Letkés az Alsó-Ipoly mentén települt, a folyó ama völgyében, amely már igen összeszűkült; a Som-hegy és a Kövesdi-hegyek közé szorult. A vidék legszebb szurdoka ez. Fekvésének köszönhetően tulajdonképpen az őskortól lakott hely ez is.
Oklevél 1261-ben említi először a települést Lethkes alakban. Birtokosa igen régtől az esztergomi káptalan volt, de egy időben a „király alá tartozó csolnakosok lakták“ Letkést (Györffy, 1987:246); 1346-ban pedig „kolonthas“-nak nevezték az itteni hajósnépet. Később jó szekeresek és pipakészítők is kerültek ki innen. A lakók nagy része katolikus és magyar volt mindig. Ma a kevés Ipoly-hidak egyike köti össze a két társközséget: a jobb parti Szalkát és a bal parton települt Letkést.
A temető egykori központi keresztjét 1995-ben a budapesti Fiumei úti temetőbe vitték. Ez homokkőből készült ugyancsak homokkő korpusszal a XIX. században. (A polgármesteri hivatal közlése.) Megvan még a temető későbbi központi fakeresztje is a XX. század harmincas éveiből. Ez eredetileg a halottasház mellett állt, ma a temető keleti felében látható. Az egyenes szárvégű, INRI-feliratos barna fakeresztnek polikrómozott bádogkorpusza van, Krisztus előre néző feje körül aranyozott glóriával, a testen aranyozott ágyéktakaróval; szélesen széttárt, keresztre szegezett karokkal. (Petrovay, 2004:7)
A halottasház mellett 2008-ban Letkés község önkormányzata egy homorú szárvégű új központi keresztet állíttatott. A fehér márványkereszten egy feketemárványból készült keresztalapzaton láthatjuk a korpuszt. A kereszt egy mesterségesen megalkotott kőhalmon áll ezzel a felirattal: „Remélek az Úrban/ benne remél a lelkem,/ és bízom ígéretében./ 129. zsoltár“. A feszület alkotója Kun Gábor.
A temető régi sírjeleiről a műemléknyilvántartó is ír. Többek közt az alábbiakat olvashatjuk az egyikről a kiadványban: „Fordított líraalakú csigás végekkel ellátott sírkő. Felső részén a kereszt hiányzik. Felirata: „SZÖGYIMÜ LORENTZ/ Ez./Halt/meg/1814“. Megemlítik továbbá, hogy van a temetőben „néhány régebbi díszes fakereszt“ is. (Dercsényi, 1958:471) Ezekből mára szinte semmi sem maradt, de láthatunk még egy legömbölyített szárvégű, vastáblás felirattal ellátott fakeresztet, melyen ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik Sági Ferenc. Élt 67 évet. Béke porára.“. S van még néhány kihegyezett szárvégű fedeles fakereszt is, ám ezek feliratai már nem olvashatók.
Megmaradt egynéhány vas sírjel is. Egy régi fedeles, kihegyezett szárvégű, hullámvonalas díszítéssel ellátott vaskereszt táblájáról a dedikáció már lekopott. Egy kihegyezett szárvégű vaskereszt tábláján ez áll: „Itt nyugszik/ Tomek József/ élt 19 évet“.
A régebbi kőkeresztek legtöbbje homokkőből, gránitból és műkőből készült itt is. Ezekből mára sokat egybegyűjtöttek, s a temető keleti szélén, a kerítés mellett helyezték el őket. Láthattunk köztük háromkaréjos és más különböző szárvégű keresztalakban végződő síremléket, porcelán Krtisztus-fejjel ellátott sírjelet stb. Ilyen a XX. század elején 38 évesen elhunyt Hegedűs Julianna szomorúfüzes díszítésű gránit síremléke is. Egy háromkaréjos szárvégű díszes műkősíremléken ez olvasható: „Itt nyugszik/ szerető édesanyánk/ KLEMÁSZ/ MÁRIA/ 1900-1947/ Gyászolják gyermekei/ Béke poraira“. Koronghy Ernő magas obeliszkjét egy keresztjel díszíti. ő 1903-ban halt.
Az 1945-ben elhunyt Lakatos Béla háromkaréjos szárvégű műkőkeresztjét egy Krisztus-fej, a 17 évesen távozott Kiss Máriáét pedig egy szomorúfűz díszíti. Egy szépen felújított, háromkaréjos szárvégű, Krisztus-fejes sírkövön ez olvasható: „Itt nyugszanak/ Istenben/ boldogult szüleink/ FAZEKAS/ FLÓRIÁN/ 1863-1946/ MÁRTON/ ROZÁLIA/ 1866-1924/ Emlékük szívünkben él/ hálás fiuk és/ családja“.
