Hrubík Béla: Nagypénteken

Hrubík Béla versével kívánunk áldott húsvéti ünnepeket.

Hrubík Béla: Nagypénteken

Nagyhét van.
Csend van.
Imádkozom.
Sikolt a csend,
A Golgotáig hallatszik
a bíborszínű ég alatt.
Valaki üvölt,
valaki sír,
valaki fogja a kezem,
most is, mindig.
Talán Anyám,
simít a keze.
Talán az Isten,
ki ott van vele
Állunk csendben.
Üvölt a csend,
mert az emberek némák
mert az emberek gyávák
Megint.
Mindenütt virág.
Mindenütt tavasz.
Mindenütt vér.
Csak egy ibolya
emeli fejét magányosan.
Talán rám néz,
talán az égre,
talán a semmibe
szüli illatát, mosolyát
színét
megint, újra,
mert nincs,
nem lesz,
és nem volt
alázat és szégyen
senki szemében
Nagypénteken.
Sem.