Az idei évben posztumusz Tóth Károly kapta meg a Civil Társadalom Fejlesztéséért Díjat. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala minden évben odaítéli az elismerést olyan személyiségeknek, akik az elmúlt évben, illetve egy emberöltő alatt kiemelkedőt tettek a közösségért.
A díjazott életrajza
Tóth Károly 1959-ben született Vághosszúfalun. A szlovákiai magyar közéletbe már diákként, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar–történelem szakának hallgatójaként kapcsolódott be, majd a Madách Könyvkiadó szerkesztőjeként kapcsolatba került a korszak magyar és szlovák irodalmi életének legfontosabb szereplőivel. Részt vett az amatőr színjátszó mozgalomban, szervezte a pozsonyi, vágsellyei klubéletet, tagja volt az Iródia mozgalmának, alapító tagja a pozsonyi Magyar PEN Clubnak. A husáki szocializmus rendszerét elutasítva már diákként bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkájába. Egyik kezdeményezője volt a Csehszlovákiai Magyarok Memoranduma 1988 c. dokumentumnak, amely amellett, hogy összefoglalta a magyar közösség problémáit, határozott állást foglalt a demokratikus európai értékrend mellett.
1989-ben az egyik alapítója volt az első, a pártállamtól független szlovákiai politikai mozgalomnak, a Független Magyar Kezdeményezésnek. Az FMK, majd a Magyar Polgári Párt elnökeként, pártigazgatójaként pótolhatatlan szerepet játszott a szlovákiai magyar és az egész szlovákiai társadalom demokratikus átalakulásában.
1996-ban alapítója és 2014-ig igazgatója volt a Fórum Kisebbségkutató Intézetnek. A tudományos élet intézményesülésének segítése mellett egyik kezdeményezője volt a szlovákiai magyar civil társadalom erőfeszítéseit összehangoló testület, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala megalakításának. 2014-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet Tudományos Tanácsának elnöki tisztét töltötte be. 2016. szeptember 10-én hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el.
Tóth Károly hitt az igazságban
Tóth Károlyt Petőcz Kálmán méltatta. Tíz év után a díj visszakerül annak kitalálójához, hiszen a díjat 2006-ban adták át először, 2011-től a Kerekasztal ítéli azt oda – mondta el Petőcz. Véleménye szerint Tóth Károly öröksége tovább él. Ezt az örökséget nehéz tovább adni, az ő eszmeisége a szabadság volt, és ahogy Márai Sándor versében írta: sokan nem értik, milyen nagy dolog a szabadság. Tóth Károly már a rendszerváltás előtt is civilként viselkedett. Bekapcsolódott a kisebbségi jogvédő bizottság munkájába és a magyar iskolák mentő akcióiba is. Áhítatos, szorgalmas, eltökélt volt, hitt az igazságban. Vallotta, a civil szférának autonómnak, politikától függetlennek kell lennie.
A díjat felesége, Sándor Eleonóra vette át, és mondott köszönetet. Két és fél évvel ezelőtt derült ki, hogy Tóth Károly beteg, azután több díjat kapott, morbidan meg is fogalmazták, – mondta a feleség – hogy sietnek a díjakkal, nehogy in memorian kelljen átadni. „Karcsi tisztelte mindenki emberi méltóságát, azokét is, akik ellenfelei voltak” – mondta. Nevében köszönetet nem mondhat, de kéri, öröksége nevében, hogy pozitív személyiségjegyeiről ne feledkezzünk meg.