A Beöreöndy család kovácsoltvas kerítéssel szegélyezett nyughelye felett egy magas márvány obeliszk látható, melyen ezt olvassuk: „Itt nyugszik/ özv./ BEÖREÖRENDY/ JÁNOSNÉ/ VEÖREÖS TERÉZIA/ Megh. 1905. évben/ életének 84. évében/ BEÖREÖNDY VILMA/ 1858-1919“. A sírkövön ott van Beöreöndy Irma neve is, de az ő halálozásának dátuma hiányzik. Valószínűleg az állíttató lehetett, aki egyébként az ipolysági polgári leányiskola egykori jónevű magyartanára volt.
A Szölgyén-sírjel egy magas téglalap alakú oszlopra állított fehér márvány egyenesszárú vaskorpuszos kereszt. A síremlék dedikációján ez áll:“Dicsértessék a Jézus Krisztus/ Áldott szülők emlékében/ Mindörökké ámen/ SZÖLGYÉN LAJOS/ 1874-1944/ KISS ÁGNES/ 1875-1942/ És nagyszüleink/ Minden emléknél szebben beszél,/ jó példátok, mely lelkünkben él/ örökké hálás gyermekeitek“.
Természetesen több szép újabb keletű sírjelet is találunk a temetőben, melyek közül itt csak egy fiatalon elhunyt kislányét említjük. A szív alakú fehér márványból készült síremléket egy aranyozott rózsadísz ékesíti, felirata pedig így szól: „SEJBEN DÓRA/ 1996-2004/ Örökké velünk/ maradsz“.
Külön említést érdemelnek az elhunyt katonák, háborús elesettek itteni emlékei. Tudnunk kell, hogy már az első világháborúnak is több itteni áldozata volt; a második világégés frontja pedig hónapokon át állt ezen a vidéken, több százas rendben szedve áldozatait: a német, az orosz és a magyar katonákat. Sokukat a helybeli temetőben helyezték örök nyugalomra..
Nyitott kápolna alakú alkotás az I. világháború áldozatainak emlékműve. Fallner K. kőfaragó mester készítette 1924-ben, s a mai polgármesteri hivatal mellett látható. A kápolna domború boltozatát két kőoszlop tartja. A tető előtt korpuszos vaskereszt áll. A kápolnában egy angyalt ábrázoló dombormű látszik, amely inkább egy naiv alkotás. Alul sisak, puska és szurony, a középen elhelyezett emléktáblán pedig a harminc letkési áldozat neve olvasható. (Petrovay, 2004:8)
Egy első világháborúban eltűnt helybeli katonának (neve már nem olvasható) külön sírjele is látható a temetőben. Ez homokkőből készült, alján egy bajonet s egy vaskalap-alakzat látható. Egy másik háborús elesett sírkeresztjének tábláján ezt olvassuk: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ KOLOZS JÁNOS/ Szül. 1894. nov. 8-án/ hősi halált halt/ 1917. máj 9.én/ Hazáért hullott a vére/ Legyen érte égben bére/ Jó szülői fájó szíve/ Nem hapták az idegenbe/ Isten veled kedvesünk/ Soha el nem felejtünk/ Állíttatták édes szülei.“
A község temetőjében áll a II. világháború áldozatainak emlékműve. Ezt 1990-ben emelték. Egyszerű alkotás, a kétrészes, kisebb kocka és magasabb téglalap alakú, piramisszerű tetővel végződő fehér márvány oszlopon ez a dedikáció áll: „A II. világháború áldozatai/ 1941 – és 1945“. A hősök felirat alatt 34 nevet találunk, azok száma pedig, akik a községben estek el, 42. Külön síremléke van az itt elesett Gál Iván Sándor (1922-1944) pilótahadnagynak, Vitéz Csörgey László főhadnagynak (1917-1944) és Lászlófalvy András főhadnagynak (1919-1944). S látható a templomban is egy újabban keletű márvány emléktábla, melyet a magyar királyi légierő lövészezrede és a páncélos vadászosztály hősi halottainak emlékére állítottak a letkési ütközet 50. évfordulóján a hősi halottak emlékére a régi bajtársak, valamint a Letkési Egyházközség és Önkormányzat.
https://www.facebook.com/FELVIDEK.ma/photos/?tab=album&album_id=1420985044590474
