Négy hónapos szünet után a Komáromi Szalon hétfő esti rendezvényén szükségét érezték a szervezők, hogy hirtelen rárepüljenek a CEU kérdésére – a produkció eléggé sivalkodósra sikeredett.
Meglehetősen egyoldalú beszélgetésnek lehettünk tanúi, mivel a főrendező Gazdag József elmondása szerint a konzervatív oldalról senki sem vállalta a szereplést. Ez a tény az egész estére rányomta a bélyegét. A beszélgetőtársak: Fiala-Butora János (a CEU óraadó tanára), Széky János (publicista, ÉS) láthatóan egy akolból jöttek és Finta Márk (Új Szó) moderátorként sem próbálkozott a liberális nézetrendszerből kérdéseivel kilépni.
Így aztán megtudhattuk, hogy mennyire nem elegáns a felsőoktatási törvény módosítása, mennyire elszigetelődik az Orbán kormányzat, és az egész csak Putyin megrendelésére készült, mert az itt végzettek vagy beférkőztek az adott kormány gépezetébe, ha pedig ez nem jött össze, akkor mindenféle színes forradalmakat gerjesztettek a poszt-szocialista államokban. „A zOrbán” randa lépése pedig nem jelent mást, mint a putyini politika folytatását, mert Magyarország egyre inkább az orosz medve fennhatósága alá kerül, mert Orbán szerint a CEU az csak a CIA meghosszabbított keze, és az, hogy Soros áll a migráció mögött – az csak egy orosz mítoszgyártás. Azonkívül azért álltak ki a CEU mellett annyian nyugatról és azért volt 80 ezer (?) tüntető, mert befolyásos emberek tömegét képezte ki eddig a CEU, és a magyar kutatók is függenek a CEU-tól, mert a Harvardra csak a CEU-n keresztül vezet út.
Meg a magyar külügyminiszterrel ellentétben a CEU igazgatóját, Ignatyevet mindenhol számba veszik, mert ő Kanadában volt sikeres politikus, míg csak el nem használódott. (Ezt a mondatot már én sem tudtam kristálytisztán értelmezni). A lépések pedig az USA érdekeit sértik, de ezen túl a CEU sorsa az amerikai kormány kezében van, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy Trump megrendelésére cselekedtek, mert igenis Putyin megrendelésére tették ezt a szörnyűséget, és még János, az Áder is aláírta a törvénymódosítást, pedig Alkotmánybíróság is volna a világon.
Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma
Mi ez, Homousion – Homoiusion vita? Ahogy Dobai István írja (erdélyi ref.püspök, 1960-tól bebörtönözve, Tűnődések a történelemről – börtönelőadások) : „Hajdanán rengeteg embernek kellett meghalnia és sokszor nyomorúságra jutnia az egyetlen betű különbsége miatt. A ráció iskolájában nevelkedett 20. századi ember megbotránkozva ítéli el azt a sötét bigottságot, hiszen ő már világosan látja, hogy nem egy betű miatt kellett százaknak meghalnia, hanem a szórend miatt millióknak: a lét határozza meg a tudatot – a tudat határozza meg a létet!? Aki ebben a vitában nem dönt helyesen vagy nem hajlandó állást foglalni, azt a haladás nevében ki kell irtani háborúval, krematóriummal, atombombával, de legalábbis betyárosan meg kell nevelni rabsággal és rabszolgasággal, éhínséggel és kényszermunkával.”
Úgy néz ki, nem tanultunk semmit sem a 20. századtól, és lehet, hogy újra át kell élnünk, hogy megtanuljuk azt, amit meg kell. Marxot már talán enyhén mellékvágányra tettük, de a globalista gondolkodása itt maradt. Az összefeszülés most nem az ideológiák és az osztályharc mentén történik, hanem a globalitás és a lokalitás mentén. Miben jobb mégis a globalitást ajnározó liberális elit? El tudja adni, hogy ő a tudományosság, ő a haladás és ő az emberiség fejlődésének záloga. A lokalitás pedig hibás, mert nem alakította ki a tudományosságát, nincsenek igazi iskolái, nem képzi a nézetrendszerével azonosuló tehetségeit, akik a hatalmi gépezetet hasznosan tudnák befolyásolni és irányítani. Addig viszont nekünk legalább azon kellene elgondolkodnunk, kit szolgál a globalitás és kit a lokalitás.
Huszonhat éve rágódom egy tanárom félmondatán. A tanárt a hetvenes évek normalizációja átképezte traktorossá, és csak 89 után taníthatott újra. Sörözéseink közben, mikor a tudományos kommunizmusról esett a szó, csak annyit mondott: „Én még sírtam Sztálin temetésén”. Ezzel a fél mondattal leírta bármely ideológia pályaívét, főleg ha az nem csak korszellemmé vált, hanem a regnáló hatalom eszközévé.
Ez a vita már a 2018-as választásokról szól, nehogy újabb négy évet kormányozzon a „zOrbán”, mert „az maga volna a katasztrófa”. „Demokrácia leépülne, szétlopnák az országot, Putyin bábja lenne Magyarország, az EU-tól eltávolodna és a szerencsétlen migránsok se tudnának hol megtelepedni.”
Felvidéki magyarként – anélkül, hogy átéreznénk a magyarországiak elmúlt küzdelmes éveit – viszont azt látom, hogy mégsem jutottak Görögország sorsára, az ország erősödött, és számunkra ez a lényeg, hogy végre van kire büszkének lenni, ez a tény pedig nálunk lassítja az asszimilációt. Ezért is nem száll be a felvidéki magyarság a vitába, nem pedig a Fidesz iránti lojalitás miatt.
Hogy nagy a korrupció és uram-bátyám rendszer van? Tudom, le kellene küzdeni, hisz ez már Mikszáth óta gond a magyar közéletben. A kérdés inkább az, hogy mégis miért maradt az elmúlt években több pénz az államkassza bugyraiban. Igaz sok mindenre kellene a pénz, de mégiscsak nagyságrendekkel többet költenek fejlesztésekre, mint a Gyurcsány-érában. Talán kisebb a korrupció, mint Marx utódjainál, vagy a határokra telepített pénzszivattyúk csapjait sikerült elfojtani egy kissé, vagy mindkettő? A globális tőke pénzszivattyúinak lefojtása mindenesetre megmagyarázza ezt a nagyarányú támadást a tudományosság kizárólagosságával rendelkező liberális globalitás részéről.
Hogy nem volt elegáns a törvénymódosítás? Valóban. Ezt egyelőre nevezzük politikai választási harcnak, és lényegtelen, hogy Putyin vagy Trump megrendelésére készült, hisz mind a kettő jól jár a CEU bezárásával. A CEU nyílt társadalmának ideológiája jelenleg viszont sokak számára jelenti a lokalitás értékeinek nyílt lebányászását, elrablását. Az igazi válasz a CEU-ra ezért a lokalitás tudományosságának, intézményrendszerének megalakítása, a diákság megszervezése volna, hiszen a jelentkezők megvolnának hozzá.
