A szlovákiai televíziózással kapcsolatban két esemény is felborzolta a kedélyeket a napokban. Egyik az volt, hogy a szlovákok nem egyeztek bele a magyar vonatkozású meccsek szlovákiai közvetítésébe (pontosabban az M4 sportcsatorna sugárzásába).
A magyar köztelevízió ezzel kapcsolatban ezt nyilatkozta: „…A foci Eb-t a svájci székhelyű UEFA, az Olimpiát pedig a szintén svájci Lagardere Sports Geneva SA által megszabott feltételek mellett értékesítették az MTVA-nak, mely feltételek értelmében nincs jogunk Magyarország területén kívülre közvetíteni az Európa-bajnokság mérkőzéseit. (…) A magyar közmédia és Magyarország Kormánya mindent elkövet annak érdekében, hogy a határainkon túl is nézhetőek legyenek a legfontosabb magyar érdekeltségű sportesemények: épp a héten érkezett meg a szlovák fél elutasító válasza a bilaterális megállapodásra, pedig az UEFA beleegyezett volna, amennyiben a szlovák partnereink is aláírják a megegyezést.”
A másik dolog ennél kissé súlyosabb, mert túlmutat önmagán. A szlovák kormány szeretné a koncessziós díjat havi 7 euróra emelni háztartásonként. Most azon folyik a vita, hogy sok-e a hét euró, és a koncessziós díjból kell-e egyáltalán fenntartani a közszolgálati televíziót, vagy más forrásból. Nem is volna ezzel semmi baj, ha nem merülne fel a kérdés, hogy mi, szlovákiai magyarok miért is fizetjük a mostani, vagy a majdani megemelt díjat. Tudjuk-e, hogy a félmilliónyi felvidéki magyarból hányan nézik a szlovák 1-es és 2-es csatornát, mekkora hányadnak van ingyenes vételi lehetősége, és hányan nézik a magyarországi adókat? Mert ugye az ember a boltban is azért fizet, amit magának vásárol, és nem állja a szomszéd cechjét.
De ha már fizetnünk kell a szlovákiai közszolgálati adók fenntartásáért, akkor számunkra is jár az arányos közszolgálati sugárzás. Értjük ez alatt a magyar nyelvű közszolgálatiságot. Magyarán: a részarányunknak megfelelő mennyiségű magyar nyelvű adásra van jogunk. Hogy ez mennyi, egyszerűen kiszámítható. A két szlovák közszolgálati adó 24 órás adása összesen 2880 percet tesz ki. Az ország lakosságának 8,5%-át alkotjuk mi, magyarok, tehát ennek a 8,5%-a 244,8 perc, vagyis 4 óra és 8 perc. Napi négy óra magyar nyelvű adásra lenne jogunk, szemben a mostani, napi ötperces hírekkel és a heti egy félórás magazinnal.
Hogy a kormánynak, a Smer-SD kezelésében levő kulturális tárcának (amely a koncessziós adó emelését szorgalmazza) és a törvényhozásnak eszébe jut-e egyáltalán ez a szempont, kérdés. Mindenesetre tegyük fel nekik.
Őry Péter: Egyenjogúság a közszolgálati tévében?
