógyár egyik São Paulo-i terjesztőjévé lépett elő. 1953-ban Brazíliában született utolsó gyermekük, Madách Martinique. A család a brazíliai magyar kolónia életében folyamatosan részt vett. Lázár Pál 1956 után a São Paulo-i Pannónia Klub működtetésében vállalt többször önkéntes munkát és – örökös díszelnökként – nevéhez kötődik az évtizedeken át megrendezésre került São Paulo-i magyar ún. Szeretetbálok megszervezése. Brazíliában 1978. májusi halála előtt még saját verseskötete jelent meg . Férje halálát követően 1980-ban Madách Flóra – az író unokája – is Brazíliában hunyt el.
A család a birtokukban lévő Madách-dokumentumokat 1987-ben a balassagyarmati Palóc Múzeumnak ajándékozta.
Bezegh-Huszágh István 1998 júniusában halt meg, de Madách Imre dédunokája, Lázár Flóra – vagy ahogyan ismerősei hívják az idős hölgyet: „Lola néni” – ma is Brazíliában él. Négy gyermeke tizenegy unokával és ugyanennyi dédunokával ajándékozta meg, tehát – ha vannak is olyan hiedelmek, hogy az ősi nemzetség kihalt – az alsósztregovai Madách család nagyon is él! Több alkalommal visszalátogattak Alsósztregovára és Budapestre is, felkeresni ismerőseiket, rokonaikat, illetve az egykori családi birtokokat . Utoljára 2010 nyarán jártak Magyarországon és a Felvidéken. Madách Martinique legkisebb fia – az író, költő jelenlegi egyik legfiatalabb leszármazottja – napjainkban is a São Paulo-i magyar bencések által alapított Szent Imre Kollégium tanulója, ami a húszmilliós város – felmérésektől függően – második-harmadik legjobb iskolája. Az ősi család leszármazottai tehát ma is jó hírnevét keltik a magyarságnak: Brazíliában…
És mit üzennek a magyarságnak? Kérdésemre gondolkodás nélkül válaszolja Lázár Flóra néni és Madách Martinique: „A magyarsággal való kapcsolatunk elszakíthatatlan. Az ember emlékei a szívében vannak.”
Felhasznált források:
1, Becker Hugó: Madách Imre életrajza (Madách Irodalmi Társaság, Budapest, 2004)
2, Halász Gábor, szerk.: Madách Imre összes művei [II. k.] (Révai, Budapest, 1942)
3, Lázár Pál: Hat évtized versekben (Magánkiadás, São Paulo, 1975)
4, Markó László, szerk.: Új Magyar Életrajzi Lexikon IV. köt. [L-Ö] (Magyar Könyvklub, Budapest, 2002)
5, Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete (Athenaeum, Budapest, 1900)
6, Ruttkay Teréz Mária: Madách Aladár (Horváth Ny; Budapest, 1938)
Felhasznált folyóiratok:
1, KLIÓ (1999. évfolyam)
Felhasznált weboldalak:
1, www.erdemrendek-kituntetesek.hu
Felhasznált személyes közlések:
1, Madách Martinique személyes közlései
2, Lázár Flóra személyes közlései
Nagy Szebasztian a Mikes Kelemen program révén került Dél-Amerikába, ahol Argentína, Uruguay, Brazília és Venezuela magyar közösségeit kereste fel tevékenységével segítve a program megvalósulását. A tanulmány a Kürtös közéleti havilap 2016 januári számában volt elsőként olvasható.
Nagy Szebasztian, Kürtös nyomán, Felvidék.ma
